Hitelkárosultak blogja

Ismerős Fidesz-trükk Matolcsy giga-megszorító csomagja után: a bankok a hibásak

„Kalózok támadtak Magyarországra!” - állítja a nemzetgazdasági miniszter. Matolcsy György szerint az ország azért tart ott, ahol, mert a a pénzvilág rablóbandái támadják az országot. Derék miniszterünk mindeközben szeretné gyorsan feledtetni, hogy a bankadó és a csekkadó miatt közvetetten újabb milliárdokkal terheli a lakosság, s még inkább, a hiteladósok pénztárcáját.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Heti Válaszban kifejti, a hedge fundokról kiderült, ellopták a befektetők pénzét, mert hiába nyertek nagyot a hedge fund (értsd: speciális befektetői) menedzserek (mint Soros György) 2009-ben, a befektetők nem nyerték vissza 2008-ban elvesztett pénzüket, a pénz ugyanis kalózokhoz, vagyis bankárokhoz és a menedzserekhez vándorolt. Arról nem értekezik, hogy a tőkepiacokra súlyos hatást gyakorló újabb adók bevezetése minek számít: netán még nagyobb kalózkodásnak?

(Kép: gepnarancs)

Egy kis mosakodás

Matolcsy megjegyzi, Magyarországot is célba vették a pénzvilág kalózai, a befektetési társaságok, de nem mint befektetőket, hanem mint áldozatokat. "A befektetők hazánkat kincses hajónak nézik" - írja a miniszter, aki szerint a befektetőknek érdeke, hogy mozogjon a forint, ezért mindent megtesznek érte, valamint magasan akarják tartani a magyar állampapírok hozamát, amit rossz hírekkel érnek el.

"A forint elleni, az államkötvény-piaci, sőt a Magyarország elleni támadások mögött jelentős részben ezek a kalózok állnak" - véli Matolcsy, aki szerint az egyik "kalóztrükk" az, hogy keverik a jó és a rossz híreket az országról, hogy mozogjon a forint, a másik pedig az, hogy állandó bizonytalanságot hirdetnek a magyar gazdaság teljesítménye körül, így magasak maradnak az állampapírhozamok.

A miniszter szerint ezt az alapkamattal, az államadóssággal, a túlzottdeficit-eljárással, a kohéziós alapok megvonásával, leminősítésekkel érik el, fenyegetőzéssel, valamint Brüsszelből és a médiából érkező támadásokkal.

"A kalózok számára veszélyes lenne egy IMF-megállapodás, mert pénzügyi védőhálót adna az országnak: nem lehetne már fenntartani az állandó bizonytalanságot" - írja a miniszter, aki szerint a magyar növekedés beindulása is a "kalózok" érdekei ellen lenne, mert az azt bizonyítaná, hogy működik a magyar modell. Matolcsy szerint ezért a "londoni elemzők" állandó nyomás alatt tartják a magyar híreket és a pénzpiacot.

"A kalózkodást azonban a törvény bünteti!" - írja a nemzetgazdasági miniszter a Heti Válaszban.

És egy kis kalózkodás

Matolcsy úr mindeközben arról kevesebbet beszél, hogyan teljesíthetik tartozásaikat azok az adósok és nem utolsó sorban hiteltörlesztők, akik közvetve ténylegesen terhelni fog (például) a kétszeresére emelt csekkadó.

A kormány ugyanis arról döntött szerda reggel, hogy elhalasztja a pénzügyi szervezetek különadójának elfelezését, a tranzakciós illetéket 2 ezrelékre emeli, közműadó vet ki a föld alatti vezetékekre, továbbá a helyi iparűzési adó esetében a beszerzési érték csak az árbevétel 80 százalékáig lesz levonható az adóalapból. A közel 370 milliárdos csomag meghaladja a szükséges 200 milliárd forint körüli összeget, amekkora lyukat információnk szerint az Európai Bizottság lát. A kormány vélhetően jó nagy ráhagyással dolgozott, hogy biztosra menjen. Matolcsy György szerint ezek fájdalmas, de nem megszorító lépések. (Akkor mik????)

Emlékezhetünk, sajnálatos módon az előző MSZP-éra egyik legnehezebben viselhető tendenciája az volt, hogy a csúcsminisztérium tetején ülő „szakemberek” egyszerű módon: adóemelésekkel (nem) oldották meg a problémákat. A Fidesz akkor kritizált, azonban úgy látszik, ők sem képesek újat kitalálni, sőt...

