Hitelkárosultak blogja

FMH-k útján indul meg a végrehajtások jelentős része

Naponta több száz fizetési meghagyás emelkedik jogerőre és válik végrehajthatóvá az országban! Egyes kimutatások szerint mintegy hetven-nyolcvan, korábbi elemzések szerint azonban a fizetési meghagyások akár kilencven százaléka is jogerőssé válik, így azok alapján végrehajtás alá vonható az adósok vagyonának akár egésze is. Az elképesztő arány nem pusztán az ország eladósodottságából fakad: sokan egyszerűen azt sem tudják, hogy mi az a fizetési meghagyás! Ebből fakadóan pedig valósággal letarolják az országot az fmh-k: a lakosság jelentősé része hosszabb-rövidebb ideig végrehajtás alá kerül, mint adós. Mindeközben több súlyos kritika is éri az fmh intézményét.

Mégiscsak érdemes pert indítani a PSZÁF-vezér kijelentésével szemben?

Csak az elmúlt héten két házaspár is pert nyert a részükre devizahitelt nyújtó bankkal szemben. Dr. Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nemrég még arról beszélt, hogy a devizahitel-szerződések bírósági úton történő megtámadása leginkább csak az ügyvédi irodák számára hajt hasznot, győztesen azonban nehéz kikerülni az eljárásból. Az elmúlt időszakban azonban több olyan határozat is született első fokon, amely alapján ténylegesen érdemes lehet a devizaszerződés egyes pontjainak szakember útján történő felülvizsgálata.

Ahogyan arról több sajtóorgánum is beszámolt, két családnak is sikerült az első fokon zajló bírósági procedúrából győztesen kijönnie bankjával szemben.

Az egyik család esetében egy tűzvész okozta szerencsétlenségből fakadóan kellett hitelt felvennie a kétezres évek közepén, éppen a devizahitelek kipasszolásának csúcsidőszakában.  A házaspár eredetileg 25 millió forintot vett fel, a tartozásuk ma már azonban majd’ 50 millió forintra (!) növekedett!

Az első időszakban 185 ezer forintot törlesztettek, ám az összeget félévenként megemelték, így az később 330 ezer forintra duzzadt. Hiába próbáltak egyezségre jutni a hitelintézettel azonban, a bank nem habozott felmondani a szerződést. A 330 ezer forint már ugyanis túl sok volt, érthető okokból ennyit már nem bírt el a családi kassza. Négy év alatt összesen 12 millió forintot fizettek be, tartozásuk tőkeösszege ennek ellenére így is emelkedett, 28 millió forintra rúgott!  „Ez már uzsorakamat volt, amit nem tudtunk fizetni! Az eredeti törlesztőrészletet igen, de ezt már nem.” – mesélték a család tagjai. A házaspár lakóingatlanát az év elején már árvereztette volna a végrehajtó, azonban ekkor pert indítottak a végrehajtás megszüntetéséért.

A hivatkozási alapjuk az volt, hogy a devizaalapúnak nevezett, ám valójában forinthitel szerződésben nem volt pontosan meghatározva a forintban folyósított és törlesztett tartozás. A budapesti illetőségű bíróság erre tekintettel első fokon kimondta: a végrehajtást meg kell szüntetni! Az ítélet értelmében a teljes devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelen, ezért a bíróság a több millió forintos perköltség megtérítésére kötelezte az alperest. Amennyiben ez a határozat jogerőre emelkedik, a két fél közötti elszámolás az eredeti hitelösszeg alapulvételével történhet.

Hasonlóan zajlott egy peres eljárás Szegeden is. Nem jogerős közbenső ítéletében a Szegedi Törvényszék érvénytelenítette pénteken a svájcifrank-alapú jelzáloghitelek kamatának egyoldalú módosítására lehetőséget adó pontot abban a szerződésben, amelyet a legnagyobb hazai bank és egy vidéki házaspár kötött.

Az ítélet indoklása szerint a 2005 nyarán létrejött fogyasztási hitelszerződésnek az ügyleti kamat és a kezelési költség egyoldalú módosítására lehetőséget adó pontja nem felelt meg a jogszabályokban rögzített tartalmi követelményeknek. A szerződés – a bíró megfogalmazása szerint – példálózó felsorolása nem tartalmazta részletesen, mely esetekben és milyen mértékben változtathatja meg a pénzintézet a kölcsön ügyleti kamatát és kezelési költségét.

