Hitelkárosultak blogja

Fogy az ország.  Vészesen. Vajon miért? Emberek tömegei menekülnek Londonba, Németország különböző városaiba, az Egyesült Államokba, stb.. Azt is hazudják mondják, hogy nagy a munkaerő-hiány. Végülis igen: munka van, csak pénz és megfelelő fizetés nincs. Az emberek eladósodtak, nem találnak kiutat. A trend egyértelmű.

Mindennap újabb sztori.

Azonban nem lehet nem észrevenni, hogy még mindig napról napra nő a külföldre távozók száma. Pedig London a Brexittel már lezárta a kapukat, Németországra pedig lassan ki lehetne tenni nyugodtan a "megtelt" táblát. Mintha megismétlődne a 19. század végén, 20. század elején tapasztalt kivándorlási hullám.

Sokat kellett várni erre a jogerős ítéletre, de végre itt van! Tudom, sokan szkeptikusak
voltak a bankok perelhetőségével kapcsolatban, a bátrak viszont úgy vélték, hogy a bankok monopol helyzete a bírósági tárgyalótermekben véget ér. És így lett, nincs kettős mérce!
A devizahitelesek tisztességtelen megsarcolásának vége lehet. A deviza alapú kölcsönök
esetén általános banki gyakorlat volt, hogy míg a kölcsön folyósításakor a vételi árfolyamon állapították meg a kölcsön összegét, addig az adós törlesztését az adott deviza eladási árán számolták be. Erre a banki elszámolási módra mondta ki most a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítélete, hogy tisztességtelen.

A pert Kásler Árpád és felesége indította az OTP Kereskedelmi Bank Nyrt. és OTP Jelzálogbank Zrt. ellen tisztességtelen szerződési kikötések semmisségének megállapítása iránt.
Az ügyben első fokon a Békés Megyei Bíróság 2011. december 8-án már a felperesek javára
döntött, de az alperes OTP fellebbezése folytán az ítélőtáblára várt a végső szó kimondása (persze, ha a bank nem megy tovább a Kúriára).

A másodfokú ítélet mellőzte a devizában számolt kezelési költségre vonatkozó szerződési
kikötés semmiségének megállapítását. Ugyanakkor helybenhagyta az első fokú ítélet
azon rendelkezését, miszerint semmis, tehát érvénytelen a szerződés azon pontja, amely
feljogosította a bankot arra, hogy az adós által fizetendő törlesztőrészletek forintösszegét
- eltérően a folyósításkori vételi árfolyamtól - a általa alkalmazott deviza eladási árában
határozza meg.

A legnagyobb magyarországi bank ellen indult perében a felperes – egyebek mellett - a deviza alapú kölcsönszerződésük két rendelkezését támadta meg. Egyrészt
kifogásolták, hogy az OTP a kezelési költséget devizában állapította meg, és terhelte rájuk.
Másrészt azt, hogy amikor a hitelt törlesztik, akkor a törlesztőrészlet forintösszegét az OTP a deviza eladási árfolyamán határozza meg, miközben a kölcsön folyósításakor a bank a vételi árfolyamon állapította meg a kölcsön összegét. Sok ezer devizahiteles gondolhatta azt, hogy ez mekkora szemétség, de a felperesek kérték is a bíróságtól, hogy mondja ki a kettős mérce tisztességtelenségét.

Az első fokú bíróság megállapította mindkét szerződési kikötés semmiségét, és ami nagyon
lényeges, a törlesztések esetén az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyam alkalmazását
rendelte el, visszamenőleges hatállyal. Vagyis ennek alapján az adós visszakövetelheti a
banktól az évek alatt tőle csalárd módon elvett pluszpénzeket. Ez bizony több százezer
forintos tételt jelent!