Persze, még ez sem fájna annyira, ha végre nem elmaszatolnák, átkommunikálnák (mondjuk ki: elhazudnák) a dolgokat, hanem kimondanák az igazságot: „Megszorítunk. Mer' kell.”

Büntetőjogi felelősség is felmerül a behajtók súlyos visszaéléseivel kapcsolatban: Mit tehetnek a követeléskezelők?

Tízmillió forint bírsággal sújtotta az EOS Faktor Magyarország Zrt.-t a PSZÁF és megtiltotta az általa elkövetett jogsértő magatartás további folytatását. A társaság az ügyfeleinek küldött fenyegető sms-üzenetekkel és levelező lapokkal többszörösen megsértette az agresszív kereskedelmi gyakorlatot tiltó rendelkezést. Nem mellékes, hogy az EOS Faktor ügyvezetője éppenséggel egyben a Magyar Követeléskezelők Szövetségének elnöke is. Ez az az egyesület, amely érdekes módon tavaly még etikai kódexet fogadott el a követeléskezelők (behajtók) magatartására vonatkozólag...

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) fogyasztói beadványok nyomán hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot folytatott le az EOS Faktor Magyarország Zrt.-nél. A hatóság azt vizsgálta, hogy jogszerű volt-e a társaság által 2011-ben pénzügyi szolgáltatásból eredő követelések behajtása kapcsán az ügyfelek felé irányult kereskedelmi kommunikációja.

„Magyarország: kirabolható, elvehető, ára van...”

A érintett faktorcég magatartásával kapcsolatosan számos élménybeszámoló olvasható az interneten. Íme néhány közülük:

„Ők (Eos-faktorcég) hívtak egy párszor telefonon, kb. 2-3hétre leszálltak és most küldtek egy sms-t, ami így hangzik:
„Önnel szembeni követelésünket ÁLLAMI KÉNYSZER igénybevételével fogjuk érvényesíteni.” (Ezt meg egy magáncég hogyan teheti meg? - Sehogy!!)”

„Jajj, az EOS FAKTOR nekem is egyfolytában telefonálgat-sőt!!!Még a páromat is egyfolytában zaklatják,mert egyszer az ő telefonjáról hívtam őket és lefogták a számát!!!Mondjuk,hogy neki milyen jogon küldenek az én tartozásomról fenyegető sms-eket,azt nem tudom, hajnalban is és már késő este is zaklatnak a telefonhívásaikkal.”

„Küldik az sms-eket, meg a cetliket, amin FEKETE BETŰS FENYEGETÉS ÁLL!!!!!!
"KÉRJÜK HOGY AZ ÖN ÉRDEKÉBEN AZONNAL HÍVJA AZ ALÁBBI SZÁMOT" vagy valami ilyesmi, azt hittem leülök amikor láttam.”

„A következő szövegezésű levelek jönnek különböző, de soha nem egyező összegekről, melyben azt írják: jogerős bírósági végrehajtás előtti felszólítás. Hát ez azért elgondolkodtató, tárgyalás híján mégis hogy lehet valami jogerős? Jogi eszközeik nincsenek, elszámolásra nem hajlandó, csak pénzt akar, s rátenni az ingó-, ingatlan vagyonra a kezét. Egyébiránt pedig érdekes cikkek jelennek meg itt-ott az ilyen követelésbehajtó cégek módszereit illetően, amikor is ügyvédeket, akik szerencsétlenek a gyorsan megkereshető pénz reményében, engedve az ördög csábításának vesznek részt az olyan ügyletekben, amikor is nevükkel játszva jegyzik ellen az iratokat. Másik szerencsétlen az adós, aki rendelkezik elvehető vagyonnal, s még meg is verik, ha nem írja alá az adásvételi szerződést. Na persze az ügyvéd feladta magát, más választása nem volt, ha tükörbe akart nézni, illetve a családja szemébe.
Egyszóval ez Magyarország, kirabolható, elvehető, ára van mindenkinek. Ébredjetek fel, s harcoljatok, menjetek jogi tanácsért, s ne féljetek.„

„Jah és a korábbihoz csak annyit: az Eos-nál diákok (gyerekek) dolgoznak, azt se tudják, mi az élet !!!”

