Hitelkárosultak blogja

Óriási átrendeződést eredményezne a takszöv-ök államosítása

„A trafik-visszaélések, a magánnyugdíjak „integrálása”, a földosztások mind semmik ahhoz képest, ami most a takarékszövetkezetekkel történik” – állítják egyesek a szövetkezeti hitelintézeti rendszer átvariálása kapcsán. A takarékszövetkezetek állami irányítás alá történő rendezése már mintegy másfél hónapja folyamatban van és könnyen lehet, hogy néhány hét alatt le is zárul. Gyorsan megkezdődhet tehát a pénzügyi piacok drasztikus átrendeződése, amely akár a jelenlegi legnagyobb hazai bank, az OTP háttérbe szorításával is járhat.

Egyes „bennfentesektől” már tavaly is lehetett hallani, hogy takarékszövetkezetek államosításával kíván helyzetet teremteni magának a jelenlegi kormányzathoz kötődő pénzügyi érdekszféra. Az Orbán-kormány oldaláról azt már korábban is pedzegették, hogy kívánatos lenne számukra egy érdekcsoportjukhoz tartozó hazai bank felállítása és az sem újdonság persze, hogy a jelenlegi kormány előszeretettel alakít ki ziccereket maga számára törvényhozás, jogszabályalkotás útján. (Persze, amíg a magyar jogászi réteg mindezt – nem kicsit szervilis módon - szó nélkül hagyja, teheti.)

Fentiekre tekintettel sokakat nem ért váratlanul, amikor mintegy másfél-két hónappal ezt megelőzően megkezdődtek a kormányzati előkészületek a takarékszövetkezetek beolvasztására.

A módszert és az erőszak mértékét tekinve az ember mégis mindig újra és újra megütközik és leginkább az előző rendszer „szövetkezetekbe való tömörítéséhez” hasonlít. Jelentős szankciókkal jár ugyanis, amennyiben valamelyik takarékszövetkezet nem akar csatlakozni az újonnan létrejövő egységes szervezetrendszerhez, amelyet a Magyar Fejlesztési Bank vezetne és az MFB-n keresztül is történne a finanszírozása. Még azoknak a „takszövöknek” is kötelező lesz a belépés, amelyek az utóbbi időszakban váltak bankokká (ilyen mindenekelőtt a Széchenyi Bank), azonban nemrég még a szövetkezeti érdekképviseleti szervekben voltak tagok. (Ha ezt nem teszik, végső soron megszüntetésüket kezdeményezik.) Az eszközök tehát abszolút nem piaciak, mégcsak imperialistának sem nevezhetőek. A cél pedig egyre inkább egyértelműsödik: egy globális, többségében állami kézben levő szövetkezeti bankcsoport kialakítása.

De mik is voltak eddig a takarékszövetkezetek?

A takarékszövetkezetek a szövetkezeti hitelintézetek közé tartoznak. Leginkább a helyi szerveződéseket és pénzügyi életet hivatottak segíteni. Elviekben a magánszemélyeknek is áldásos a takarékszövetkezetek léte, de egyben az államnak is (a garanciavállalások útján), valamint természetesen magának a takarékszövetkezetnek is. Jogilag függetlenek, majdnem hasonló jogosítványokkal, mint a kereskedelmi bankok (AXA, ERSTE, Raiffeisen, stb.). Mint szövetkezeteknek, tulajdonképpen egyik legfőbb tulajdonságuk volt eddig önállóságuk, függetlenségük, amelyet végső soron most veszítenek el – kérdés ezáltal, hogy a függetlenség szövetkezeti kritériumának mennyiben fognak megfelelni a jövőben.

A szövetkezeti rendszernek ugyanis magától értetődő tulajdonsága kell, hogy legyen az „alulról felfelé” való építkezési szisztémája. Éppen ebből fakadna értéke is, és a vidék megerősödésének lehetősége, hiszen a takarékszövetkezetek útján a pénzügyi piac jelenik meg vidéki, akár mikro-közösségi szinten. Az egészen biztos, hogy a takarékszövetkezeti rendszer változtatásra szorult egyébként ténylegesen is, azonban a változtatás iránya, az állami „egykezes” típusú irányítás eredményeként lényegüket és értelműket veszíthetik el a takarékszövetkezetek.

Óriási változások előtt?

A takarékszövetkezetek államosítása óriási fordulatot eredményezhet a pénzügyi világban. A hazai kereskedelmi bankok konkrét riválisaként jelenhetnek meg egyszerre, ráadásul a jelenlegi kormányzathoz kötődően. Nemcsak a hitelintézetekre helyezhet jelentős nyomást ez, hanem lényegében az összes pénzügyi piaci szereplőre, így a pénzügyi vállalkozásokra is. A jelenlegi kapcsolati rendszerek, érdekviszonyok alapvető módosuláson mehetnek keresztül.

"Itt a kezem, disznóláb."

Voltaképpen egyáltalán nem meglepő a Miniszterelnökség vezetőjének, Lázár Jánosnak legújabb, Csányi Sándor személyét és szerepét kritizáló megjegyzése sem („Csányi Magyarország legnagyobb uzsorása”). Az Orbán-kormány ugyanis a takarékszövetkezetek „integrálását” zömében éppen Csányival szemben álló érdekkörökhöz tartozó pénzügyi szakemberekkel kívánja lebonyolítani. Ilyen mindenekelőtt Spéder Zoltán, vagy éppen Lantos Csaba. A takarékszövetkezetek államosítása útján óriási lehetőség nyílik, hogy az OTP monopol-helyzetét letörve és hátraszorítva egy új, állami érdekeltségű pénzügyi szervezet vegye át a vezető szerepet. 