A felperes itt is egy házaspár volt, akik még 2005 májusában 11,45 millió forint svájcifrank-alapú, 240 hónapos futamidejű jelzáloghitelt vett fel a banktól egy építkezéshez. A változó kamatozású hitel kezdeti ügyleti kamata 2,49 százalék volt, ennek mértékét a bank azonban egyoldalúan csaknem 6 százalékig emelte. A bank 2006 januárja és 2011 januárja között összesen tizenkétszer módosított a hitel kamatán, tizenegy esetben felfelé.

Abban az esetben, ha az ítélet jogerőre emelkedik, a felpereseknek és a banknak úgy kell elszámolniuk egymással, hogy nem vehetik figyelembe az egyoldalú kamatmódosításokat. A peres felek követeléseinek elszámolása azonban hosszabb bizonyítást, feltehetően szakértő bevonását igényli, ezért volt szükség a részítélet meghozatalára – tette hozzá.

A házaspár elmondása szerint a kezdetben 80-90 ezer forintos, majd időközben duplájára emelkedő havi törlesztőrészletük az ítélet jogerőre emelkedése esetén 40 százalékkal (!) csökkenhet.

Súlyos élethelyzetek is kialakulhatnak a fizetési meghagyások szabályaiból kifolyólag

Az elmúlt években számos alkalommal módosítgatták az úgynevezett fizetési meghagyásos eljárás szabályait. A módosítások ellenére is rengeteg dilemmát vet még fel a követelések könnyebb érvényesítésére szolgáló intézmény gyakorlati működése. Mi sem mutatja ezt jobban annál a kimutatásnál, amely szerint a fizetési meghagyások kilencven százaléka jogerőre emelkedik, leginkább azért, mert az emberek nem is tudják igazán, hogy mi az. Sőt, egyes esetekben meglehetősen súlyos élethelyzetek is kialakulhatnak ebből az ellentmondásos helyzetből. Ilyen helyzetről számolt be egyik Kedves Olvasónk! 

Elég, ha egy fizetési meghagyást küld bárki, bárki ellen, az állam behajta számára akár a valótlan követelést is? A lenti  történetből úgy tűnik igen. Ferenc az alábbi történettel kereste meg a hitelkarosultak.blog.hu szerkesztőségét:

„Szinte hihetetlen, mégis igaz, hogy immár kilencedik éve (!) nem tudok szabadulni a rémálomból! Sőt, könnyen lehet, hogy bár ellenem követtek el bűncselekményt, mégis engem és családomat fosztja meg az állam a megélhetésünket is biztosító lakásomtól, autónktól,, fizetésemtől…

Nem látta az autót, nem is volt szerződés, mégis fizetnie kell

A történet még 2004-ben kezdődött, amikor fiamnak szerettem volna autót vásárolni. Mivel gyerekemnek nem voltak biztosítva hozzá a szükséges feltételek (pl. megfelelő munkaviszony), ezért úgy döntöttem, hogy adott esetben az én nevemre is megvásárolhatjuk a gépjárművet. A fiam barátja készségesen ajánlkozott is arra, hogy segít nekünk lebonyolítani az adás-vételt. A „barát” elmondása szerint éppen olyan helyen dolgozott, ahol könnyen segíteni tud kocsik szerzésében, csak adjam oda az okmányom másolatait. Természetesen én ezt oda is adtam neki. Amikor visszajött azonban az autókereskedésből, már úgy fogalmazott, hogy a hitelintézet nem tud segíteni, nem tudjuk megvásárolni az autót. Csak jó idővel később értesültem a polgármesteri hivataltól, hogy mégiscsak lett egy autóm…

Mind a mai napig tisztázatlan körülmények között, ismeretlen személy megkötött a nevemre egy szerződést, aláhamísítva az aláírásomat. Ez a magyar büntetőjog szerint bűncselekménynek számít, így én feljelentést is tettem még abban az évben, 2004 augusztusában! Lassan kilenc teljes év telt el azóta, azonban a helyzet mind a mai napig nem rendeződött, sőt, odáig fajult, hogy adósként vagyok nyilvántartva, már tiltják a fizetésemet, végrehajthatják a lakásomat és a munkaeszközömül szolgáló, tényleg a tulajdonomban álló autómat is.