Nem csodálkozunk rajta, hogy az OTP fellebbezett, mert jól tudta, hogy ha ebben a perben veszít, akkor felbuzdulnak az adósok, a hitelkárosultak, és tömeges bankperlésnek nézhetnek elébe. Így aztán azt akarta bebizonyítani, hogy ezeket a szerződéses kikötéseket a bíróság érdemben nem is vizsgálhatja, mert ezek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás összemérése szempontjából releváns tényezők, és a Ptk. szerint a kikötés ilyen esetben nem támadható meg. De ha mégis érdemben vizsgálná, akkor a két kikötés nem tisztességtelen, megfelelnek a jóhiszeműség és a tisztességesség elvárásainak. Saját tisztességét a bank abban látta, hogy a deviza alapú kölcsön ügyleti kamata a forint alapú hitelekhez képest alacsonyabb volt, az adósok kedvező kondíciók mellett vehették fel a kölcsönt, és tisztában voltak az árfolyamkockázat hatásaival. Ez persze, mint tudjuk, nem igaz. A bankok voltak azok, akik elviselhetetlenül magas kamattal adtak forintkölcsönt, mintegy belekényszerítve az embereket a deviza alapú kölcsönökbe, és elbagatellizálták az árfolyamkockázatot, nem beszélve a beláthatatlanul hosszú, 30-35 éves futamidőkről, hisz ilyen távra semmilyen szakember sem képes előre látni, nemhogy egy laikus.

Természetesen a felperesek nem hagyták magukat, és joggal állították ellenérvként, hogy a kölcsönszerződésnek nem volt célja a devizaértékesítés, a bank így olyan haszonhoz jutott, amelyre a felek szándéka nem terjedt ki.

Az ítélőtábla pedig kimondta, hogy az eladási árfolyam alkalmazása a törlesztéskor azért
tisztességtelen, mert a folyósításkori és a törlesztéskori árfolyamnak egyneműnek kell lennie.
A perbeli esetben – és bátran tegyük hozzá, hogy az általunk ismert devizakölcsönöknél
mindnél - a bank a folyósításkori összeget vételi árfolyamon számította. A bíróság
kifejezetten nem mondta ki, de a végkövetkeztetésünk csak az lehet, hogy az OTP az adott esetben (és minden más hasonló esetben bármelyik bank) csalárd módon húzta be a
csőbe ügyfeleit. Hiszen jól tudta, hogy a folyósításkori vételi árfolyam és a törlesztéskori
eladási árfolyam alkalmazása azzal jár, hogy az adós abban az esetben is eleve többet fog
visszafizetni, mint amit ténylegesen kapott, ha valamilyen csoda folytán a devizaárfolyam
változatlan, az ügyleti kamat és a kezelési költség 0 %-os lenne az egész futamidő alatt.
Egyikünk sem látott még olyan bankot, amely kevesebbért adta volna el nekünk a svájci
frankot, mint ahogy tőlünk venné.

KI is mondta az ítélőtábla: a kölcsönszerződés lényegével ellentétes, hogy a bank nemcsak
a pénz használatának ellenértékét (ügyleti kamat és költség) számolja fel, hanem a
devizakereskedelmi – adásvételi ügyletek körében alkalmazható beszerzési-eladási „árrést”
is. A devizahitelesek pedig mondhatnák, kettőt fizetsz, egyet kapsz, de azt is jóval
kevesebbet, mint ahogy gondoltad.

A mostani jogerős ítélet után a bankok a tisztességtelen hasznot ezen túl már nem nyelhetik le, de a visszaszerzése senkinek nem megy automatikusan, pert kell indítani, most már látszik az alagút vége! Kezdődhet a kármentés!

Amikor neked tartozik valaki és nem te a banknak

Magyarországon a lánctartozások óriási problémát jelentenek, főleg a kisembereknek, akiknek nincsenek eszközeik arra, hogy visszaszedjék a pénzüket, ha például valakinek kölcsönadtak, vagy nem fizették ki a munkájukat. Ma már nyilván nem lehet azt megcsinálni, hogy az ember két pofon kíséretében szólítja fel a másikat arra, hogy fizesse már vissza azt, amivel tartozik. Az ilyen ugyanis akár még bűncselekmény is lehet. Mit lehet akkor tenni? 

A banki behajtó iparág

Devizában eladósodott és fizetésképtelenné vált magánszemélyek tízezrei tapasztalták, hogy a bankok – saját maguk vagy megbízottaikon keresztül - kíméletlenül behajtják kintlévőségeiket.

