A Kúria július 4-én született döntésében valójában a devizahiteleseknek kedvező döntés született – és még Orbán is beleokoskodott
„Az árfolyamrés költség!” – mondta ki tegnap a legfelsőbb magyar bírói fórum visszavonhatatlanul. Ennek ellenére félreértések, félremagyarázások és csúsztatások sorozatával lehetett a csütörtöki határozathozatalt követően szembesülni a médiában. Mind a nyomtatott, mind az online sajtó túlnyomó többségében arról cikkezett, hogy a devizahitelesek vesztettek, a Kúria a bankok mellett foglalt állást. A helyzet azonban korántsem ez, valójában a legfelsőbb magyar bírói fórum, a Kúria döntött először egy ilyen fajsúlyú ügyben a devizahitelesek számára kedvező irányban. Mindeközben Orbán Viktor is beleokoskodott néhány százezer szavazat megnyerése után kajtatva.
Az évtized legjelentősebb bírói határozathozatalára kerül sor a magyar joggyakorlatban – írtuk még a tegnapi, július 4-én hozott bírói határozathozatalt megelőzően. Nos, valóban így történt, jogszakmai és gazdasági szempontból az egyik legmegalapozottabb, legfontosabb döntésre került sor tegnap egy olyan ügyben, amely közvetetten több százezer embert érint Magyarországon.
11 milliót kapott, 16 milliót adott vissza – mégis adós
„Az alperesek (Bank) 2006. november 21-én a felperesnek 11.784.001 Ft kölcsönösszeget utaltak át a szerződés alapján, a felperes 2011. december 31-ig összesen 16.675.370 Ft-ot fizetett vissza az alpereseknek (a banknak).” – ez az egyik első ténymegállapítása a Kúria által tegnap meghozott ítéletnek, amely akár szimbólumává is válhatna a 2008 óta gyűrűző, könyörtelen deviza-csapdának. A közvetetten több millió magyar embert és a teljes gazdasági rendszert is súlyosan érintő adósságspirálból a teljesen hasztalan állami álmegoldások helyett sokan a bírósági perekben látták a kiutat. Ilyen volt például az a családapa is, amely az ország legnagyobb bankját perelte be. Alapvetően három hivatkozási alapra helyezte kereseti kérelmét.
Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szerződésben előírt költségek nem váltak annak részévé, mivel az alperesek nem tettek eleget jogszabályok által előírt tájékoztatási kötelezettségüknek, ezért ezen költségek követelésére nem váltak jogosulttá. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján semmis, mivel a kölcsönszerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat mértékét, az árfolyamrés mértékét, valamint a kezelési költség számításának módját. Harmadsorban hivatkozott arra, hogy a megtámadás folytán érvénytelen a perbeli kölcsönszerződés, mivel az alperesek nem tájékoztatták őt a szerződéskötés körében minden lényeges körülményről, így különösen arról, hogy a szerződés aláírásakor már tudták, miszerint az ügyleti kamat mértékét a szerződés aláírását követő naptól kezdve megemelik.
De hogyan döntöttek?
"Az ítélet nem volt eladó"
A Kúria tegnapi döntésében – kissé magyarázó jelleggel – rámutatott arra, hogy a Hpt. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseit azok céljának megfelelően kell értelmezni, figyelemmel az Alaptörvényben foglaltakra is. A Hpt. 213. §-ának célja egyértelműen a fogyasztók (, vagyis a kölcsönt felvevők) védelme. A fogyasztók védelmét az indokolja, hogy ők a kölcsönt nyújtó professzionális gazdasági szereplőkhöz képest információs hátrányban vannak, a kölcsönt nyújtók intellektuális, szakmai és kommunikációs erőfölénye a kölcsönszerződés megkötésekor, illetve a jogviszony egész tartama alatt egyértelműen fennáll.
A Kúria egyértelműen és határozottan kimondta, hogy a jogügyletben fellelhető az érvénytelenségi ok, ezáltal a szerződés végső soron semmis-nek nyilvánítható.
Döntésében úgy fogalma, hogy „tekintettel arra, hogy a Hpt. 213. §-a egyértelműen fogyasztóvédelmi célú, a fogyasztó megfelelő informáltságát célzó rendelkezés, a „költség” e jogszabályhely szerinti fogalmát objektív teleologikus módon nem a pénzügyi intézmény oldaláról, hanem a fogyasztó szempontjából kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget, terhet jelent az költség. Ráadásul az irányelv szerint a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége alatt mindazt a költséget kell érteni, mely a kölcsönszerződéshez közvetlenül kapcsolódik. Ennek megfelelően a Hpt. szerint a teljes hiteldíj a kölcsönért fizetendő teljes terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, a folyósításkori jutalékokat és minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget. E jogszabályhely nyelvtani értelmezése alapján a kölcsönért fizetendő terhelés alatt a kamatokat, jutalékokat (járulékokat) és az egyéb költségeket kell érteni, ez utóbbi körbe tartozik a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértéke is (tehát az árrés). A költséget márpedig azonban fel kellett volna tüntetni a szerződésben is a megfelelő részletességgel…
Ezzel lényegében a deviza-szerződését megtámadó adós nyerte az ügyet, hiszen a kereseti kérelmében foglaltakat a Kúria elismerte. Zavart okozott azonban, hogy a legfőbb bírói fórum – a korábbi másodfokú határozattól eltérően – nem semmisítette meg a szerződést, hanem inkább úgy határozott, hogy fenntartja azt – az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével. Nem történt meg az eredeti állapot helyreállítása, amit viszont a jelenlegi ügyben inkább a felperes deviza-adós bánhat. A visszafizetett összeg ugyanis már régen felülmúlta a hitelintézet által még kölcsönként részére kifizetett pénzmennyiséget. Az érvényessé nyilvánítással így még a továbbiakban is jogi eljárás fog zajlódni a bank és a felperes között és a banknak – mégha nem is eleget, de - mindenképpen fizetnie kell. Ráadásul vélhetően nemcsak ebben az ügyben, hanem valamennyi olyan esetben, amikor hasonlóan alkalmazta az árfolyamrés eszközét.
Ha egyszer Orbán elkezd beszélni…
Az ítélet meghozatalát követően – elsősorban a tájékozatlanság és a jogi alapismeretek teljes hiánya miatt – a médiában elképesztő csúsztatások és hibás tudósítások jelentek meg. A legtöbb tájékoztatás szerint a devizahitelesek vesztettek, míg a bankok nyertek és ezzel vége a játszmának. Nem véletlen, hogy a Kúria előtt várakozó néhány száz devizahiteles egy része azonnal elindult Orbán Viktor miniszterelnök házához rendbontani.
Hazánk jelenlegi vezetője – talán éppen erre reflektálva - a mai nap folyamán a Kossuth Rádióban mindenképpen fontosnak tartotta kifejezni: ő és kormánya bizony a devizahitelesek oldalán áll és leginkább azt kellene vizsgálni, hogy a devizahitel nem hibás termék-e.
A nemkissé populista megnyilvánulást követően persze, korántsem ez lesz a legfontosabb kérdés. Ami még nyitott és döntést igényel ugyanis, az egy jóval nagyobb horderejű probléma a devizahitelezésben: ez az eltérő árfolyamok alkalmazása, amelynek jogi minősítése már az Európai Bíróságra vár…
