Hitelkárosultak blogja

Csányi részvényeladásai és az újabb bankadók is megdöbbentő folyamatokra mutathatnak rá

 "Végső soron kiszállt az OTP-ből Csányi Sándor!" - adták hírül az elmúlt nap az ország vezető oldalai. A hír nemcsak abból a szempontból meglepő, hogy az ország egyik legbefolyásosabb üzletembere mond búcsút az élete legfőbb műveként számon tartott Országos Takarékpénztárnak, hanem alapvető gazdasági átrendeződésekre is rámutathat. Az elmúlt években egyre jelentősebbé váló bankadók, a néhány nappal ezelőtt a bankok kárára meglebegtetett újabb devizahiteles-mentőcsomag is arra utaló jel, hogy mesterségesen próbálnak belenyúlni a kereskedelmi bankok elmúlt két évtized során kialakult rendszerébe. Csányi kiszállása pedig talán egy újabb jel arra, hogy valóban tartalmazhat igazságot az a szóbeszéd, mely szerint egy, a jelenlegi kormányzathoz közel álló érdekcsoport kíván meggyökerezni a hitelintézetek piacán - immáron komoly versenytárs nélkül. 

 „Ez a döntés csakis akkor lehet érthető, ha a későbbiekben az OTP visszaszorul a piacról.” -vonják le lényegében egységesen a következtetést a különböző gazdasági elemzők Csányi Sándor döntését követően. Az óriási mértékű részvényeladás teljesen váratlan fordulat, egyesek szerint eddig széleskörben nem ismert üzleti információ állhat a háttérben. Tekintettel pedig arra, hogy Csányi Orbán Viktorral szoros kapcsolatot ápol, könnyen lehet, hogy már hosszabb távú politikai és pénzügyi folyamatokra is ráláthat…

 Disznók vagy inkább disznóság?

Az OTP Bank kommunikációs osztálya természetesen visszafogottan nyilatkozott a tranzakcióról. A hivatalos kommüniké szerint Csányi mostani részvényeladásai leginkább mezőgazdasági és élelmiszeripari befektetéseinek finanszírozását szolgálják. A beruházás alapján elképzelhetővé válik, hogy évente mintegy egymillió sertés feldolgozásában vállaljon szerepet az OTP eddigi első embere. Tény, ezáltal lényegében egész Magyarország élelmiszerellátására döntő befolyást gyakorolhat. Mindazonáltal azért igen valószínű, hogy nemcsak disznók állnak a döntés hátterében…

Az elmúlt időszakban a hitelintézetek számára több negatív tartalmú hír is napvilágot látott.Elegendő utalni a kormány egyik miniszterének, Navracsics Tibornak a bejelentésére, amely szerint újabb devizahiteles mentőcsomagot készít a kormány – leginkább a bankok kárára. Az eddigi hírek alapján az „önhibájukon” kívül nehéz helyzetbe került devizahitelesek esetébenengednék el a deviza alapú számításból eredő plusz kötelezettségeket, ezáltal visszamenőlegesen egy egyszerű hitelszerződést megkonstruálva. Ilyen, illetőleg ehhez hasonló megoldás a kereskedelmi bankok szektorának több száz milliárdos veszteséget jelentene. Tekintettel pedig arra, hogy a devizahitelek végső soron számukra is már inkább veszteséget eredményeznek, ez végső soron már önmagában is a teljes ellehetetlenülésükhöz vezethet. Ugyancsak hasonlóan mélyen érinthette a bankok vezetőit Orbán Viktor a Wall Street Journal-ban közölt nyilatkozata, amely szerint évekig megmaradhatnak a banki szektort sújtó különadók.

Könnyen elképzelhető, hogy Csányi Sándor már olyan információk birtokában hozta meg döntését a részvényeladásokról és az OTP-ből való kiszállásából, amelyek alapján felismerhető, hogy a jelenlegi politikai nyomás a bankokon csak fokozódni fog….

Csak most jön a java?

