Hitelkárosultak blogja

Súlyos téveszmék az adósság-behajtással kapcsolatban: avagy mit tehet velünk a végrehajtó?

„Magas, kopasz férfi, fekete bőrdzsekiben.” Nagyjából ez a kép jelenik meg elsőre az emberek lelki szemei előtt a „behajtó” kifejezést hallván. Számos esetben hasonlóan téves feltevések alakultak ki a végrehajtókkal kapcsolatban is, akiktől az adósok legtöbbször csak otthon levő pénzeszközeiket, holmijaikat, például a nagymamájuktól örökölt teáscsésze-készletet féltik... A valós helyzet azonban más képet mutat: amíg Magyarország az utóbbi években ténylegesen is a végrehajtók paradicsomává vált (lásd még: korábbi cikkünket), addig a behajtó cégek pénzbeszedési lehetőségei - szerencsére - jóval korlátozottabbak.

"Add a pénzt és fuss!"

 


Behajtó cégek: a kutya, ami ugat...

Az eladósodott embereket a bankok és egyéb hitelezők tartozásaik nemfizetése esetén legtöbbször azzal riogatják, hogy az ügyük hamarosan behajtókhoz kerül át. A behajtás szó hallatán sokakban olyan rémképek jelennek meg, minthogy hamarosan néhány kisportolt, bőrfejű "atléta", bőrdzsekivel, "kínzóeszközökkel" jelenik meg a ház előtt és nem kímél majd semmit annak érdekében, hogy minél több pénzt szedjen be. Az utóbbi évek fejleménye, hogy ez a kép alapvetően hamissá vált.

Még ha van is némi alapja ennek a beidegződésnek...

Oroszországban például a behajtók még manapság is sok esetben maffia-eszközökhöz folyamodnak csak azért, hogy megbízóik követeléseit teljesítsék. (Számos esetben uzsora-kamatra adott kölcsönből eredő tartozásokról van szó - az adósok pedig egyszerű átlagemberek, családok.) Egy közismert behajtó-módszer szerint az ajtón nagy testű, kigyúrt fickók kopognak be, majd az ajtónyitást követően egyszerűen berontanak a lakásba, majd leülnek a padlóra. A megfélemlített adósok (sokszor családapák, középkorú, vagy idősebb hölgyek) a sokadik ilyen eset után pedig inkább bedobják a törülközőt és inkább minden vagyontárgyukat átadják, csakhogy ne kelljen ilyen eszközökkel szembesülniük.
Magyarországon a behajtás nincsen egységesen szabályozva. Ugyan a Hpt. (hitelpiaci törvény) utal a tevékenységre, de végső soron a behajtóknak az általános személyiségi jogi, adatvédelmi rendelkezéseket kell szem előtt tartaniuk. Ebből fakadóan nem alkalmazhatnak kényszereszközöket, testi kényszerről, tettlegességről szó sem lehet, sem megfélemlítésről. Ezért is érdekes, hogy néhány behajtó cég Magyarországon lényegében kidobókat alkalmaz - ennek azonban (jó esetben) inkább csak a pszichikai nyomás a célja. Lényeges, hogy amennyiben bármilyen fentebb említett intézkedést (tehát bántalmazást, megfélemlítést) tapasztal a behajtók részéről, azonnal feljelentést kell tenni a rendőrségen bűncselekmény elkövetése miatt!
A behajtó cégek általában gazdasági társaságok, nem pedig közhatalommal bíró állami szervezetek. Nem szabad tőlük tehát megijedni és nem kell beengedni a lakásba, házba sem! Ezeket a cégeket általában az az intézmény (legtöbb esetben a bank) bízza meg, amelyik felé az adós tartozik. Ez hiteltartozások esetén általában két-három hónapos elmaradást követően történik meg. A bankoknak egyébként ez bizonyos értelemben kötelezettsége is, a jogszabály ugyanis előírja, hogy a hitelintézeteknek mindent meg kell tenniük a lejárt követelésük behajtása érdekében.
 A behajtók legális módszere a felszólító levelek, sms-ek sorozatos kiküldése, a telefonálás, az adós lakhelyén való személyes megjelenés, stb. Egyre általánosabb, hogy a hatékonyságuk növelése érdekében olyan kétes módszereket is alkalmaznak, mint az adós szomszédaihoz, rokonaihoz való bekopogtatás, a munkahelyükön való megjelenés - a megszégyenítés más aljas módszerei. Különösebben azonban nem kell foglalkozni velük. Funkciójukból fakadóan  adminisztrációs és kapcsolattartói tevékenységet láthatnak el, legtöbbször a behajtott összegek bizonyos százalékának megfizetése ellenében.

