Matolcsy újabb kampánybeszédében ismerős állításokat hangoztat

„A devizahitelezés olyan hibás termék volt, amely a teljes üzleti szektort és a lakosságot is csapdába vitte.” Sommásan ez a véleménye Matolcsy Györgynek a deviza alapú kölcsön- és hitelszerződésekről. A magyar jegybank elnöke már több szakember által is kifejtett véleményt hangoztatott ezzel immár lassan megszokottá váló legújabb kampánybeszédében. A hibás termék jelzőt olvasva az ember könnyen legyint egyet elsőre, érdemes azonban utánajárni, hogy pontosan mit is akarhatnak mondani ezzel hazánk vezető szakemberei a devizahitelre vonatkoztatva! Az is lehet, hogy csak elkezdte a devizahiteles választókat hívogatni a kormány?   

Matolcsy fenti véleményének annak kapcsán adott hangot, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökeként a hazai hitelezési rendszerről értekezett sajtó-kommünikéjében. Az Orbán Viktor által a kormányból a sarokba központi bankba áthelyezett szakember szerint a monetáris vezetés legújabb és legfontosabb törekvése a magyar hitelezési rendszer devizahitelekkel „mérgezett állományának” kicserélése megfelelő hitelezési konstrukciókkal. Természetesen sok sikert kívánunk Matolcsy úrnak legújabb víziói tervei megvalósításához, de mi maradjunk csak a devizahiteleknél még egy pillanatra!

Devizahitelez – hibás termék. De ki találta ezt ki?

Hiányozhatott a tájékoztatás a szerződéskötés előtt: "Vigyázat, devizahitel!"

A devizahitel hibás termék, mert nem hitel. Ha a magyar jogrendszer arra jut, hogy ez egy hitel, akkor egy világviszonylatban egyedülálló álláspontot foglal el - mondta elsőként Róna Péter, világhírű magyar közgazdász egy hónapokkal ezelőtti konferencián és nyilatkozta a sajtóban is.

Róna szerint a devizahitel azért nem hitel, mert a hitel egy meghatározott összeg kölcsönadása, melyet az adósnak meghatározott feltételekkel vissza kell fizetnie. A devizahitelnél ezzel szemben nem tudjuk, mekkora összeget kell visszafizetni, mert ezt az összeget egy devizaárfolyam alapján számolják ki. Emiatt a hitelfelvevő nem tudja, mekkora kötelezettséget vállalt sem a a teljes futamidőre előretekintve, sem közben, a hitel törlesztése folyamán.

A devizahitel-konstrukció eltér az évszázadok során kialakult hitel fogalmától - mondta Róna. Eltér attól a kockázatközösségtől, ami a hitelre jellemző. A hitel lényege, hogy a hitelező és az adós meghatározott feltételekkel szerződést köt. A törlesztendő tőke, a kamat és az egyéb kötelezettségek előre meghatározottak kell legyenek. Ez a termék Róna szerint hibás, mert nincs előre meghatározva a tőke összege, és nincs előre meghatározva az egyéb kötelezettségek pontos összege. Ilyen feltételekkel sehol a világon nem minősül egy hitelszerződés szerződésnek.

Róna Pétert megelőzően már mások is pedzegették és járható útnak tartották hogy a hitelkárosultak kártérítésben részesüljenek a hitelezők, vagyis a bankok által a nekik okozott károkért. Továbbá azt is, hogy a fogyasztónak joga kell, hogy legyen a folyósítás napjának dátumával a bank által forgalmazott másik termékre, vagyis forinthitelre váltani a devizahitelt.  Úgy látszik, hogy valóban tehát egy logikai irányvonal, amely a devizahiteleket olyan szolgáltatásnak, olyan terméknek tekinti, ami a fogyasztók, vagyis a későbbi adósok által jogosan elvárható „minőséggel”, „kellékekkel” nem rendelkezik. Így pedig végső soron hibás.

De mi is az a hibás termék?

A hibás termék elhelyezhető a polgári jog „hibás teljesítés” kategóriájába. A hibás teljesítés az egyik fél szerződésszegése, végső soron kötelezettségszegése az általa nyújtott szolgáltatás vonatkozásában. Hibás lehet a teljesítés, ha mennyiségileg, minőségileg hibásan történik a dolog, az árú szolgáltatása, vagy, ha például teljesen mást teljesít, mint amiben a felek megegyeztek.

A Polgári Törvénykönyv szerint a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Ha valaki „rosszul” teljesít, felelősséggel tartozik. Ilyen esetekben a jogszabályok alapján a másik fél (így például az adós) elviekben kijavítást, kicserélést, árleszállítást követelhet, vagy el is állhat a szerződéstől. Sőt, még akár kártérítési igénnyel is felléphet! A hitelszerződések esetében nyilván leginkább a kicserélés (például hitelkiváltás, forintosítás) lehet megoldás, illetőleg a hitel „árának” (kamat) leszállítása.

Lényeges azonban, hogy a másik fél, vagyis a fogyasztó mit várhat el például egy hitelszerződéstől. A jogszabályok ezt is meghatározzák: a termékeknek, szolgáltatásoknak alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését,  valamint alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, továbbá rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal. Jó hosszú rendelkezés! Azonban rendkívül lényeges, hiszen ez alapján mindenféle reklámnak, banki hirdetésnek, illetőleg a felek egymást közti tárgyalásainak, tájékoztatásainak jelentősége lehet!

A jog valamelyest eltérő logikával rendelkezik a hibás teljesítésről Róna Péter véleményéhez képest. Abban az esetben ugyanis, ha a fogyasztó, vagyis a hitel felvevője ismerte, tudta és fel is mérhette a devizahitelezés súlyos kockázatait, nehezebb a bankok hibás termékeire hivatkoznia. Az már azonban egy másik kérdés, és más fajta mérlegelést igényel, hogy a 2008-ban begyűrűző nemzetközi válság kihatásai és a devizahitelekre gyakorolt hatásai milyen szempontok szerint kerülhetnek jogi vizsgálat alá…