A pénzügyi világban már korábban is pusmogtak erről-arról, azt pedig már a Fidesz választási győzelmét követően is hallani lehetett, hogy a jelenlegi bankszektor nem mindenben felel meg a kormányzati körökhöz tartozó érdekcsoportok elképzeléseinek. Korábban szóba került az is, hogy egy, a kormányhoz közelálló csapat vásárol fel külföldi tulajdonban álló hazai bankokat.

Nos, lassan olyan kép kezd kirajzolódni, amely szerint a jelenlegi kormányzat valósággal kiűzi a kereskedelmi bankokat az országból. Ez a kép természetesen még korántsem kristálytiszta, azonban igen könnyen lehet, hogy egy-két üzleti éven belül (, amennyibenOrbánékat újraválasztják persze,) egy új, „narancssárga árnyalatú (reklám)színekben”pompázó bank dominálhat a pénzügyi piacokon – voltaképpen immár egyedül, vetélytársak nélkül.

Most a költségek mértékén vitatkozhatnak a bankok és adósaik

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szerint megállíthatóak a devizahitel-szerződésekből származó követeléseken alapuló végrehajtások. Közvetett oka ennek a múlt héten nagy port kavaró legfelsőbb bírósági felülvizsgálati határozat. A Kúria ugyanis egyfelől kimondta, mindazok a devizaszerződések, amelyekben az árfolyamrést költségként tételesen nem tüntették fel, semmisek, másfelől azonban érvényessé tette azt azzal, hogy az árfolyamrést 1%-ban határozta meg a konkrét ügyben. Ezzel a követelések pontos összegének meghatározására van szükség első körben ahhoz, hogy a végrehajtások lefolytathatóak legyenek… Egy, a jogrendszer által is semmisnek minősített hitelszerződés alapján.

Mint ismeretes, múlt héten csütörtökön döntött a Kúria abban az ügyben, amelyben egy magánszemély devizaadós indított pert bankjával szemben. A felperes devizás arra hivatkozott, hogy a hitelintézetekre vonatkozó jogszabály (Hpt.) egy bekezdése alapján kötelező lett volna tételesen megjelölni az árfolyamrést költségként a hitelintézet, sőt, tételesen meg kellett volna határozni annak mértékét is.

Az alapvetően fogyasztóvédelmi célú rendelkezés megkerülése miatt a legfelsőbb magyar bírói fórum végső soron kimondta, hogy a jogügylet semmisnek minősül. Lényeges pont volt az egész devizaválság értelmezése kapcsán az is, amikor az ítélet utalást tett a bankok erőfölényes helyzetére. Hiszen való igaz, a hitelintézetek azok, amelyek a fogyasztókkal, a sok esetben egyszerű, jogi, gazdasági végzettség nélküli kölcsönfelvevőkkel szemben információtöbblettel, gazdasági, kommunikációs előnnyel rendelkeznek.

Időt és pénzt nyerhetnek a devizaadósok

A határozat nyilvánosságra kerülését követően több jogi szakember is felvetette, hogyan fognak végrehajtási eljárásokat lebonyolítani olyan szerződések alapján, amelyek semmisek? Mivel a Kúria az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződést végső soron érvényessé avanzsálta, ezért a végrehajtási eljárások kezdeményezhetőek lesznek a jövőben is. Kérdéssé vált azonban, hogy pontosan milyen összegre vonatkozólag?

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara közölte a Magyar Távirati Irodán (MTI) keresztül, hogy a devizaadósok, akikkel szemben a végrehajtási eljárások tartozásaik miatt már megindultak, kezdeményezhetik a végrehajtások felfüggesztését. Ráadásul az erre vonatkozó kérelmeket többletköltség kifizetése nélkül nyújthatják be az ügyüket bonyolító végrehajtó felé. A kereset benyújtására az adhat jogi alapot, hogy a Kúria csütörtöki döntése értelmében a követelések pontos összege jelenleg nem állapítható meg. A végrehajtások felfüggesztésével az adósok időt nyerhetnek helyzetük rendezésére. Az időn túl pedig valamekkora összegű pénzt is, hiszen a költségek (árfolyamrés) mértékének csökkentésével a velük szemben meghatározott követelés is csökkenni fog – igaz, meglehetősen keveset. Általában néhány tíz, maximum százezer forinttal lesz kevesebb az az összeg, amelyet a bank követelhet, illetőleg ilyen mértékben kell adott esetekben a banknak pénzt visszafizetnie.