Végrehajtó: Vigyázat, a kutya harap!

A behajtó cégekkel szemben a végrehajtókkal már tényleg vigyázni kell - egészen pontosan sokkal inkább még azt kell megakadályozni, hogy a tartozás végrehajtási eljárás fázisába kerüljön!
Magyarország ugyanis a végrehajtók paradicsomává vált - lényegében mindent letarolhatnak, ráadásul a letarolt vagyonelemek értékének 10%-át (!!!) megtarthatják maguknak. Szép summa! (Gondoljunk csak bele, egy egyszerű 1 millió forintos tartozás esetében ez 100 ezer forint, egy 20 milliós hiteltartozás esetén 2 millió.)
Lényeges, hogy amikor végrehajtásra kerül az ügy, akkor már a jogalapot nincsen mód vitatni - tehát a végrehajtás megindulását követően sokkal rosszabb pozícióban van egy adós, mint azt megelőzően. Teljesen hiábavaló a végrehajtónak bizonygatni, hogy valójában nincs is tartozásunk, vagy, hogy valójában nem is annyi!
Mivel a végrehajtó közhalatommal bíró személynek minősül, ezért különleges pozíció illeti meg: az adósok szempontjából a leglényegesebb, hogy beléphet lakásba, házba, lefoglalhat vagyontárgyakat, továbbá kényszert is alkalmaz(tat)hat. Az állami kényszer pedig nemcsak az adós vagyoni jogait, hanem személyiségi jogait is korlátozhatja! (A személy elleni kényszercselekményeket a rendőrséggel végeztetik el.)
A végrehajtó az adóssal szemben fennálló követelés (lényegében a tartozás) kiegyenlítésére az adós vagyonának szinte minden elemét végrehajtás alá vonhatja.
Mit jelent ez?
A végrehajtás megindulását követően - a tartozás mértékétől függően - mindenek előtt elúszhat az adós nettó fizetésének 33%-a (szociális alapú (pl. tartás) követelés esetén ez 50%), amit közvetlenül is letilthat, s inkasszálhat a számláról. A nyugdíj 33%-át is letilthatja és lefoglalhatja a végrehajtó. Szintén lefoglalhatja és értékesítheti az adós autóját, ingatlanait (lakás, ház, nyaraló, földterületek), de elveszíthető így a kft-ben levő üzletrész (tehát az adós vállalkozása például), értékpapírok (részvények!), megtakarítások (különféle betétek, ltp). A jogszabály szerint fennáll a lehetősége az ingók (ruhaneműk, bútorok, egyéb értéktárgyak) lefoglalásának is, azonban a gyakorlatban erre igen ritkán kerül sor. Leginkább azok a ingóságok veszélyeztetettek, amelyek könnyen értékesíthetők (például számítógép, értékesebb televízió, aranyékszerek).
Nem mellékes, hogy az adós nemcsak a tényleges adósságot, hanem végrehajtás esetén a végrehajtás vaskos költségeit is viselni köteles. Ez jelentős plusz összegeket jelenthet például egy felmondott lakáshitel-szerződésből eredő tartozás esetében!


A legfőbb feladat tehát a végrehajtás elkerülése, nehezebb esetekben annak megakadályozása, meggátlása, fellfüggesztése!

