Veszteség a bankok, tragédia a családok számára

A Magyar Nemzeti Bank adatai alapján egyértelmű a tendencia: Jelentős mértékben emelkedett a fizetésképtelen adósokká váltak aránya az elmúlt hónapokban. A hitelintézetek portfólióinak romlása mindenekelőtt az eladósodott háztartások számbeli növekedésére mutat rá fájó módon, mindazonáltal a bankok jelentős veszteségeire is következtethetni lehet. Hiába tehát az állami oldalról érkező „fél(ál)megoldások”, az adósságspirál csak még tovább gyűrűzik. Oka pedig már nem pusztán a frank ismételten emelkedő árfolyamában, illetőleg a hazai gazdaság (ezáltal a munkahelyek száma és a fizetések mértéke) stagnálásában keresendő - egyszerűen ugyanis lassacskán utolsó tartalékaikat is felélik a hitelválságba került családi háztartások.

A banki szektor nem egészen 6900 milliárd forintnyi nagyságú hitelportfóliójából nagyságrendileg 1200-1300 milliárd jár 90 napos késedelmen túl, több mint harmada pedig „szimplán” késedelmes (vagyis 90 napon túli és azt még nem meghaladó) tartozás. Ez eddig a csúcs, ilyen arányban teljesítetlen részleteket még egyetlen alkalommal sem mutattak a gazdasági elemzések.

Az MNB kimutatása: Háztartások törlesztési terhe devizális bontásban a rendelkezésre álló jövedelem arányában (2007, 2008, 2011, 2012 negyedéveire vonatkoztatva) 

Néhány év alatt majd felére ugrott azoknak a hitelfelvevőknek a száma, akik hiteleiket, továbbá azok kamatait nem tudják teljesen megfelelően, úgymond szerződésszerűen teljesíteni. Érdekes, hogy nem pusztán a deviza alapú hitelek okoznak problémát, rendkívül magas a forint alapú, szabad felhasználású jelzáloghitelek „nem teljesítettségének” aránya is. Ez is rámutat arra, hogy valójában nem csak a különféle hitelkonstrukciókkal, így a devizahitellel volt és van probléma, hanem a gazdaság teljesítőképessége, a munkahelyek és a fizetések számának és mértékének stagnálása is gondot okoz a visszafizetésben. (Megszűnt és megszűnő munkahelyek, csődbe ment vállalkozások, fizetéscsökkenés, stb.)

Végrehajtói tapasztalat azonban, hogy még továbbra sem a hitelezők (bankok, lízingcégek, stb.) által indított végrehajtási eljárások a leggyakoribbak: túlnyomó többségben köztartozások, (adók, illetékek, díjak) alapján indulnak meg a követelések érvényesítésére szolgáló végrehajtási procedúrák…

Az MNB jelentése úgy fogalmaz, hogy 2012 harmadik negyedévében előbb csökkent a nem teljesített hitelek állománya, a negyedik negyedévben azonban már ismételten nőtt a mutató. Összességében és ténylegesen  – az állami intézkedések (forintra váltás, árfolyamgát) ellenére is – növekedett már 2012-ben is a nem teljesített hitelek aránya. Ami az árfolyamgátat illeti, az elemzés szerint 2013. február végéig az árfolyamgát intézményébe a jogosult devizahitel-állomány 37 százaléka, mintegy 1100 milliárd forint jelzáloghitel került be. Ezt a Magyar Nemzeti Bank szakemberei alacsony szintű érdeklődésnek minősítik.

Nóvumként jelent meg, hogy a hitelintézeti szektorba beolvadtak az úgynevezett lízingtársaságok állományai is. (Ami a lízinget illeti, a hitellel ellentétben, amely esetében általában egy bank folyósítja a pénzt egy másik ügylet teljesítése céljával, a lízingelés leginkább a bérléshez hasonlít. Azzal a különbséggel, hogy a lízingelés során befizetett összeggel a jogot is fenntartja magának az adott személy, hogy az arra irányuló igény esetén az autót is megszerezze. A lízingeléssel és a kapcsolódó problémákkal részletesebben a későbbiek során foglalkozunk.) Tény és való, hogy az egyik legnagyobb problémát a piacon éppen a lízing típusú szerződések jelentették: az eladósodott magánszemélyek hiába próbáltak volna szabadulni a gépjárműtől, az adósság ezzel egy forinttal sem csökkenthető. Megalapozott, hogy mind elméleti, mind a gyakorlati problémák miatt a lízingszerződések alapján fennálló követeléseket a hitelpiacokon jelentkező adósságállományokhoz társítják. 