Érdemes tehát megfelelő szakmai tapasztalattal és felkészültséggel rendelkező tanácsadóhoz fordulni annak érdekében a devizaadósoknak, hogy egy megalapozott kérelemmel időhöz és akár pénzhez jussanak.

Összességében jelentős módosulásról kell majd beszélni, hiszen szinte az összes lakásvásárlásra fordított devizahitelnél felmerülhetett az a fajta probléma, ami a Kúria döntésének alapjául szolgáló ügyben is a megítélés tárgyát képezte. Óriási papírmunka áll tehát a végrehajtók előtt is, ráadásul valamelyest a bankoknak is együttműködőbbnek kell lenniük az adósaikkal szemben, még akkor is, ha a hitelszerződéseket nem mondták fel és nem kezdődött meg eddig a végrehajtás. A Kúria határozata nyomán semmis lehet a hitelszerződés, amikor a teljes hiteldíjba nem vették bele a vételi és eladási árfolyam közti különbséget, illetve az árfolyamrés mértékének változtatását nem közölte a bank az adóssal.

Mit ér a Kúria döntése?

Magyarországon a legfőbb bírói szerv a Kúria. Ez a bírósági szervezeti egység az, amely végső soron a legmagasabb szintű fellebbviteli fórumként funkcionál, határozatai ezért rendkívül lényegesek, iránymutató jellegűek a helyi bíróságok számára. A jogállamiságból származó jogegységesség miatt ráadásul aligha döntenek alsóbb fokú bírói szervek a Kúria ítéleteitől eltérően. Ugyan a fenti ügyben nem jogegységi határozat született, hanem csak a másodfokú bíróság döntésével szemben kezdeményezett felülvizsgálatot az akkor pervesztes bank. Mindazonáltal Magyarországon is irányadó, a bírók számára döntéshozataluk során figyelembeveendő, hogy a legfelsőbb bíróság milyen tartalmú határozatokat hoz ahhoz hasonló ügyekben, amelyek elé kerülnek.

A Kúria július 4-én született döntésében valójában a devizahiteleseknek kedvező döntés született –  és még Orbán is beleokoskodott

„Az árfolyamrés költség!” – mondta ki tegnap a legfelsőbb magyar bírói fórum visszavonhatatlanul. Ennek ellenére félreértések, félremagyarázások és csúsztatások sorozatával lehetett a csütörtöki határozathozatalt követően szembesülni a médiában. Mind a nyomtatott, mind az online sajtó túlnyomó többségében arról cikkezett, hogy a devizahitelesek vesztettek, a Kúria a bankok mellett foglalt állást. A helyzet azonban korántsem ez, valójában a legfelsőbb magyar bírói fórum, a Kúria döntött először egy ilyen fajsúlyú ügyben a devizahitelesek számára kedvező irányban. Mindeközben Orbán Viktor is beleokoskodott néhány százezer szavazat megnyerése után kajtatva.

Az évtized legjelentősebb bírói határozathozatalára kerül sor a magyar joggyakorlatban – írtuk még a tegnapi, július 4-én hozott bírói határozathozatalt megelőzően. Nos, valóban így történt, jogszakmai és gazdasági szempontból az egyik legmegalapozottabb, legfontosabb döntésre került sor tegnap egy olyan ügyben, amely közvetetten több százezer embert érint Magyarországon.

11 milliót kapott, 16 milliót adott vissza – mégis adós

„Az alperesek (Bank) 2006. november 21-én a felperesnek 11.784.001 Ft kölcsönösszeget utaltak át a szerződés alapján, a felperes 2011. december 31-ig összesen 16.675.370 Ft-ot fizetett vissza az alpereseknek (a banknak).” – ez az egyik első ténymegállapítása a Kúria által tegnap meghozott ítéletnek, amely akár szimbólumává is válhatna a 2008 óta gyűrűző, könyörtelen deviza-csapdának. A közvetetten több millió magyar embert és a teljes gazdasági rendszert is súlyosan érintő adósságspirálból a teljesen hasztalan állami álmegoldások helyett sokan a bírósági perekben látták a kiutat. Ilyen volt például az a családapa is, amely az ország legnagyobb bankját perelte be. Alapvetően három hivatkozási alapra helyezte kereseti kérelmét.

Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szerződésben előírt költségek nem váltak annak részévé, mivel az alperesek nem tettek eleget jogszabályok által előírt tájékoztatási kötelezettségüknek, ezért ezen költségek követelésére nem váltak jogosulttá. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján semmis, mivel a kölcsönszerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat mértékét, az árfolyamrés mértékét, valamint a kezelési költség számításának módját. Harmadsorban hivatkozott arra, hogy a megtámadás folytán érvénytelen a perbeli kölcsönszerződés, mivel az alperesek nem tájékoztatták őt a szerződéskötés körében minden lényeges körülményről, így különösen arról, hogy a szerződés aláírásakor már tudták, miszerint az ügyleti kamat mértékét a szerződés aláírását követő naptól kezdve megemelik.

De hogyan döntöttek?

"Az ítélet nem volt eladó"

A Kúria tegnapi döntésében – kissé magyarázó jelleggel – rámutatott arra, hogy a Hpt. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseit azok céljának megfelelően kell értelmezni, figyelemmel az Alaptörvényben foglaltakra is. A Hpt. 213. §-ának célja egyértelműen a fogyasztók (, vagyis a kölcsönt felvevők) védelme. A fogyasztók védelmét az indokolja, hogy ők a kölcsönt nyújtó professzionális gazdasági szereplőkhöz képest információs hátrányban vannak, a kölcsönt nyújtók intellektuális, szakmai és kommunikációs erőfölénye a kölcsönszerződés megkötésekor, illetve a jogviszony egész tartama alatt egyértelműen fennáll.

A Kúria egyértelműen és határozottan kimondta, hogy a jogügyletben fellelhető az érvénytelenségi ok, ezáltal a szerződés végső soron semmis-nek nyilvánítható.

Döntésében úgy fogalma, hogy „tekintettel arra, hogy a Hpt. 213. §-a egyértelműen fogyasztóvédelmi célú, a fogyasztó megfelelő informáltságát célzó rendelkezés, a „költség” e jogszabályhely szerinti fogalmát objektív teleologikus módon nem a pénzügyi intézmény oldaláról, hanem a fogyasztó szempontjából kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget, terhet jelent az költség. Ráadásul az irányelv szerint a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége alatt mindazt a költséget kell érteni, mely a kölcsönszerződéshez közvetlenül kapcsolódik. Ennek megfelelően a Hpt. szerint a teljes hiteldíj a kölcsönért fizetendő teljes terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, a folyósításkori jutalékokat és minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget. E jogszabályhely nyelvtani értelmezése alapján a kölcsönért fizetendő terhelés alatt a kamatokat, jutalékokat (járulékokat) és az egyéb költségeket kell érteni, ez utóbbi körbe tartozik a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértéke is (tehát az árrés). A költséget márpedig azonban fel kellett volna tüntetni a szerződésben is a megfelelő részletességgel…

Ezzel lényegében a deviza-szerződését megtámadó adós nyerte az ügyet, hiszen a kereseti kérelmében foglaltakat a Kúria elismerte. Zavart okozott azonban, hogy a legfőbb bírói fórum – a korábbi másodfokú határozattól eltérően – nem semmisítette meg a szerződést, hanem inkább úgy határozott, hogy fenntartja azt – az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével. Nem történt meg az eredeti állapot helyreállítása, amit viszont a jelenlegi ügyben inkább a felperes deviza-adós bánhat. A visszafizetett összeg ugyanis már régen felülmúlta a hitelintézet által még kölcsönként részére kifizetett pénzmennyiséget. Az érvényessé nyilvánítással így még a továbbiakban is jogi eljárás fog zajlódni a bank és a felperes között és a banknak – mégha nem is eleget, de - mindenképpen fizetnie kell. Ráadásul vélhetően nemcsak ebben az ügyben, hanem valamennyi olyan esetben, amikor hasonlóan alkalmazta az árfolyamrés eszközét.