Magyarországon közvetlenül 700 ezren kerülhetnek koldusbotra devizahiteleik miatt, közvetetten azonban akár több mint 2 millió ember károsulhat a deviza-adósságokból fakadóan. Anélkül, hogy arról most még bármit is sejtene... A speciális magyar jogi környezet miatt ugyanis nemcsak az adósok, hanem az adóstársak, kezesek, zálogkötelezettek is súlyos helyzetbe kerülhetnek. Mindenkinek tudnia kell tehát arról, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak valójában!

Magyarország - az eladósodott ország, eladósodott lakossággal.

A kétezres években milliók vettek fel banki hitelt lakásvásárlásra, fogyasztási cikkekre, vagy „csak úgy” szabad felhasználású jelzáloghitelt, forintban, aztán devizában. Persze, amíg adtak a bankok.

Talán ennél is többen vannak olyanok, akik csak besegítettek a hitelfelvételnél a családtagjaiknak, barátaiknak, kollégáiknak. A baráti, haveri segítség klasszikus esetei. Százezrek, sőt, milliók lehettek olyanok, akik elmentek adóstársnak, kezességet vállaltak, vagy jelzálogfedezetként odaadták a lakásukat, nyaralójukat. Sajnos a tapasztalat az, hogy sokaknak fogalma sem volt arról, hogy ezzel mit vállaltak.

Az emberek 90%-a nem volt tisztában azzal, hogy mit is kockáztat ezzel valójában!

A rendszerváltást megelőző években még csak az OTP adott lakáskölcsönt forintban, akkor még a kezességvállalási szerződés aláírása is formális volt. Érthető: akkor még mindenkinek volt állása, fizetése. (Csak éppen az állam adósodott el hihetetlen mértékben emiatt.)

Ma azonban már alapjaiban más a helyzet.

A kilencvenes évek második felétől óriási számban nyíltak a bankok, amelyek csak úgy szórták a hiteleket.

Sokan pedig csak most eszmélnek rá, mit is vállaltak igazából.

Most, amikor már késő.

Amikor a végrehajtó mindent lefoglal.

Ki, kicsoda? - amit a közjegyzők elmulasztottak...

Szakértőink visszajelzése alapján az esetek döntő többségében az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy milyen kötelezettséget is vállaltak.

Az alábbiakban definiáljuk azokat a legfontosabb kifejezéseket, amelyek a kölcsönszerződésekben szerepelnek. Tehát azokat a súlyos felelősséggel járó szerepköröket, amelyeket az emberek magukra vállaltak a hitelszerződések aláírásakor.

Adós:

Figyelem! Az adós nem csupán a jelzálogfedezetként szolgáló ingatlanjával, hanem minden vagyonával felel: az ingatlanjaival (lakás, nyaraló, ház, telek, termőföld stb), ingóságaival (autó, motor, berendezési tárgyak, műszaki cikkek, súlyzó készlet, stb.), fizetéseivel, nyugdíjával, cégével, cégüzletrészeivel, megtakarításaival.

Mindezek végrehajtás alá kerülnek!!!

Adóstárs:

Az adóstársak úgyszintén teljes vagyonukkal felelnek!

A bankok ugyanis többnyire nem szeretik az egyedüli adósokat sem, ezért adóstárs bevonásával biztosítják gyakran magukat. Adóstárs - a nevében már benne van a lényeg. Az adóstárs is adós, tőle is ugyanolyan joggal követelheti a teljesítést a bank.

Kezes:

A kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni, végső soron tehát ugyanolyan következményekkel járhat, mint az adósi szerep elvállalása.

Ha valaki kezességet vállal, akkor garantálja, hogy minden körülmények között teljesíteni fogják a szerződést, vagy az eredeti adós, vagy ő. Vagyis helyt áll a másikért. Erre vállal írásban, szerződésben kötelezettséget.

A kezes egészen addig tagadhatja meg a teljesítést, amíg a követelés az adóstól behajtható. De ez csak az egyszerű, sortartó kezességnél van így. Azonban a gyakorlat az, hogy a bankok készfizető kezességre kötnek szerződést.