Történelem formálás banki módra

Ex-köztársasági elnökünk etikai vétsége meg sem közelíti azoknak a banki agytrösztöknek bűnét, akik olyan kölcsönszerződési konstrukciókat kreáltak, amellyel megalkották a modern kori kizsákmányolás „mintarendszerét”. Az átlagos piacgazdasági viszonyokhoz képest szélsőségesen kiemelkedő profit biztosítása a jogi eszközök tudatos, visszaélésszerű felhasználásával történt. Létrehoztak olyan banki termékeket, amelyet szinte az egész magyar lakosságra, majd a kis- és középvállalkozásokra, önkormányzatokra rákényszerítettek, kétség kívül átírva ezzel a 21. század első harmadának gazdasági történelmét hazánkban.

A koncepció

Az erkölcsi fenntartásoktól mentes stratégia sok éven keresztül működött. A zseniális konstruktőrök csak egy dologgal nem számoltak: a gazdasági világválsággal. Ez azonban tömegesen oly annyira zúzta szét a családok életét, hogy az eddig passzív adósok létfenntartó ösztöne működésbe lépett. Miután több mint duplájára emelkedtek a törlesztő részletek, az emberek próbáltak valamiféle megegyezésre jutni bankjukkal, de rendre falakba ütköztek, sőt agresszív fellépést, tűrhetetlen bánásmódot tapasztaltak.

Hiba a gépezetben

Egyre többen fordultak a fogyasztóvédelemhez, a PSZÁF-hoz és más szervezetekhez, segítségért kiáltva. Ennek köszönhető, hogy napvilágra kerültek a tudatlan és kiszolgáltatott helyzetben levő ügyfelekkel aláíratott szerződéses rendelkezések, amelyek kizárólag egyoldalú és tisztességtelen előnyökhöz juttatták a bankokat.

A deviza blöff

Kiderült az is, hogy az úgynevezett deviza alapú hitelek esetében nem is állt a kölcsönfelvétel mögött deviza, az adósok nem kaptak készhez devizát, csak forintot. Az egész manipuláció csak azt célozta, hogy az előre bekalkulálható forintgyengüléssel devizaárfolyam-különbözet címén extra és tisztességtelen nyereséget vasaljanak be az embereken a bankok.

De mire is? Ha nem volt deviza, milyen alapon számítják fel az árfolyam-növekedést?!
Vajon rendelkeztek-e a bankok az adott időszakban kiadott deviza alapú kölcsönök összegével megegyező  devizakészlettel? Nincs erről szó.

Nem véletlen, hogy a végtörlesztést vagy most az árfolyamrögzítést behozó törvény szerint is devizakölcsönnek minősül az „olyan kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás, amelynél a tartozás nyilvántartási pénzneme euró, svájci frank vagy japán jen, a törlesztési kötelezettséget a hiteladós forintban teljesíti”

A hangsúly a nyilvántartási pénznemen és a forintban való teljesítési kötelezettségen van. Ebből van az arcátlan profit, mivel devizában számolják a teljes adósságot, az árfolyam-különbség pedig az egyoldalúan felemelt, megduplázott kamatokat és a kezelési költséget terheli.

Beszéljünk világosan, mondjuk ki :ezt kifejezetten így találták ki!

Most, amikor a globális válság (és egyéb tényezők) még a banki agytrösztök által várt mértéknél is jóval nagyobb és hosszan tartó forintromlást okozott, tömegesen dőltek be a hitelek. A bankok könyörtelenül teszik utcára a magyar családokat, beteg, idős embereket, mindenkit, holott ők idézték elő tudatosan ezt a helyzetet egy nagyon ravasz konstrukcióval.

Ne higgyék, hogy ez nem érinti azokat, akik nem vettek fel devizakölcsönt! Sajnos a hatása az egész magyar társadalomra, gazdaságra kiterjed. Vállalkozások, önkormányzatok mennek tönkre, munkahelyek ezrei szűnnek meg A következmények minden adófizetőre kihatnak, mert az ő terheik fognak növekedni a különböző, kísérletező, kiutat kereső gazdasági kormányzati intézkedések miatt.

Mindez miért? Egy erkölcstelen, mérhetetlenül pénzéhes „banki termék” miatt.

Ne hasson meg senkit a most induló új árfolyamrögzítő rendszer sem! Ez sem kínál igazi megoldást, csak elodázza a társadalmi katasztrófa berobbanását.

Itt van szükség „szabadságharcra”!

Legyünk aktívak! Ne hagyjuk, hogy egész életünk munkájának gyümölcsét mások élvezzék! Ne hagyjuk, hogy még az unokáink is adósrabszolgaságban éljenek!