A bankok magatartásának, illetőleg a kölcsönszerződések jogszerűtlenségének elemzése

Több kritikai állásfoglalás is elhangzott már az úgynevezett deviza alapú kölcsön-, és hitelszerződések jogszerűségével, valamint a bankok magatartásával kapcsolatban. Egyesek szerint a devizaszerződéseket, továbbá egyes más típusú hitelügyleteket egyöntetű módon semmisnek kellene titulálni, mások szerint azonban támadhatatlanok. Az alábbiakban a semmisségre történő hivatkozás jogi szempontból történő megalapozásáról olvasható példa. Megfelelő jogi szakértelem, és a pénzügyi jogi területén szerzett releváns tapasztalat igénybevételével javaslott a hitel-, és kölcsönszerződések áttekintése.

Bajban levő adósokon segítene egy bajban levő hitelintézet

Az AXA Bank törheti fel elsőként kissé a devizaadósságok miatt stagnáló hitelpiacokat. Az adósságspirál miatt bajba kerülő bank elengedheti a devizaadósai hátralékos tartozásainak meghatározott részét. Az AXA lépése azonban nem általános jellegű és elsősorban a saját piaci helyzetének javítását szolgálja. Az adósoknak egyenként kell megállapodásra jutniuk a hitelintézettel, továbbá lényeges pont a biztosítékként szolgáló ingatlan értékesítése is - amely a bank pozícióját lényegesen javítani tudja.

Az AXA Bank rendkívül aktív volt a devizahitel-piacon jónéhány évvel ezelőtt – pont ebből fakadóan került különösen nehéz helyzetbe. A kiosztogatott hitelekből a válságot követően a rendezett módon bonyolódó hiteljogviszonyok helyébe adóssághegyek léptek: fizetési csúszások és elmaradások, bedőlt vállalkozások, eladósodott háztartások. Ezzel azonban nemcsak az ügyfelek, azaz a devizaadósok, hanem a bank is nehéz helyzetbe került, hiszen a tervezettől jelentősen elmaradtak bevételei (gyakorlatilag a kihelyezett hitelállomány sem jött vissza). A hitelintézet – jogszabályi korlátozások, tovább üzleti elgondolások miatt – a végrehajtási eljárások által sem kerülhetett ki a csávából.

Kiút az adósság völgyéből?

Korántsem pusztán szamaritánusi megfontolások miatt döntött úgy tehát a bank, hogy változtatni kíván a helyzet(é)en és – bizonyos feltételek mellett – elengedi adósai tartozásainak egy részét.
Az AXA Bank leginkább azon ügyfeleit keresi fel a napokban és próbál velük megegyezni, akik már hosszabb ideje nem tudják fizetni a törlesztő-részleteket és a végrehajtási eljárás lényegében bármikor megindítható velük szemben. Ha sikerül konszenzusra jutni, akkor az adós tartozás nélkül folytathatja életét, ha eladja ingatlanát és a befolyt pénzt végtörlesztésre fordítja. Igaz, már otthon nélkül…

Lényeges, hogy az AXA nem általános jelleggel, úm. programszerűen bonyolítja le ezt a válságmegoldási-módszert, pa bank ügyintézői keresik fel egyenként az általuk kiválasztottakat és próbálnak egyezségre jutni. A megegyezés lényege, hogy az adós eladja az ingatlant, amelyből a befolyó pénzeket a tartozás kifizetésére fordítja, amennyiben azonban az nem éri el a tartozás teljes összegét, a fennmaradt tartozást a hitelintézet elengedi.

A kiválasztottak

A hírek szerint leginkább azokat a személyeket keresik fel az AXA képviselői, akik már január elseje előtt sem fizették tartozásukat, tehát már több mint három hónapos késedelemben vannak. Az AXA Bank által kiadott közlemény szerint az esetlegesen fennmaradó tartozás részbeni vagy teljes elengedésének feltételeiről a Bank saját hatáskörben dönt, a hitelügylet valamennyi körülményének - így például az adós szociális helyzete - figyelembe vételével. Lényeges szempont lehet még a kiválasztásnál az adós magatartása a bankkal szemben, az ingatlan forgalomképessége és piaci értéke is.

A bank kifejezetten személyre szabott ajánlat alapján kíván megegyezni a kiválasztott ügyfelekkel a jelzáloghitellel terhelt ingatlanok piaci értékesítéséről és a hitel fennmaradó részének esetleges elengedéséről. A Bank programja kizárólag a 2013. január 1-jét megelőzően felmondott hitelügyletekre terjed ki.