Ha egyszer Orbán elkezd beszélni…

Az ítélet meghozatalát követően – elsősorban a tájékozatlanság és a jogi alapismeretek teljes hiánya miatt – a médiában elképesztő csúsztatások és hibás tudósítások jelentek meg. A legtöbb tájékoztatás szerint a devizahitelesek vesztettek, míg a bankok nyertek és ezzel vége a játszmának. Nem véletlen, hogy a Kúria előtt várakozó néhány száz devizahiteles egy része azonnal elindult Orbán Viktor miniszterelnök házához rendbontani.

Hazánk jelenlegi vezetője – talán éppen erre reflektálva - a mai nap folyamán a Kossuth Rádióban mindenképpen fontosnak tartotta kifejezni: ő és kormánya bizony a devizahitelesek oldalán áll és leginkább azt kellene vizsgálni, hogy a devizahitel nem hibás termék-e.

A nemkissé populista megnyilvánulást követően persze, korántsem ez lesz a legfontosabb kérdés. Ami még nyitott és döntést igényel ugyanis, az egy jóval nagyobb horderejű probléma a devizahitelezésben: ez az eltérő árfolyamok alkalmazása, amelynek jogi minősítése már az Európai Bíróságra vár…

A felháborodás után a Kúria nem halogathat: csütörtökön döntenie kell

„Ennek bizony börtön lesz a vége!” – figyelmeztetett még bő egy héttel ezelőtt az egyik tüntető a Kúria azon döntését követően, mely szerint az ítélethirdetést egy devizahiteles per esetében elhalasztotta. Mintegy három-négyszáz elkeseredett (és kissé feldühített) devizahiteles várt a legfelsőbb magyar bírói fórum kedvező döntésére, azonban a határozathozatal végül elmaradt az egyik deviza-adós OTP Bankkal szemben indított precedens-értékű perében. Az eset nagy visszhangot váltott ki, néhány tüntető dulakodásba is kezdett az utcákon ezt követően – egészen biztos tehát, hogy a Kúriának már fel kell vállalnia a döntését, nem halogathat tovább.

Nem döntött múlt héten a legmagasabb szintű magyar bírói fórum, vagyis a Kúria abban a devizahiteles perben, amit az OTP egyik ügyfele indított a bankkal szemben, azért mert a szerződésében nem tüntették fel a devizahiteleknél általános alkalmazott vételi és eladási árfolyamokat. A határozathozatalt végül holnapra, vagyis július 4-ére halasztották.

(Az ügyvédek és a politikusok mellé odakerültek már a bankárok is...)

A Kúria ezen döntését annó több száz devizahiteles tüntető várta a legfőbb bíróság épülete előtt (a szemtanúk szerint zömmel inkább a politikai szélsőjobbhoz kötődő szervezetek szervezés eredményeként). A demonstrálók transzparensekkel, magyar és árpádsávos zászlókkal vonultak fel. Az ítélet halasztása után a jelenlevők rendőri jelenlét mellett elkezdtek vonulni a Nyugati tér irányába. Mindeközben a bankárokat, banki képviselőket kritizálták.  A tüntetők "le a bankokkal", "elég volt", "követeljük a devizahitelek eltörlését" jelszavakat kiáltozva vonultak. A menet a Kúria Markó utcai épülete elől indult, majd az Oktogonon és a Blaha Lujza téren át az Astoriához ért erős rendőri biztosítás mellett.

A tüntetés útvonalán gyakorlatilag állt az autóforgalom, a menet résztvevői időről időre megálltak az útba eső bankfiókoknál, ahol "gyertek ki" felkiáltásokkal tiltakoztak a devizahitelek és a bankok ellen.

Még a tavalyi év végén, 2012 decemberében a Fővárosi Törvényszék – szembehelyezkedve az elsőfokú bírósági döntéssel - másodfokon kimondta a devizahitel-szerződés semmisségét. Az alperes OTP Bank ez után felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához.

