Magyarország fogyó népességét, ahogy mondani szokták még az ág is sújtja. A népnyelv szerinti ág helyett a súlyos ütéseket az emberekre most a bedőlt devizahitelek haszonélvezői, a végrehajtók mérik, mondhatni különös kegyetlenséggel.

A fizetések megsarcolása

Napjainkban több mint a lakosság 10 százalékának, mintegy egymillió embernek levonás terheli a munkabérét. A hatályos jogszabályok szerint főszabályként a fizetés 33 százalékát, bizonyos esetekben akár 50 százalékát is elvonhatja a végrehajtó.

Érdemes ezen egy kicsit elgondolkodnunk, mert meglepő következtetésekre juthatunk!

A gazdaság megcsapolása

Az átlagkereset állítólag ugyan bruttó 210 ezer forint körül van mostanság kis hazánkban, de mi legyünk nagyvonalúak. Számoljunk! Egy nettó havi 140 ezer forintos fizetést terhelő átlagos 33 százalékos levonást véve alapul, kicsit lefelé kerekítve, 45 ezer forint az az összeg, amit elvisz a végrehajtó.

Mit is jelent ez országosan? Több mint egymillió embert érintő kérdésről lévén szó, 45 ezer forintos levonást számolva, az egymilliószor 45 ezer forint – testvérek között is – negyvenötezer-millió, vagyis 45 milliárd forint havonta, ami évi minimum 540 milliárd forintot jelent!!!

És ez csak a munkabérekből jön össze. Ebben nincsenek benne az ingóságokból, ingatlanokból, megtakarításokból és más vagyontárgyakból befolyó összegek. Gondoljuk meg! Ötszáznegyven milliárd forinttal kevesebbet költ a lakosság fogyasztásra, ekkora összeg áfája nem folyik be a költségvetésbe, ami óvatosan számolva is több mint 120 milliárd forintot tesz ki egy évben.

Óriási összeg!

Micsoda éles harcok folynak minden évben a költségvetés alakításánál 10-20 milliárdokért vagy néhány százmillióért!

Milyen jól jönne ez az 540 milliárd az országnak! Annál is inkább, mert eddig a válságból kilábalni még kommunikáció szintjén sem sikerült a kormánynak, a magyar gazdaságnak meg sehogy sem.

Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha ezt az összeget az emberek ételre, ruhára, kultúrára költhetnék!

Lehet, hogy minden erőlködés nélkül élénkülne a gazdaság? De ez sajna hiú ábránd, mert a bankok kőkeményen kivonják a végrehajtó bizniszen keresztül gazdaságból az évi ötszázmilliárdnyit, kiveszik a modern adósrabszolgaságban élő százezrek zsebéből, És persze, amit elvettek, ki is viszik az országból, mert bolondok lennének itt befektetni.

Egyéb ragadozók

Vannak, akik jól, átlagon felül jól élnek a bedőlt hitelek révén.

A bankoknak – különféle prudens szabályok miatt – az a jó, ha eladják követeléseiket. A vevők, a követeléskezelő, faktor cégek mohósága pedig tovább növeli a befuccsolt devizahiteles társadalom adósságát. Ugyanis ezeknek a cégeknek jobb, ha kivárnak. Legálisan ráérnek. Közben az adósok azt hiszik, megszabadultak. Pedig dehogy. Ezek a ragadozók tudatosan várnak egy-két évet, majd a büntető kamatokkal megötszörözik az eredeti tartozást, a ráengedményezett követelést, és elindítják a végrehajtási eljárást az áldozattal szemben, akit így már egész életére megfogtak

Ez ám a rabszolgagyár biznisz, mindez a kormány, az állam felügyelete alatt!!!

A hóhérok jutalma

És mit keresnek ezen az „egyéni vállalkozóként dolgozó” bírósági végrehajtók? Brutális

honoráriumot, nem kevesebbet, mint a követelés 10 százalékát! Tehát az előző, szűkös számítással is évi 54 milliárd forintot! Morbid. Nincsenek sokan a hóhérok, és nagyon-nagyon jól élnek mások nyomorúságából.

Annak idején abból a megfontolásból vezették be a „vállalkozó” bírósági végrehajtó intézményét, hogy gyorsítsák a bírósági végrehajtási procedúrát, hogy az évekig elhúzódó bírósági eljárás után végre hozzájuthasson jogos követeléséhez a peres fél. Az élet persze más! Gyerektartásra vagy más jogos követelésre most is többnyire csak várnak a jogosultak, mert a végrehajtók nem érnek rá vele foglalkozni, lefoglalja őket a bankok és követeléskezelők zsíros bödöne.

Egyesek szerint érdemes lenne újból felülbírálni a rendszert! Bölcsebb lenne bent tartani az államháztartásban ezt a hatalmas összeget. Vannak, akik szívesen látnák a bírósági végrehajtást is az adóhatóság vagy más állami szerv kezében.

A mindenkori kormány bűne

De a legnagyobb probléma nem ez! A kormányok mulasztása a korrekt jogi szabályozás! Vajon miért nem sikerült még a mostani szuper gyors „törvénygyárnak” sem meghozni azt az évek óta várt jogszabályt, ami rendbe tenné a zálogkölcsön intézményét?

Más demokratikus, jóléti országokban az ingatlannal, önálló zálogjoggal fedezett kölcsön kockázata a zálogtárgy, az ingatlan. Ha az adós nem tud fizetni, ezt veszíti el, és nincs tovább. Nem megy tönkre az adós egész életére családjával együtt, nem lesz adósrabszolga, mint nálunk, hanem fel tud állni, és újból bekapcsolódik a gazdasági vérkeringésbe.

Nálunk vajon miért nem jön erre rá senki? Hol vannak a szakpolitikusok, mit csinálnak,

kivel kötnek alkut, és főleg mennyiért? Látszatintézkedések, lila köd, hogy düböröghessen a rabszolgagyár tovább, a pénz meg folyik ki, jó messzire.

Mindez nem csak konzerválja a gazdasági válságot, de nagyon sok emberi, családi drámáért, öngyilkosságokért felelős. Súlyos erkölcsi problémát mutat ez hazánkban, széteső házasságokat, családokat termel, szociális haragot gerjeszt, tovább mélyíti a társadalmi megosztottságot és ki tudja még milyen egyéb súlyos krízishelyzeteket okoz ez az égbekiáltó kegyetlen magyar valóság.