Az autóvásárlásokhoz hitelt nyújtó pénzintézet ugyanis – évekkel később ! – kérelmezett ellenem egy fizetési meghagyást, a valójában nem is létező szerződés alapján, a már megindult büntetőeljárás ellenére is. Mondván, hogy én tartozom a gépjármű árával. Annak a gépjárműnek az árával, amit élőben még csak nem is láttam soha!

Mivel egyéb számos körülmény, továbbá amiatt, hogy egyszerű munkásemberként fogalmam sem volt, a fizetési meghagyással valójában mit is kell csinálnom, rám nézve mit is eredményezhet, ezért nem tudtam megfelelően meggátolni annak a jogerőre emelkedését. Azért is fájó és érthetetlen ez utólag számomra, hiszen az autókereskedés ekkora már a büntetőeljárás során elismerte, hogy valóban nem is jött létre szerződés a cég és köztem. Érthetetlen volt számomra, hogy mit is jelent akkor most ez a fizetési meghagyás, milyen jelentősége van ennek a néhány papírnak? Sajnálatos módon azonban nagyon is nagy jelentősége volt!

2009-ben az „fmh.” alapján megindult ellenem a végrehajtási eljárás, amely azóta is tart. Számos kérvényt adtam be, perújítást kezdeményeztem, mind a mai napig azonban nem zárták le velem szemben a végrehajtásokat, követeléseket. Ami számomra érthetetlenebb azonban, hogy az autókereskedés és a hitelintézet miért nem kérte a felfüggesztését, a korlátozását, vagy akár a megszüntetését a végrehajtásnak? Hiszen korábban elismerték, hogy mi történt. Így akarnak pénzhez, pár koszos forinthoz jutni ma az emberek? Persze, azért most már nem is kis összegről van szó. Az eredeti követelés velem szemben 1 millió 3 százezer forint volt, azonban azóta ennek az összegnek csak a kamatai elérik már majdnem a másfél millió forintot! Végrehajtási, egyéb hatósági díjak, munkaköltségek címén is rajtam kívánnak behajtani lényegében százezres nagyságrendű tételeket! Megdöbbentő számomra.

Korábban ugyan el tudtam érni, hogy egy időre felfüggesszék a végrehajtást velem szemben, azonban az elmúlt hónapokban ismét megindult a procedúra. A végrehajtó határozata szerint tiltják a fizetésemet, lefoglalták a gépjárművemet, s most már a lakásomat félthetem. Velem szemben követtek el bűncselekményt, becsaptak, s most mégis az én vagyonomat viheti büntetésül az állam. Mindezt egy kis néhány lapból álló fizetési meghagyás alapján, amiben a végrehajtást kérő által előadottakat nem bizonyította senki, nem támasztotta alá senki… Nem jó adósnak lenni, így pedig különösen nem az. Évek óta Don Quijote-i szélmalom-harcot vívok a végrehajtóval, a bírósággal, az önkormányzattal, a autóhiteleket folyosító hitelintézettel szemben úgy, hogy a folyamatban levő büntetőeljárásban sértettként szerepelek, az igazságügyi írásszakértő is már rég megállapította, hogy az aláírásomat hamisították és mégis, tessék! Az ügyvédem néhány év küzdelem után visszaadta az ügyet, mondván, hogy ennyi volt.

Kérem, segítsen valaki, ha tud, hogy mit tehetek!

Köszönettel, D. Ferenc”

 (A fizetési meghagyással és ebből eredő problémákkal a későbbiekben egy külön cikkben foglalkozunk, hiszen az elmúlt évben is elképesztő mennyiségű fmh-ból született végrehajtás.)

Jöhet a családi csődeljárás intézménye – de minek?

„Várhatóan 2013 tavaszán kerül elfogadásra a családi csődeljárás intézménye.” – írja az MNB pénzügyi rendszert elemző igazgatósága a legfrissebb jelentésében. A családi háztartások adósságainak állami oldalról történő kezelésére létrehozandó eszközről 2010 óta lehet hallani és olvasni a médiában. Mindeddig azonban semmilyen lényeges lépés nem történt a bevezetése érdekében, sőt, valójában az sem volt világos, hogy mit is takarna pontosan a „családi csődeljárás” kifejezés. Az MNB összeállítása alapján azonban valamelyest tisztult a kép, azonban az eddigi állami adósság-megoldásokhoz hasonlóan ezúttal is fel kell vetni a kérdést: Vajon mennyi értelme lesz?