A Kúria komoly precedenst teremthet, ha július 4-i döntésével semmisnek nyilvánítja a kifogásolt szerződést. Múlt heti, nagy port kavart levelével erre az ügyre utalt Szász Károly, a PSZÁF elnöke, amikor bankcsőd rémképével fenyegetve intette "megfelelő" irányú döntésre a Kúriát.

A jogvita tárgyát képező ügylet egy devizaalapú lakossági fogyasztói kölcsönszerződés volt eredetileg. A szerződésben a hitel összegét és a tartozás összegét svájci frankban állapították meg, a kölcsön folyósítása és a törlesztőrészletek megfizetése forintban történt. A kölcsön összegének megállapítása a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott devizavételi árfolyamon, míg a svájci frankban nyilvántartott kölcsön egyes törlesztőrészleteinek megállapítása az adott részlet esedékessége napját megelőző napon érvényes, a hitelezők által alkalmazott devizaeladási árfolyamon történt.

A megállapodás nem rögzíti a pénzügyi intézmény által a teljes hiteldíjmutató (THM) kiszámításakor a felek által nem vitatottan figyelembe vett árfolyamrés mértékét. Az ötmillió forintot el nem érő pertárgyértékű ügyben a felperes magánszemély a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a bíróságtól. Hivatkozott a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény megsértésére. Állásfoglalása alapján az alperesek által alkalmazott árfolyamrést mint költséget tételesen fel kellett volna tüntetni a szerződésben, ez azonban nem történt meg, így a felperesek szerint a szerződés semmis.

Az ügy megítélése egyesek szerint roppant egyszerű, hiszen a Hpt. egyértelműen kimondja, hogy a kölcsön típusú jogviszonyok vonatkozásában a költségeket tételesen fel kell tüntetni a szerződésekben. Mindazonáltal jelentős bizonytalanságot szül, hogy a legfőbb ügyész és a PSZÁF állásfoglalása szerint az árfolyamrés valójában nem költség…

A helyzet jogi megítélését végső soron holnap ismerhetjük meg, a Kúria ugyanis már biztosan nem halogathatja tovább a döntését. Amennyiben így tenne, jelentős alappal szolgálna a különböző politikai befolyásokról szóló szóbeszédek elterjedésének…

Matolcsy újabb kampánybeszédében ismerős állításokat hangoztat

„A devizahitelezés olyan hibás termék volt, amely a teljes üzleti szektort és a lakosságot is csapdába vitte.” Sommásan ez a véleménye Matolcsy Györgynek a deviza alapú kölcsön- és hitelszerződésekről. A magyar jegybank elnöke már több szakember által is kifejtett véleményt hangoztatott ezzel immár lassan megszokottá váló legújabb kampánybeszédében. A hibás termék jelzőt olvasva az ember könnyen legyint egyet elsőre, érdemes azonban utánajárni, hogy pontosan mit is akarhatnak mondani ezzel hazánk vezető szakemberei a devizahitelre vonatkoztatva! Az is lehet, hogy csak elkezdte a devizahiteles választókat hívogatni a kormány?   

Matolcsy fenti véleményének annak kapcsán adott hangot, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökeként a hazai hitelezési rendszerről értekezett sajtó-kommünikéjében. Az Orbán Viktor által a kormányból a sarokba központi bankba áthelyezett szakember szerint a monetáris vezetés legújabb és legfontosabb törekvése a magyar hitelezési rendszer devizahitelekkel „mérgezett állományának” kicserélése megfelelő hitelezési konstrukciókkal. Természetesen sok sikert kívánunk Matolcsy úrnak legújabb víziói tervei megvalósításához, de mi maradjunk csak a devizahiteleknél még egy pillanatra!

Devizahitelez – hibás termék. De ki találta ezt ki?

Hiányozhatott a tájékoztatás a szerződéskötés előtt: "Vigyázat, devizahitel!"

A devizahitel hibás termék, mert nem hitel. Ha a magyar jogrendszer arra jut, hogy ez egy hitel, akkor egy világviszonylatban egyedülálló álláspontot foglal el - mondta elsőként Róna Péter, világhírű magyar közgazdász egy hónapokkal ezelőtti konferencián és nyilatkozta a sajtóban is.

