Óriási átrendeződést eredményezne a takszöv-ök államosítása
„A trafik-visszaélések, a magánnyugdíjak „integrálása”, a földosztások mind semmik ahhoz képest, ami most a takarékszövetkezetekkel történik” – állítják egyesek a szövetkezeti hitelintézeti rendszer átvariálása kapcsán. A takarékszövetkezetek állami irányítás alá történő rendezése már mintegy másfél hónapja folyamatban van és könnyen lehet, hogy néhány hét alatt le is zárul. Gyorsan megkezdődhet tehát a pénzügyi piacok drasztikus átrendeződése, amely akár a jelenlegi legnagyobb hazai bank, az OTP háttérbe szorításával is járhat.
Egyes „bennfentesektől” már tavaly is lehetett hallani, hogy takarékszövetkezetek államosításával kíván helyzetet teremteni magának a jelenlegi kormányzathoz kötődő pénzügyi érdekszféra. Az Orbán-kormány oldaláról azt már korábban is pedzegették, hogy kívánatos lenne számukra egy érdekcsoportjukhoz tartozó hazai bank felállítása és az sem újdonság persze, hogy a jelenlegi kormány előszeretettel alakít ki ziccereket maga számára törvényhozás, jogszabályalkotás útján. (Persze, amíg a magyar jogászi réteg mindezt – nem kicsit szervilis módon - szó nélkül hagyja, teheti.)
Fentiekre tekintettel sokakat nem ért váratlanul, amikor mintegy másfél-két hónappal ezt megelőzően megkezdődtek a kormányzati előkészületek a takarékszövetkezetek beolvasztására.
A módszert és az erőszak mértékét tekinve az ember mégis mindig újra és újra megütközik és leginkább az előző rendszer „szövetkezetekbe való tömörítéséhez” hasonlít. Jelentős szankciókkal jár ugyanis, amennyiben valamelyik takarékszövetkezet nem akar csatlakozni az újonnan létrejövő egységes szervezetrendszerhez, amelyet a Magyar Fejlesztési Bank vezetne és az MFB-n keresztül is történne a finanszírozása. Még azoknak a „takszövöknek” is kötelező lesz a belépés, amelyek az utóbbi időszakban váltak bankokká (ilyen mindenekelőtt a Széchenyi Bank), azonban nemrég még a szövetkezeti érdekképviseleti szervekben voltak tagok. (Ha ezt nem teszik, végső soron megszüntetésüket kezdeményezik.) Az eszközök tehát abszolút nem piaciak, mégcsak imperialistának sem nevezhetőek. A cél pedig egyre inkább egyértelműsödik: egy globális, többségében állami kézben levő szövetkezeti bankcsoport kialakítása.
De mik is voltak eddig a takarékszövetkezetek?
A takarékszövetkezetek a szövetkezeti hitelintézetek közé tartoznak. Leginkább a helyi szerveződéseket és pénzügyi életet hivatottak segíteni. Elviekben a magánszemélyeknek is áldásos a takarékszövetkezetek léte, de egyben az államnak is (a garanciavállalások útján), valamint természetesen magának a takarékszövetkezetnek is. Jogilag függetlenek, majdnem hasonló jogosítványokkal, mint a kereskedelmi bankok (AXA, ERSTE, Raiffeisen, stb.). Mint szövetkezeteknek, tulajdonképpen egyik legfőbb tulajdonságuk volt eddig önállóságuk, függetlenségük, amelyet végső soron most veszítenek el – kérdés ezáltal, hogy a függetlenség szövetkezeti kritériumának mennyiben fognak megfelelni a jövőben.
A szövetkezeti rendszernek ugyanis magától értetődő tulajdonsága kell, hogy legyen az „alulról felfelé” való építkezési szisztémája. Éppen ebből fakadna értéke is, és a vidék megerősödésének lehetősége, hiszen a takarékszövetkezetek útján a pénzügyi piac jelenik meg vidéki, akár mikro-közösségi szinten. Az egészen biztos, hogy a takarékszövetkezeti rendszer változtatásra szorult egyébként ténylegesen is, azonban a változtatás iránya, az állami „egykezes” típusú irányítás eredményeként lényegüket és értelműket veszíthetik el a takarékszövetkezetek.
Óriási változások előtt?
A takarékszövetkezetek államosítása óriási fordulatot eredményezhet a pénzügyi világban. A hazai kereskedelmi bankok konkrét riválisaként jelenhetnek meg egyszerre, ráadásul a jelenlegi kormányzathoz kötődően. Nemcsak a hitelintézetekre helyezhet jelentős nyomást ez, hanem lényegében az összes pénzügyi piaci szereplőre, így a pénzügyi vállalkozásokra is. A jelenlegi kapcsolati rendszerek, érdekviszonyok alapvető módosuláson mehetnek keresztül.
"Itt a kezem, disznóláb."
Voltaképpen egyáltalán nem meglepő a Miniszterelnökség vezetőjének, Lázár Jánosnak legújabb, Csányi Sándor személyét és szerepét kritizáló megjegyzése sem („Csányi Magyarország legnagyobb uzsorása”). Az Orbán-kormány ugyanis a takarékszövetkezetek „integrálását” zömében éppen Csányival szemben álló érdekkörökhöz tartozó pénzügyi szakemberekkel kívánja lebonyolítani. Ilyen mindenekelőtt Spéder Zoltán, vagy éppen Lantos Csaba. A takarékszövetkezetek államosítása útján óriási lehetőség nyílik, hogy az OTP monopol-helyzetét letörve és hátraszorítva egy új, állami érdekeltségű pénzügyi szervezet vegye át a vezető szerepet.