Készfizető kezes:

Ez azt jelenti, hogy a készfizető kezestől a kötelezett helyett vagy annak teljesítése előtt is követelhető a tartozás megfizetése. Ha az adós nem fizet, és felmondja a bank a kölcsönt, akkor behajthatja a követelését a kezesen is. Jogosan, mert a szerződésben ezt írta alá. A végrehajtó lefoglalhatja a kezes vagyonát, kocsiját, ingatlanát, bármijét. Na de, gondoljuk végig! A kezesség azt jelenti, hogy a kezemet adtam,… átvállaltam…

Zálogkötelezett:

A zálogkötelezett a zálogba adott ingatlanjával felel.

Másik veszélyforrás, ha valaki saját ingatlanát adja oda más hitelének a fedezetéül. Ha nem tudja az adós családtag vagy barát fizetni a kölcsönt, akkor érvényesítik a jelzálogjogot, akár úgy, hogy a bank eladja, akár úgy, hogy bírósági végrehajtás útján értékesítik az ingatlant. A zálogkötelezett ebben esetben örülhet, ha neki is marad még valami.

„Zálog”, „zálogba adás” – ezek a kifejezések használatosak a hétköznapokban is. Azt a legtöbb ember tudja, hogy ha a „zaciba” adja az aranyláncát egy kis kölcsönért, elveszíti, ha meghatározott időre nem fizeti vissza a kapott pénzt. Ugyanígy, ugyanezen az elven működik a zálogfedezet mellett nyújtott kölcsön is. Csak éppen egy ingatlan elvesztése már sokkal nagyobb veszteség, mint egy arany ékszer.

Az a zálogkötelezett, aki nem vett fel a bankhitelt, csak más kölcsönéhez „adta oda” fedezetként az ingatlanát, az adós tartozásáért ingatlana erejéig felel, vagyis ingatlana tulajdonát veszti el.

Az önálló zálogjogot alapító szerződéseket közokiratba foglaltatták a bankok. Ilyenkor a közjegyző ismertette az aláíró felekkel a szerződés tartalmát, jelentését. Lehet, hogy sokszor sematikus volt a tájékoztatás, és nem teljesen kimerítő, de ha valaki nem érti, miről van szó, kérdezni kell. A felelősség másra nem ruházható át tetteinkért.

Vételi jog:

Egyes esetekben előfordul az a szerencsétlen helyzet, hogy az adós a szerződésben vételi jogot engedett alapítani a banknak a hitel fedezetéül szolgáló ingatlanra vonatkozólag. Ebben az esetben a kölcsönszerződés felmondásakor végrehajtási eljárás nélküli is azonnal értékesítheti, vagy tulajdonába veheti az ingatlant a jogosult.

Sajnos most azt látni, hogy az információhiány életeket tesz tönkre Magyarországon nagyon nagy számban.

Mindenkinek ajánljuk, hogy a hitelszerződését a fentiek fényében olvassa át figyelmesen és ha vagyonát veszély fenyegeti, forduljon szakemberhez még időben!

„Ilyen ítélet még nem született Magyarországon!”

Menekülés a győzelembe: bírósági ítélet ad reményt a devizahiteleseknek

„Már összepakoltuk a holmijainkat, hogy ha jön a végrehajtó, akkor induljunk is a házból. Azt viszont még nem tudtuk, hogy hová mehetnénk.” – magyarázta saját és családja korábbi helyzetét Fabi József. Az eladósodott, nyugdíjas korú úrral az elmúlt napokban aztán nagyot fordult a világ: lényegében az első olyan hitelkárosulttá vált Magyarországon, akinek minden vagyonát egy bírósági ítélet mentette meg. Fabi úr ügye ugyan folytatódik még, azonban a tanulságot levonhatjuk: feladni nem szabad!

Végrehajtók paradicsoma

A végtörlesztési hajrá után lecsitulni látszik a devizahitelesekre fordított figyelem a médiában.
Pedig a probléma nem oldódott meg. Az adósok többségének nem sikerült kiszállni a
vészkijáraton, és továbbra is utazni kénytelenek az adósság vonatán. A vonatozás sokaknak 20-30 évig vagy életfogytig is tarthat, akár egy börtönbüntetés.

Fő kérdés most az: van-e szabadulás az adósság fogságából?