Rá kell kényszeríteni a bankokat, hogy valódi tárgyalásokat folytassanak saját ügyfeleikkel, és valódi, mindkét fél számára egyformán elfogadható megállapodásokat kössenek, ahogy azt minden más, normális piacgazdaságban megteszik.

Magyarországon úgy tűnik, a tisztességes piaci magatartást önként nem követik a bankok. Tegyünk érte!

A bíróság előtt egyformák vagyunk. Nincs több joga a pénzügyi intézménynek, mint az állampolgárnak. Ki kell deríteni a jogtalan, tisztességtelen, a kölcsönszerződések jóerkölcsbe ütköző pontjait! Nem lehet egyoldalúan kamatot, kezelési költséget emelni, ha annak nincsenek meg a jogilag tiszta feltételei. Nem lehet 20-30 évre az árfolyam-különbözetből adódó terhet kizárólag a fogyasztóra kényszeríteni!

Keresse mindenki igazát és kezdeményezzen jogi eljárást! Kiváló szakemberek vállalták precedens értékű polgári peres eljárások megindítását már eddig is. A helyzet megváltoztatásához nagyszámú perindításra, komoly társadalmi bázisra van szükség.

A több hónap óta késedelmes vagy a bírósági eljárásnál gyorsabb, drámai változást igénylő adósoknak a komplex megoldást nyújtó, válságkezeléssel foglalkozó szervezetek képesek segíteni. A szakértelmet minden esetben meg kell fizetni, de ezek ára messze nem olyan sok, mint azt gondolnák, vagy amilyen összegű kárt okoz a passzív várakozás.

Tömeges, bankokkal szembeni (békés) jogi-pénzügyi fellépés érhet csak el érdemleges, fordulatot hozó eredményt!
 

(A  blog jogi szakértője- volt bankfelügyeleti és államkincstári osztályvezető jogász- ingyenes jogi tanácsadást nyújt)
 

Ezentúl a céges hitelszerződések is támadhatóak bírósági peres úton

Bővült az igényérvényesítés eszköztára, amely Óriási fordulatot hozhat a bírósági gyakorlatban az eladósodott cégek, önkormányzatok  javára a magyarországi bankokkal szemben.

Közismert, hogy manapság milyen óriási problémát okoznak a lakossági devizahitelek visszafizetésével kapcsolatos nehézségek.
Ezeknek a hitelkonstrukcióknak az a sajátossága, hogy a bankok forintot hiteleznek adósaiknak, ugyanakkor az adósságot valamilyen devizanemben, tipikusan CHF-ben, EUR-ban vagy JPY-ben tartják nyilván. Ennek következtében az adósra az a kötelezettség hárul, hogy a kölcsön törlesztése alkalmával a forint terhére bekövetkezett árfolyam különbözettel növelve törlesszen. Ehhez járul még az, hogy a bank egyoldalúan emeli az ügyleti kamatot és a kezelési költséget, mely hiteldíj-elemeket szintén devizában tart nyilván. Emiatt sajnálatos módon egyre többször fordul elő, hogy az adósok nem tudnak megküzdeni az egyre növekvő és kiszámíthatatlan törlesztő terhekkel, ez pedig azt a következményt vonhatja maga után, hogy a fedezetbe adott lakóingatlanokat elviszi a bank. A helyzetet még nehezíti, hogy a kölcsönszerződések nyomán megszületett jelzálogszerződések szerint a bankok a jelzálog összegét is devizában tartják nyilván. E nyilvántartási érték alatt természetesen az aktuális devizaárfolyam szerint kalkulált értéket kell értenünk.

Magánszemélyek lehetőségei

Talán az is ismert, hogy – szerencsére a természetes személyek, mint adósok, (azaz a lakossági adósok) nem teljesen eszköztelenek a kilátástalannak tűnő helyzetben. A jogi szabályozás szerint a lakosság által felvett kölcsönök un. fogyasztói szerződésnek minősülnek, minek köszönhetően az adósok bankkal fennálló szerződéses vitáikat jogi útra terelhetik és ennek során hivatkozhatnak arra, hogy a bank által alkalmazott szerződéses feltételek nem felelnek meg a jóhiszeműség és a tisztesség Polgári Törvénykönyvben szabályozott követelményeinek.