Kutyaharapást szőrével – hitelt hitellel

Az ingatlanpiac válsága miatt azonban a biztosítékul szolgáló lakásokat, házakat értékesíteni jelentős nehézségekben ütközik jelenleg. Erre a helyzetre is megoldást kínál a bank, ugyanis az ingatlanok eladását egy, a jelenlegi piaci helyzethez viszonyítva kedvezőnek mondható hitelprogrammal ösztönzik. Ennek lényege, hogy a vásárolni szándékozó személy könnyebben juthat a lakás vásárlásához szükséges pénzösszeghez az AXÁ-n keresztül. A felvehető kölcsön maximálisan 45 millió forintot elérő értékkel bíró ingatlan megvásárlására fordítható. Az igényelt hitel összege 500 ezer és 20 millió forint között változhat, kamatlába BUBOR-hoz kötött jelenleg 8,83 százalék (THM: 9,08 százalék).

A hitelkarosultak.blog.hu véleménye szerint fontos lehet, hogy az írásbeli megállapodás megkötése során megfelelő szakember segítségét vegyék igénybe az adósok, továbbá, hogy az ingatlan értékesítése során is körültekintően járjanak el. Érdemes tehát egyfelől szakember, tanácsadó segítségét igénybe venni, továbbá olyan közvetítő személy közbenjárását is, aki képes segíteni a bank és az adós közötti kommunikáción. 

A PSZÁF-elnök érdekes véleménye: a bankok jogszerűen jártak el, a devizaadósok perei reménytelenek

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete fellépésének elmaradását számos alkalommal felrótták már az elmúlt években a devizahitel-botrány kapcsán. Az adósok elmondásai szerint a PSZÁF vagy képtelen volt, vagy egyszerűen nem akart érdemi lépéseket tenni, segítséget nyújtani a kialakult helyzetben a válságba jutottak számára. Annak ellenére történt ez így, hogy számos kifogás fogalmazódott meg az úgynevezett deviza alapú hitel-, és kölcsönszerződések rendelkezéseivel és lebonyolódásaik gyakorlatával kapcsolatosan. Így az erőfölényben levő bankok egyoldalú módosításai (lásd: kamatemelések), a 2008-ban kirobbanó válság miatt „felrobbanó” árfolyamok miatt növekvő irreális terhek figyelmen kívül hagyása, az eladósodott háztartások, vállalkozások helyzetének méltánytalan kezelése, a devizahitelek hibás termékként való aposztrofálása, stb. A válsághelyzetből – jobb ötlet híján – a devizaadósok sok esetben a bankokkal kötött szerződéseik bírósági előtti megtámadásával próbáltak kimenekülni. Szász Károly, a PSZÁF vezetője szerint azonban a devizahitel-perek túlnyomó többsége értelmetlen és teljesen felesleges terhet jelent az amúgy is túlterhelt bíróságoknak.

„Nem igaz, hogy a bankok tömegesen jogsértően jártak volna el a devizahitelesekkel szemben!” – állítja a Népszabadságban Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének első embere. Szász szerint nem állja meg a helyét a legtöbb, a bankok a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatos magatartása jogszerűtlenségét kifogásoló állítás. A PSZÁF-elnök elismeri egyúttal, hogy egyedi esetek mindig előfordulhatnak, azonban a teljes devizahitel-rendszert jogszerűtlennek minősíteni – álláspontja szerint - nem lehet.

A pénzügyi felügyelet nagyságrendileg ezer olyan, különféle szakaszban járó peres eljárást ismer, amely a devizahitel-szerződésekkel, illetőleg azok lebonyolódásával kapcsolatos. Szász szerint egyetlen egy olyan eset sincsen még, amely során valamely személy a pénzintézettel szemben – jogerősen – érvényesíteni tudta követelését, igényét. „Sőt, sok esetben, már jogerősen éppen a bankok nyertek.” – állapította meg a pénzügyi piacok felügyelője, majd hozzátette: „A devizhitellel kapcsolatos peres eljárások veszélyesek is, ugyanis elhúzódhatnak, a devizaadós mindeközben abban a hiszemben nem fizet, hogy később majd minden problémája megoldódik, ha nyertesen kerül ki a jogvitából.”