"Még mielőtt azt kapnám meg, hogy nem kellett volna felvenni a kölcsön, vagy fizessenek, aki felvette, megelőzném ezeket a hozzászólókat. Nem, nem akarnak fizetni az emberek (, van kivétel) hanem nem tudnak, itt a módszer az, ami nagyon aggasztó. Tudom, hogy az ott dolgozók is csak a munkájukat végzik, de aki erre utasítja őket, hogy még este is hívják az ügyfelet azzal van a baj. Ez a stílus, amit csinálnak a lelki terrorizáláshoz hasonlít. "Hassunk az ügyfélre, ne hagyjuk, hívjuk reggel, délben, délután, sőt, ha kell még este is ne legyen nyugta egy percig sem". Ez a mottó, amit a tréningen tanítanak az üzletkötőknek..."

A behajtó cégek ilyen jellegű magatartásai felvetik a zaklatás tényállása fennforgásának lehetőségét is, ami a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekménynek minősül.

A behajtók jogi lehetőségeiről egy következő cikkben foglalkozunk...

A pénzügyi rendszer ketyegő bombái: A Pénzügyi Stabilitási Tanács egy friss jelentése szerint világszerte 28 olyan veszélyeztetett bank van, amelynek csődje képes kiváltani egy globális sokkhullámot. Érdekes módon olyan bankok szerepelnek a lista legelején, mint a Deutsche Bank, vagy éppen az amerikai JP Morgan. A magyar pénzügyi piacokon a hitelcsapdába kerülteknek még akár jól is jöhet egy-egy hazai bank gyengélkedése.

Ha egy ilyen óriásbank csődbe megy, a világ ismét átélheti 2008-at: Akkoriban az amerikai Lehman Brothers Investmentbank szolvenciája csúszott meg – és került ezzel a nemzetközi pénzügyi rendszer egy hatalmas káoszba. Csak az államok és a jegybankok gigantikus mentőakciói akadályozták meg akkor a teljes összeomlást. Igaz, végső soron az adófizetőknek kellett milliárdos összegekkel helytállni ezért.

Óriásbankok: Vége a dáridónak?

A pénzügyi világ vezetői akkoriban esküt fogadtak, mindent megtesznek majd azért, hogy ismételten olyan krízis, mint ami 2008-ban előállt, soha többé ne fordulhasson elő. Számos intézkedést vezettek be ennek érdekében, így például 2013-tól világszerte minden banknak növelnie kell a biztonsági pufferként szolgáló saját tőkéjét. 2019-ig pedig 7,5%-osra kell emelniük az ún. magtőke-kvótájukat a stabilitás fenntartása érdekében.

A legnagyobb bankok esetében azonban ezek az előírások még mindig nem elegendőek egy válsághelyzetben.

Ebből is fakadóan a Pénzügyi Stabilitási Tanács most összeállított és nyilvánosságra hozott egy olyan 28-as listát, amelyen azok a pénzügyi konszernek szerepelnek, amelyekre nézve minél hamarabb találni kell további megfelelő biztonsági előírásokat. A listán a pénzügyi intézményeket négy csoportba osztották.

Érdekes módon a legfelső kosárba olyan bankok kerültek, mint a Német Bank, az amerikai Citigroup és a JP Morgan, valamint a brit HSBC. Ennek oka leginkább az volt, hogy ezek azok a pénzügyi intézmények, amelyek a leginkább kulcsszerepet töltenek be a nemzetközi pénzügyi rendszerben. Ezeknek a bankoknak – a többitől eltérően – 2019-ig legalább 9,5%-os sajáttőkét kell felhalmozniuk és tartalékolniuk onnantól kezdődően. Ez meglehetősen súlyos kötelezettségeket jelent a bankok számára, amelyeknek fentiek tudatában gyorsan kell majd reagálniuk megfelelő szakmai döntéseket meghozva.

(Hogy egy bank milyen mértékben tölt be kulcsszerepet a pénzügyi rendszerben, olyan mutatókon keresztül mérik le, minthogy milyen nemzetközi hálózattal, kapcsolatrendszerrel rendelkezik, milyen nagyságú a határon átnyúló követelés- és kötelezettségállománya, mennyire és mennyiért forognak értékpapírjai a pénzpiacon, stb.)