Egyre több per a bankok ellen

Amint az a jogkereső közönség előtt talán ismert, egyre nagyobb számban indulnak olyan perek, melyben a fogyasztók jogvédelmet keresnek a hitelező bankkal szemben, pontosan azért, mert a banki blankettaszerződések a fenti szempontok szerint erősen vitathatóak. A jog a fogyasztókat különleges védelemben részesíti azon professzionális szervezetekkel szemben, akik általános szerződési feltételeket alkalmaznak. A fogyasztók tehát reménykedhetnek abban, hogy a fogyasztói jogvédelem körében benyújtott keresetük helyt fog és ezzel adósságterheik lényegesen javulhatnak.

Eddig a cégek hitelproblémáival senki nem foglalkozott

Érthetetlen módon ezen általános adósságválság keretein belül nem esik szó a céges hitelekről. Azaz az olyan hitelekről, amikor a kölcsönt nem magánszemély, hanem valamilyen vállalkozás veszi fel. Pedig napjaink gazdasági életére az jellemző, hogy alig van olyan magyar mikro kis- vagy középvállalkozás, amely ne vett volna fel kölcsönt ahhoz, hogy vállalkozását beindítsa vagy azt fejlessze. Gyakori, hogy egy péküzem kölcsönt vesz fel azért, hogy üzlethelyiséget tudjon vásárolni, egy szobafestő mázoló cég lízing szerződést köt, hogy eszközöket, szállítójárművet vásároljon vagy az autókereskedő azért vesz fel kölcsönt, hogy az autószalont be tudja indítani.
Amennyiben ezek is devizaalapú hitelek – márpedig többségében azok –, akkor a vállalkozások ugyanazokkal a nehézségekkel néznek szembe, mint a lakosság.
Ezek a mikro, kis- és középvállalkozások a zálogai a lakosság jelentős része megélhetésének. Ha egy mikro vállalkozás a devizaárfolyam terhe alatt összeomlik, akkor a vállalkozócsalád megélhetésének forrása szűnik meg. Ugyanez mondható el a kis- és középvállalkozásokra azzal a kiegészítéssel, hogy ezek esetében igen nagy számban munkahelyek megszűnésével is számolni kell.
Ez az adósi kör azonban nem vehette igénybe azokat a különleges jogvédelmi eszközöket, amelyet a lakossági adósok, mint fogyasztók igénybe vehettek. Mint erről fentebb már szó volt, a fogyasztókra vonatkozó különleges jogvédelmi szabályokra csak a magánszemélyek hivatkozhattak ezidáig.

Fordulat – kilátás a vállalkozások számára

A napokban napvilágot látott polgári kollégiumi vélemény (polgári ügyekben ítélkező vezető bírók testülete egy un. kollégiumi véleményt tett közzé, amely a grémium jogértelmezési álláspontját tükrözi.
E szerint a Polgári Törvénykönyv fogyasztókra vonatkozó meghatározását nem lehet szűkítően értelmezni, így fogyasztónak minősülhet egy vállalkozás is, ha a szerződést szakmai tevékenysége körén kívül egy professzionális szervezettel köti meg. Ez a meghatározás alkalmazható a bankokkal kötött céges devizaalapú hitelekre is.

Ez azért komoly előny, mert fogyasztói jogvitában a fogyasztókkal szerződő félnek – tehát nem a fogyasztónak hanem a banknak – kell bizonyítani, hogy a szerződés tartalmának kialakítása során  jóhiszeműen és a tisztesség etikai és egyben jogi követelményeinek megfelelően járt el. Ez pedig nem lesz könnyű feladat a bankok számára.

Ez a változás tehát egy teljesen új perspektívát hozhat el, a visszafizethetetlen hitelek miatt  csőd közeli, vagy akár felszámolási eljárás alá került cégek számára.
(a szerző jogász)

(A  blog jogi szakértője- volt bankfelügyeleti és államkincstári osztályvezető jogász- ingyenes jogi tanácsadást nyújt)

Kapcsolódó cikkek:

Kijutás az adósságcsapdából:

hitelkarosultak.blog.hu/2012/03/12/mit_tehet_ma_egy_devizahitel_ados_kijutas_az_adossagcsapdabol

hitelkarosultak.blog.hu/2011/05/25/hitelmentes