Szász néhány nappal ezelőtt egyébként úgy nyilatkozott, hogy szinte minden részes hibázott a devizahitelezés során, leszámítva éppen a bankokat, melyek jogkövető módon jártak el. A PSZÁF-vezető szerint hibás volt a pénzügyi közvetítőrendszer, amely ezt a terméket propagálta, az akkori kormány, amely rossz makrogazdasági pályára terelte az országot, és sérülékennyé tette a forintot. Hibázott a fogyasztó is, aki ezt felvette, a hatóságok, köztük a felügyelet és a makrogazdasági helyzetet átlátó jegybank is, mert nem ismerték fel időben az veszélyt. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a hiteleket a bankok a mindenkori jogszabályoknak megfelelően folyósították, a hitelintézetek alapvetően jogkövetők voltak. Ebből fakadóan a devizahitel-perek inkább csak időhúzásra alkalmasak, sokkal inkább ezért a vállalt kötelezettségek teljesítésére kellene fókuszálni.

Ismét kedvező határozat született a devizahitelesek számára a bankokkal szemben

Kezdhetnek aggodalmaskodni a bankok? – tehető fel a kérdés. A Debreceni Törvényszék ugyanis polgári peres eljárásában hirdetett ítéletet április 11-én csütörtökön, vagyis tegnap. A még nem jogerős határozat alapján a bankok ügyfeleikkel szemben jogosulatlanul módosították a szerződéseket és a bankok kamatemelései is jogtalanok voltak. A szakemberek szerint még nem egyértelmű, hogy amennyiben ez a határozat jogerőre emelkedik, az a deviza alapú hitelszerződések kapcsán felvetődő jogi kérdések elbírálási gyakorlatára milyen kimenetellel lesz.

Az első fokon zajlódó jogvita kiindulópontja két ügyfél jelzáloggal biztosított hitel- és kölcsönszerződése volt, amelyet még a gazdasági világválság kirobbanását követően, 2007-ben és 2008-ban kötöttek.

Érvénytelen csak úgy változtatgatni

A bíróság szerint az ügyletek azon rendelkezése, miszerint „A hiteldíj (a kamat és kezelési költség) változó mértékű, melyet a hitelező a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosult egyoldalúan megváltoztatni”– érvénytelennek minősül. A Debreceni Törvényszék egyéb tekintetben a szerződéseket érvényesnek találta, egyfajtaképpen tehát csak részbeni érvénytelenségről beszélhetünk.

 
A szerződés szerint a hitelintézet akkor változtathatja – egyoldalúan - a hiteldíjat, ha ténylegesen változnak is a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, ha nő a hitelszámla-vezetési költség, vagy ha a hitelezőre nézve romlanak a lakossági hitelek kockázati tényezői. A Törvényszék megállapítása szerint a hiteldíj egyoldalú módosítására vonatkozó szerződési feltétel az ügyfelekkel, mint fogyasztókkal szemben tisztességtelen, mert sérti az arányosság, az átláthatóság és a szimmetria elveit.

A külalak rendben volt, csak éppen a tartalom…

Ami az arányosság direktíváját illeti, a bíróság kimondta: a szerződési feltétel ugyan formailag jogszabályba nem ütközik, tartalmilag azonban úgymond „üres”: a pénzintézet kontroll nélküli bármikor egyoldalúan az ügyfélre terhelheti a többletköltségeket. Mindez a bank számára indokolatlan és egyoldalú előnyt, az ügyfél számára pedig indokolatlan és egyoldalú hátrányt jelent. Ebből fakadóan a bank, mint erőfölényes pozícióban levő fél visszaél helyzetével. A bíróság úgy találta, hogy szerződési feltétel sérti az átláthatóság elvét is, mert az ügyfél a szerződés megkötésekor nem tudhatja előre, hogy a szerződésben rögzített kamatok és költségek milyen mértékben emelkedhetnek a későbbiekben. Az egyoldalú alperesi szerződésmódosítások tartalma előre nem kiszámítható és nem kontrollálható. A szimmetria elvét pedig azért nem teljesíti a megsemmisített feltétel, mert a bíróság szerint az lenne az elvárható, ha a változó körülményekből eredő hátrányok mellett az ügyfelek az előnyökből is részesülnének. Ha tehát javulna pl. a fogyasztói árindex, csökkenne a hiteldíj. Jelen esetben azonban az érvénytelenített rendelkezés csak jogot biztosít a pénzintézetnek, kötelezettséget nem.

A mostani bírósági döntés azt is jelenti, hogy a megsemmisített szerződési rendelkezés nem érvényes, tehát a pénzintézet a két ügyfél esetében 2007, ill. 2008 óta, jogosulatlanul módosította a szerződéseket és emelte a kamatokat.

Az ítélet még nem jogerős.