Súlyos téveszmék az adósság-behajtással kapcsolatban: avagy mit tehet velünk a végrehajtó?
„Magas, kopasz férfi, fekete bőrdzsekiben.” Nagyjából ez a kép jelenik meg elsőre az emberek lelki szemei előtt a „behajtó” kifejezést hallván. Számos esetben hasonlóan téves feltevések alakultak ki a végrehajtókkal kapcsolatban is, akiktől az adósok legtöbbször csak otthon levő pénzeszközeiket, holmijaikat, például a nagymamájuktól örökölt teáscsésze-készletet féltik... A valós helyzet azonban más képet mutat: amíg Magyarország az utóbbi években ténylegesen is a végrehajtók paradicsomává vált (lásd még: korábbi cikkünket), addig a behajtó cégek pénzbeszedési lehetőségei - szerencsére - jóval korlátozottabbak.
"Add a pénzt és fuss!"
Behajtó cégek: a kutya, ami ugat...
Az eladósodott embereket a bankok és egyéb hitelezők tartozásaik nemfizetése esetén legtöbbször azzal riogatják, hogy az ügyük hamarosan behajtókhoz kerül át. A behajtás szó hallatán sokakban olyan rémképek jelennek meg, minthogy hamarosan néhány kisportolt, bőrfejű "atléta", bőrdzsekivel, "kínzóeszközökkel" jelenik meg a ház előtt és nem kímél majd semmit annak érdekében, hogy minél több pénzt szedjen be. Az utóbbi évek fejleménye, hogy ez a kép alapvetően hamissá vált.
Még ha van is némi alapja ennek a beidegződésnek...
Oroszországban például a behajtók még manapság is sok esetben maffia-eszközökhöz folyamodnak csak azért, hogy megbízóik követeléseit teljesítsék. (Számos esetben uzsora-kamatra adott kölcsönből eredő tartozásokról van szó - az adósok pedig egyszerű átlagemberek, családok.) Egy közismert behajtó-módszer szerint az ajtón nagy testű, kigyúrt fickók kopognak be, majd az ajtónyitást követően egyszerűen berontanak a lakásba, majd leülnek a padlóra. A megfélemlített adósok (sokszor családapák, középkorú, vagy idősebb hölgyek) a sokadik ilyen eset után pedig inkább bedobják a törülközőt és inkább minden vagyontárgyukat átadják, csakhogy ne kelljen ilyen eszközökkel szembesülniük.
Magyarországon a behajtás nincsen egységesen szabályozva. Ugyan a Hpt. (hitelpiaci törvény) utal a tevékenységre, de végső soron a behajtóknak az általános személyiségi jogi, adatvédelmi rendelkezéseket kell szem előtt tartaniuk. Ebből fakadóan nem alkalmazhatnak kényszereszközöket, testi kényszerről, tettlegességről szó sem lehet, sem megfélemlítésről. Ezért is érdekes, hogy néhány behajtó cég Magyarországon lényegében kidobókat alkalmaz - ennek azonban (jó esetben) inkább csak a pszichikai nyomás a célja. Lényeges, hogy amennyiben bármilyen fentebb említett intézkedést (tehát bántalmazást, megfélemlítést) tapasztal a behajtók részéről, azonnal feljelentést kell tenni a rendőrségen bűncselekmény elkövetése miatt!
A behajtó cégek általában gazdasági társaságok, nem pedig közhatalommal bíró állami szervezetek. Nem szabad tőlük tehát megijedni és nem kell beengedni a lakásba, házba sem! Ezeket a cégeket általában az az intézmény (legtöbb esetben a bank) bízza meg, amelyik felé az adós tartozik. Ez hiteltartozások esetén általában két-három hónapos elmaradást követően történik meg. A bankoknak egyébként ez bizonyos értelemben kötelezettsége is, a jogszabály ugyanis előírja, hogy a hitelintézeteknek mindent meg kell tenniük a lejárt követelésük behajtása érdekében.