Az MNB szerint a rossznak minősíthető lakossági hitelportfólión javíthat érdemben a családi csődeljárás intézményének bevezetése. A központi bank jelentése úgy fogalmaz, az intézmény fő előnye az lehet, hogy – szemben az eddigi, csupán a jelzáloghitelekre kiterjedő adósságsegítő programokkal – egy-egy adós minden tartozására kiterjedhet. További előnye a jegybank szerint, hogy lehetőséget nyújt az adós számára az ingatlan-állomány megtartására.

(Együtt fizethetik?)

De mi is az a családi csődeljárás?

Az elképzelés szerint első körben speciális szempontokat állítanának fel az adósokkal szemben és akik annak megfelelnek, azok válhatnak jogosulttá arra, hogy a programban részt vegyenek. A „családi” adósságrendezésre irányuló procedúra első felvonásában az adósoknak a hitelezőkkel kellene egyezségre jutniuk, vagyis mindazokkal, akikkel szemben tartozásuk áll fenn. (Tehát nemcsak a devizahitelt nyújtó bankokkal adott esetben, hanem még például a telefonszolgáltatóval, a közmű-szolgáltatóval, stb.) Abban az esetben, ha a hitelezőkkel együttesen nem sikerül megkötni a konszenzust, egy adósság törlesztésére vonatkozó, hosszú távú tervet kell elkészíteni. Elviekben a terv az eladósodott magánszemély, család teljes körű vagyoni helyzete alapján kerülne kialakításra. Ennek a tervnek megfelelően kellene törleszteni az adósságokat, s ha ez megtörténik, utána az adós „tiszta lappal” kezdheti újra az életét. A terv magában foglalná az adós forgalomba hozható vagyontárgyainak értékesítését, továbbá a befolyó jövedelme felhasználását és megosztását a létfenntartása és az adósság rendezése között.

És a dilemmák?

A lakóingatlanok tömeges méretű elvesztésének elkerülését is célozza a családi csődeljárás intézménye. Végső soron azonban könnyen előfordulhat, hogy a „sok cécó” ellenére ez az adósságrendező folyamat is végül ahhoz vezet, hogy az adós nem maradhat a lakóingatlanában. A legtöbb esetben ugyanis éppen azoknak a magánszemélyeknek és családoknak lenne szükségük a hasonló megoldásokra, akik már teljesen felélték a rendelkezésükre álló javakat, a tartozásaikat tovább nem tudják törleszteni. Az ő esetükben pedig valószínűsíthető, hogy nem tudnak a hitelezőkkel olyan jellegű egyezséget kötni, amely alapján megfelelő mértékben teljesíthetik kötelezettségeiket, s emellett a megélhetésük és a megfelelő munkavégzésük is biztosított marad. A törlesztési tervben foglaltak alapján pedig elképzelhető, hogy minden lényeges, valós értékkel bíró vagyonelemüket (gépjármű, kerékpár, egyéb ingatlan, stb.) értékesítenie kell az adott családnak a tervben foglaltaknak megfelelően. Igaz, legalább esély kínálkozhat arra vonatkozólag így, hogy végül teljes rendezés alá kerüljön az adósok helyzete. Kérdés persze, hogy mit szólnak mindehhez a hitelezők, mindenekelőtt a bankok?

Az is valószínűsíthető, hogy nagyfokú adminisztrációs feladatokat jelentene majd a családi csődeljárás bevezetése, az állam részéről pedig egy teljes intézményrendszer felállítását (adós vagyonának felmérése, kapcsolattartás, közvetítés, stb.).

Szintén nagy kérdés az is, hogy a hitelezőkkel, így nemcsak a bankokkal, hanem az egyéb szolgáltatókkal, magánjellegű ügyletekből (pl. kölcsön) eredő tartozások követelőivel mi lesz? Rendkívül nagy jogbizonytalanságot jelentene egy olyan intézmény bevezetése, amely alapján már egy szerződéskötéskor elképzelhető, hogy a rosszabb anyagi helyzetben levő adós később nem tud fizetni, s a családi csődeljárás bevezetése miatt az adós – bizonyos értelemben legitimizált módon – később nem, illetőleg csak részben teljesíti majd a kötelezettségeit.