Róna szerint a devizahitel azért nem hitel, mert a hitel egy meghatározott összeg kölcsönadása, melyet az adósnak meghatározott feltételekkel vissza kell fizetnie. A devizahitelnél ezzel szemben nem tudjuk, mekkora összeget kell visszafizetni, mert ezt az összeget egy devizaárfolyam alapján számolják ki. Emiatt a hitelfelvevő nem tudja, mekkora kötelezettséget vállalt sem a a teljes futamidőre előretekintve, sem közben, a hitel törlesztése folyamán.

A devizahitel-konstrukció eltér az évszázadok során kialakult hitel fogalmától - mondta Róna. Eltér attól a kockázatközösségtől, ami a hitelre jellemző. A hitel lényege, hogy a hitelező és az adós meghatározott feltételekkel szerződést köt. A törlesztendő tőke, a kamat és az egyéb kötelezettségek előre meghatározottak kell legyenek. Ez a termék Róna szerint hibás, mert nincs előre meghatározva a tőke összege, és nincs előre meghatározva az egyéb kötelezettségek pontos összege. Ilyen feltételekkel sehol a világon nem minősül egy hitelszerződés szerződésnek.

Róna Pétert megelőzően már mások is pedzegették és járható útnak tartották hogy a hitelkárosultak kártérítésben részesüljenek a hitelezők, vagyis a bankok által a nekik okozott károkért. Továbbá azt is, hogy a fogyasztónak joga kell, hogy legyen a folyósítás napjának dátumával a bank által forgalmazott másik termékre, vagyis forinthitelre váltani a devizahitelt.  Úgy látszik, hogy valóban tehát egy logikai irányvonal, amely a devizahiteleket olyan szolgáltatásnak, olyan terméknek tekinti, ami a fogyasztók, vagyis a későbbi adósok által jogosan elvárható „minőséggel”, „kellékekkel” nem rendelkezik. Így pedig végső soron hibás.

De mi is az a hibás termék?

A hibás termék elhelyezhető a polgári jog „hibás teljesítés” kategóriájába. A hibás teljesítés az egyik fél szerződésszegése, végső soron kötelezettségszegése az általa nyújtott szolgáltatás vonatkozásában. Hibás lehet a teljesítés, ha mennyiségileg, minőségileg hibásan történik a dolog, az árú szolgáltatása, vagy, ha például teljesen mást teljesít, mint amiben a felek megegyeztek.

A Polgári Törvénykönyv szerint a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Ha valaki „rosszul” teljesít, felelősséggel tartozik. Ilyen esetekben a jogszabályok alapján a másik fél (így például az adós) elviekben kijavítást, kicserélést, árleszállítást követelhet, vagy el is állhat a szerződéstől. Sőt, még akár kártérítési igénnyel is felléphet! A hitelszerződések esetében nyilván leginkább a kicserélés (például hitelkiváltás, forintosítás) lehet megoldás, illetőleg a hitel „árának” (kamat) leszállítása.

Lényeges azonban, hogy a másik fél, vagyis a fogyasztó mit várhat el például egy hitelszerződéstől. A jogszabályok ezt is meghatározzák: a termékeknek, szolgáltatásoknak alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését,  valamint alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, továbbá rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal. Jó hosszú rendelkezés! Azonban rendkívül lényeges, hiszen ez alapján mindenféle reklámnak, banki hirdetésnek, illetőleg a felek egymást közti tárgyalásainak, tájékoztatásainak jelentősége lehet!

A jog valamelyest eltérő logikával rendelkezik a hibás teljesítésről Róna Péter véleményéhez képest. Abban az esetben ugyanis, ha a fogyasztó, vagyis a hitel felvevője ismerte, tudta és fel is mérhette a devizahitelezés súlyos kockázatait, nehezebb a bankok hibás termékeire hivatkoznia. Az már azonban egy másik kérdés, és más fajta mérlegelést igényel, hogy a 2008-ban begyűrűző nemzetközi válság kihatásai és a devizahitelekre gyakorolt hatásai milyen szempontok szerint kerülhetnek jogi vizsgálat alá…