A legalsó, egyben a legenyhébb intézkedésekre kötelezett bankok között van pl. a spanyol Santander, vagy éppen a japán Sumito és az olasz Unicredit bank. A listára egyebek mellett jellemző, hogy túlnyomórészt amerikai, brit, francia és svájci bankok kerültek fel.

További súlyos kötelezettségek a bankoknak

A fenti jelentés mellett egy másik ellenőrző szervezet, a Bafin is kötelezettségeket ír elő a legnagyobb bankok számára.

A szabályok szerint szükséghelyzetben alkalmazandó részletes terveket kell kidolgozniuk egyes kiemelt pénzügyi intézményeknek. „A cél az, hogy megfelelő ellenőrző-rendszert és tervezhetőséget valósítsunk meg.” – jelentette ki a kontroll-szervezet egyik szakembere.

A bank-biznisz vége?

A válság első időszakában (2007-2010) csak az Egyesült Államokban több száz bank ment tönkre. Európában szintén hasonló a helyzet, például Magyarországon is lassan távozni készülő bankokról suttognak a bennfentesek. Idehaza elsősorban az AXA Bankkal, az MKB-val, az Erste Bankkal, a Raiffeisen Bankkal és a K&H Bankkal kapcsolatban merült fel a veszélyeztetettség lehetősége. Azzal, hogy ezeknek a bankoknak a csődje Magyarországon milyen következményeket idézhet elő, egy későbbi írásunkban foglalkozunk. Devizahiteleikkel bajba kerülő ügyfeleiknek azonban még akár jól is jöhet ezeknek a hitelintézeteknek a gyengélkedése...

(Nem véletlen, hogy valójában idehaza is az OTP és a CIB Bank jelenti a legnagyobb veszélyt az eladósodott ügyfeleknek. Agresszivitásuk és keménységük magyarázata egyszerű: Ezek a bankok állnak legstabilabban a lábukon. )

Ami biztosnak tűnik, hogy a bank-biznisz az elkövetkező években nem lesz olyan jövedelmező, mint a 2008-as évet megelőző évtizedben.

Újraindítjuk nagy sikerű „Élet a hitel után” című rovatunkat! Tucatjával érkeztek olvasóink személyes beszámolói: olykor könnyfakasztó válsághelyzetek, számos esetben azonban örömteli történetek szerencsésen alakult hitel-problémák megoldódásáról. Ezekből a beérkező levelekből szeretnénk ismét kiválogatni a legérdekesebbeket, amelyeket a blogon keresztül ezrekkel oszthatunk meg a jövőben. A blog Szerkesztősége tehát várja üzeneteiket, észrevételeiket és természetesen továbbra is fordulhatnak felénk kérdésekkel, tanácskéréssel is!

A Kúria az elmúlt napokban fejezte be elemző munkáját a kifejezetten nem lakásvásárlási célú hitel-, továbbá kölcsönszerződésekkel kapcsolatban, az általános szerződési feltételek egyoldalú módosítására tekintettel. A Kúria analízise elviekben segítheti azokat az adósokat, akikkel szemben a bank egyoldalúan szerződéseket módosított, hiszen az elemzés iránymutatásai alapján könnyebben megítélhetik azok jogszerűségét. A bírói szervezet legfőbb szakmai szerve részéről az elmúlt időszakban érzékelhető valamiféle mozgolódás a területen, hiszen igazi áttörést hozhat a jelenleg is készülő kúriai állásfoglalás a kamatemelésekkel kapcsolatban (a későbbiekben ezzel külön cikkben foglalkozunk). Nemhiába: a bírói kar segítő kezének kinyújtása iránt ugyanis óriási az érdeklődés és a várakozás.  Kérdés, hogy a gyakorlatban ez a mostani elemzés mekkora előrelépést is jelent a hitelcsapdába jutottaknak?

A Kalauz rébusz....

A Kúria elemzőcsoportja úgy találta, hogy a szerződésekre vonatkozó általános szerződési feltételekben, üzletszabályzatokban a kamat, díj, költség ügyfélre kedvezőtlen, egyoldalú módosítása jogának kikötése nem kifogásolható, amennyiben az törvényi felhatalmazás alapján történik. Ebből fakadóan az adott szerződési feltétel önmagában még nem tisztességtelen, ez alapján a szerződés egyoldalú módosítása nem lehetőséges.