Az MNB kiterjesztené az árfolyamgát rendszerét szinte valamennyi devizaadósra

„Még hatékonyabb” megoldásként aposztrofálta legfrissebb jelentésében a Magyar Nemzeti Bank az árfolyamgát rendszere általános kiterjesztésének ötletét. Az MNB május 21-én közzétett stabilitási jelentésében a hazai hitelezési folyamatok, a bankrendszer pénzügyi helyzete mellett a problémás magánhitelek kezelésével is foglalkozott. A jelentésben foglaltak szerint ezév február végéig az árfolyamgát intézményébe a jogosult devizahitel-állomány mintegy 38 százaléka, azaz nagyságrendileg 1100 milliárd forint jelzáloghitel került be, ami elmarad az előzetes várakozásoktól. Ennek kiküszöbölésére ajánlja a jelentés azt, hogy az árfolyamgátba történő belépés lehetőségét ismételten hosszabbítsák meg, sőt, akár terjesszék is ki azt általános jelleggel!

A pénzügyi mutatók alapján egyértelmű, hogy a hazai bankrendszer nemteljesítő hitelállománya továbbra is magas. Kifejezetten kedvezőtlenül hat ez a gazdaság stagnálásában is szerepet játszó és eddig is alacsony hitelezési hajlandóságra, másrészt a pénzügyi intézmények szorulttá váló helyzetére. Ezen túlmenően pedig a családi háztartások és a vállalati szféra eladósodottságára is újfent rámutat…

Az MNB friss elemzése szerint a háztartások hitelmutatóin már javított valamelyest az árfolyamgát intézménye, amely az állami oldalról nyújtott segítő eszközök egyikeként került bevezetésre az elmúlt esztendőben. Túlzónak minősíthető azonban a jelentés azon állítása, amely szerint a következő években az eddig bevezetett adósságsegítő programok (, így az árfolyamgát) a következő két esztendő során megállíthatják a hitelportfólió  egészének romlását.

Árfolyamgát-automata?

A központi bank jelentése alapján 2013 elejéig az arra jogosult devizaadósok nagyságrendileg 37 százaléka, több mint 1000 milliárd forint lépett be az árfolyamgát rendszerébe, ami relatíve visszafogott aktivitásnak minősül az előzetes várakozások tükrében.

(MNB-kimutatás az árfolyamgát kihasználtságáról)

Úgy tűnik azonban, a jelenlegi pénzügyi vezetés ragaszkodik az árfolyamgát intézményéhez, amit jól mutat, hogy a stabilitási jelentésben az MNB szakemberei arra tesznek javaslatot, hogy akár a hitelek teljes futamidejére hosszabbítsák meg az árfolyamgát szisztémájába való belépés lehetőségét, sőt! „Még hatékonyabb” megoldásként kerül megjelölésre a jegybank jelentésében az az elképzelés, amely alapján valamennyi devizahitelre automatikusan, általános jelleggel kiterjesztenék az árfolyamgát rendszerét. Ezáltal külön, arra vonatkozó kifejezett kérelem alapján mentesülhetne csak az adós az árfolyamgát rendszerében történő részvétel alól!

Segítséget jelent az árfolyamgát?

Az árfolyamgát intézményének megítélése több szempontból is vitatott. Egyrészről elhangzottak olyan állásfoglalások, amelyek szerint az intézmény korántsem jelent hosszú távú, tényleges megoldást, másrészt pedig a futamidő lejártával a gyűjtőszámlán felhalmozott terhek kezelhetetlen módon és mértékben ömlenének az adósok nyakába. Olyan kritikai megjegyzéseket is érzékelni, amelyek szerint csak egy plusz, újabb hitelszerződéssel terhelné magát az árfolyamgát rendszerében résztvevő, továbbá, hogy az esetlegesen még jogilag támadható eredeti hitelszerződés az újabb közokirattal kifogásolhatatlanná válik. Mérsékeltebben fogalmaztak azok, akik szerint az árfolyamgát elsősorban a jelenlegi vezetés statisztikai mutatóit hivatott javítani, mert valójában viszonylag csak a devizaadósok egy szűkebb rétegének jelent korlátozott mértékű segítséget. A Nemzetgazdasági Minisztérium, továbbá a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének képviselői szerint azonban inkább a probléma csak annyi, hogy a legtöbben nem értik teljesen az árfolyamgát rendszerét – ennek tulajdonítható az alacsony érdeklődés is.

Az árfolyamgát rendszerébe való belépés lehetőségének meghosszabbítása egyúttal költségvetési terhet is jelent, ezért egyes gazdasági szakemberek szerint megfontolandó a határidő lejártának újabb kitolása.