A behajtók legális módszere a felszólító levelek, sms-ek sorozatos kiküldése, a telefonálás, az adós lakhelyén való személyes megjelenés, stb. Egyre általánosabb, hogy a hatékonyságuk növelése érdekében olyan kétes módszereket is alkalmaznak, mint az adós szomszédaihoz, rokonaihoz való bekopogtatás, a munkahelyükön való megjelenés - a megszégyenítés más aljas módszerei. Különösebben azonban nem kell foglalkozni velük. Funkciójukból fakadóan adminisztrációs és kapcsolattartói tevékenységet láthatnak el, legtöbbször a behajtott összegek bizonyos százalékának megfizetése ellenében.
Végrehajtó: Vigyázat, a kutya harap!
A behajtó cégekkel szemben a végrehajtókkal már tényleg vigyázni kell - egészen pontosan sokkal inkább még azt kell megakadályozni, hogy a tartozás végrehajtási eljárás fázisába kerüljön!
Magyarország ugyanis a végrehajtók paradicsomává vált - lényegében mindent letarolhatnak, ráadásul a letarolt vagyonelemek értékének 10%-át (!!!) megtarthatják maguknak. Szép summa! (Gondoljunk csak bele, egy egyszerű 1 millió forintos tartozás esetében ez 100 ezer forint, egy 20 milliós hiteltartozás esetén 2 millió.)
Lényeges, hogy amikor végrehajtásra kerül az ügy, akkor már a jogalapot nincsen mód vitatni - tehát a végrehajtás megindulását követően sokkal rosszabb pozícióban van egy adós, mint azt megelőzően. Teljesen hiábavaló a végrehajtónak bizonygatni, hogy valójában nincs is tartozásunk, vagy, hogy valójában nem is annyi!
Mivel a végrehajtó közhalatommal bíró személynek minősül, ezért különleges pozíció illeti meg: az adósok szempontjából a leglényegesebb, hogy beléphet lakásba, házba, lefoglalhat vagyontárgyakat, továbbá kényszert is alkalmaz(tat)hat. Az állami kényszer pedig nemcsak az adós vagyoni jogait, hanem személyiségi jogait is korlátozhatja! (A személy elleni kényszercselekményeket a rendőrséggel végeztetik el.)
A végrehajtó az adóssal szemben fennálló követelés (lényegében a tartozás) kiegyenlítésére az adós vagyonának szinte minden elemét végrehajtás alá vonhatja.
Mit jelent ez?
A végrehajtás megindulását követően - a tartozás mértékétől függően - mindenek előtt elúszhat az adós nettó fizetésének 33%-a (szociális alapú (pl. tartás) követelés esetén ez 50%), amit közvetlenül is letilthat, s inkasszálhat a számláról. A nyugdíj 33%-át is letilthatja és lefoglalhatja a végrehajtó. Szintén lefoglalhatja és értékesítheti az adós autóját, ingatlanait (lakás, ház, nyaraló, földterületek), de elveszíthető így a kft-ben levő üzletrész (tehát az adós vállalkozása például), értékpapírok (részvények!), megtakarítások (különféle betétek, ltp). A jogszabály szerint fennáll a lehetősége az ingók (ruhaneműk, bútorok, egyéb értéktárgyak) lefoglalásának is, azonban a gyakorlatban erre igen ritkán kerül sor. Leginkább azok a ingóságok veszélyeztetettek, amelyek könnyen értékesíthetők (például számítógép, értékesebb televízió, aranyékszerek).
Nem mellékes, hogy az adós nemcsak a tényleges adósságot, hanem végrehajtás esetén a végrehajtás vaskos költségeit is viselni köteles. Ez jelentős plusz összegeket jelenthet például egy felmondott lakáshitel-szerződésből eredő tartozás esetében!
A legfőbb feladat tehát a végrehajtás elkerülése, nehezebb esetekben annak megakadályozása, meggátlása, fellfüggesztése!