A módosítási lehetőség indokoltsága abból az okból fakad, hogy tartós jogviszonyok esetén azok tartama alatt a szerződéskötéskor fennállt körülmények lényegesen megváltozhatnak (ez a híres római jogi Clausula rebus sic stantibus – szabály). Nem mellékes, hogy a kúriai elemzés is utal arra, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó jogi szabályozás már hosszabb idő óta folyamatosan, egyre szigorodó feltételekkel lehetővé tette, illetve teszi az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötését a szerződés részét képező általános szerződési feltételek között.

Egy kis fogyasztóvédelem

Fontos azonban, hogy ha a fent említett, a körülményekben bekövetkezett változás a fogyasztóra kedvező, azt a fogyasztó javára is érvényesíteni kell, ugyanúgy, mint fordított esetben. Ebből következően önmagában nem tekinthető indokolatlanul és egyoldalúan előnyösnek az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötése, mely megfelel a szimmetria elvének is.

Egyébiránt az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés nemcsak jogszabályba ütközés miatt lehet semmis, hanem azért is, mert az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó feltétel indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény számára, ezért tisztességtelen.

Amennyiben jogszabály kimerítően meghatározza, hogy melyek lehetnek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetséges indokai, akkor a jogszabályban nevesített okoknak a tisztességtelensége bíróság által nem vizsgálható. Ha azonban az adott jogi szabályozás csupán azt írja elő, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit a szerződésnek tartalmaznia kell, de azt nem határozza meg, hogy milyen feltételek bekövetkezése esetén lehet egyoldalúan a szerződést módosítani, a feltétel tisztességtelenségének vizsgálata már a bíróság jogkörébe tartozik.

A Kúria elemzése megállapította tehát azt is, hogy tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó olyan kikötés, amely a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény számára – a fogyasztó hátrányára – indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt. Ugyanakkor az elemzés részletezi is, mi minősül tisztességtelen – adott esetben jogszabályba ütköző –, egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötésnek.

Így ha a szerződési feltétel tartalma az átlagfogyasztó számára nem egyértelmű, nem világos, vagy az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis ok-listát nem tartalmaz, vagy az ok-lista csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz.

Hitelezői befolyás

Ugyancsak tisztességtelen akkor, ha az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek lehetősége van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni, illetve az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem olyan mértékben hatnak a kamatra, költségre illetve díjra.

Ezen túlmenően tisztességtelen az olyan feltétel is, melynek tekintetében a másik fél nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására, vagy pedig a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát.

A Kúria elemzése kiemeli azt is, hogy mind a jogszabályba ütköző, mind a tisztességtelen kikötés semmis. A tisztességtelen kikötés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni, míg a jogszabályba ütközésre a fogyasztó terhére is. Vizsgálni kell azt, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltétele valójában bekövetkezett-e, illetve a módosítás tartalmilag megfelel-e az arányosság elvének.

Ha a fogyasztóval szerződő fél által hivatkozott körülmény változása ténylegesen nem következett be, vagy a kamat, költség vagy díj mértékére nem volt befolyással, illetve ha a kamat, költség vagy díj mértékének növelése nem állt arányban a változás mértékével, az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelen, mert hiányzik az egyoldalú módosítás jogalapja.

Fontos azt is tudni, hogy maga az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Ez vonatkozik az általános szerződési feltétel módosítására is.

Szumma-szummárum

Összefoglalásul elmondható, hogy a Kúria fent taglalt analízise nem elhanyagolható jelentőségű, azonban további lépések szükségeltetnek ahhoz, hogy a devizahitelesek legjelentősebb részének legfőbb problémájára, vagyis a törlesztőrészletek drasztikus megemelésére tényleges jogi orvosság álljon rendelkezésre. Nem elfelejthető, hogy ez az elemzés nem a lakáscélú szerződésekre vonatkozik (márpedig talán éppen ez a legnagyobb szelete a hitelcsapdának), továbbá az sem, hogy az adott adósra nézve további igen pontos jogi elemzés szükségeltetik ahhoz, hogy a fenti állásfoglalások alkalmazhatóak-e esetére egyáltalán.