Közvetlenül lehet hivatkozni a devizahitelek semmisségére?

Most már a hitelintézetek is kezdenek bajba kerülni - Orbánék pofozógépként használják őket, a válságot még nem heverték ki teljesen, a hitelpiac továbbra is pang, adósaik pedig egyszerűen képtelenek fizetni tartozásaikat. Röviden így összegezhető a hazai bankok helyzete az Orbán-kormány mandátumának utolsó negyedében. Az újabb bankadók és a devizahiteleseknek szánt állami segélyprogramok csak tovább nehezíthetik helyzetüket, amelyen végső soron majd csak saját üzletpolitikájuk drasztikus megváltoztatásával ők maguk változtathatnak.

A hazai pénzügyi piac főszereplőire az elmúlt években alaposan rájár a rúd. Amíg a kétezres években a válság bekövetkeztéig a hazai bankszféra szinte virágzott (ennek csúcspontja leginkább a devizahitelek „kiszórása” volt), 2013-ban már azonban számos banknak kell újraterveznie az elkövetkező üzleti éveit. Sőt, akár elképzelhető az is, hogy a piacon levő jelenlegi kereskedelmi bankok jelentős része elhagyja majd Magyarországot. Az MKB-ról például már régóta tudni, hogy nagy bajban van: portfóliója gyenge, szervezeti struktúrája drasztikusan romlott az elmúlt években. Néhány más bank esetében is hasonlókat hallani, így például az AXÁ-ról és az ERSTE Bankról is tudva levő, hogy nehezen viselik a válság éveit. Ennek egyik kiemelkedő oka éppen az a devizahitel, amely a kétezres években még hazai felemelkedésükben kimagasló szerepet játszott… A bankok azonban talán még most sem tudják azt teljesen megérteni, hogy számukra a legrosszabb nem egy rosszul fizetett hitel, hanem egy fizetni egyáltalán nem képes adós. A devizahitelek a válságból fakadó gazdaság következményekkel ötvöződve túlnyomó többségükben ellehetetlenítették a deviza alapú kölcsönök megfelelő ütemű (szerződésszerű) teljesítését. A törlesztő részletek drasztikusan emelkedtek, megszűntek állások, tönkrementek vállalkozások. A szorítóba került adósok helyzete pedig közvetlenül rontotta a bankok portfólióját, hiszen számos ügyfelük egyszerűen nem tudott fizetni. A biztosítékként megjelölt ingatlanokra – éppen az eladósodás miatt – nem volt kereslet, a gazdasági élet zsugorodni kezdett, a hitelintézetek így pedig még nehezebben tudnak hozzájutni követeléseikhez. Az igazi hitelkárosultak persze, egyáltalán nem ők, hanem adósaik, mégis érdemes áttekinteni helyzetüket, hiszen az közvetetten nagy kihatással lehet sokak életére.

Elég csak mondani: A szerződés márpedig érvénytelen!

Tovább nehezíti a bankok helyzetét, hogy a Kúria július 4-én született határozatában végső soron igenis kimondta: az árfolyamrés jogszerűtlen kezelése miatt a devizahitel-szerződések jelentős része semmis! Ugyan a magyar jogrendszer nem a joggyakorlatra alapozódik, hanem alapvetően a törvény betűjére, amelyet az adott ügyben érvényesít és véleményez a bíróság. Így a legfelsőbb bírói fórum hivatalosan csak az adott ügyben mondta ki a szerződések semmisségét, mindazonáltal döntésében egyértelműen mégis az következik, hogy megfelelően megalapozott jogilag az árfolyamrést költségként kellően nem részletező devizaszerződések esetében érvénytelenségre hivatkozni. (Érdemes szakemberhez fordulni ennek eldöntése érdekében!)

A még hatályos Polgári Törvénykönyv szerint a semmisség az érvénytelenség egyik esete. A 234. § szerint a semmisségre határidő nélkül bárki hivatkozhat. Így mondhatja azt a szerződésben meghatározott adós, adóstárs, vagy akár a kezesek, esetleg a biztosítékul szolgáló zálogtárgyak új tulajdonosai (vagy társtulajdonosai!), hogy „kérem, ez a szerződés semmis, ezért kérem, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei alapján zárjuk le a felek közötti viszonyt”. Alapesetben az eredeti állapotot kellene visszaállítani, így amekkora összeget a bank annak idején adott, azt most vissza kellene fizetni egy összegben. (Leszámítva a már kifizetett összegeket.) Elképzelhető lenne tehát akár egy olyan eset is, hogy valaki inkább visszafizeti egy újabb hitelből fedezve az eredeti összeget, semmint a drasztikusan megemelkedő korábbi devizahitelt.

 A jogszabály azt is előírja, hogy a semmisségre bírósági, vagy más hasonló eljárás nélkül is lehet hivatkozni. Nem kellenek tehát perek ehhez, egy egyszerű banknak címzett levél betöltheti ezt a szerepet. Könnyen elképzelhető tehát az is, hogy alapvetően megváltozik a felállás: az eddig jobbára felperesként eljárást kezdeményező adósok lesznek az alperesek, míg a bankokból lesz a „róka fogta csuka”: felperesként nekik kell majd bizonyítaniuk azt, hogy a szerződés márpedig nagyon is érvényes és jogszerű. (Ez pedig a Kúria döntésére tekintettel nem lenne túl könnyű…)

Lehetett volna másként is…

A kialakuló helyzet persze, alakulhatott volna másként is. Amennyiben a kommunikációs és jogszakmai fölényben levő bankok a devizahitelek „kiárusításakor” nem lasszóval fogták volna az ügyfeleket, amennyiben nagyobb körültekintéssel járnak el, amennyiben megfelelő jogi védelmet helyeztek volna el a szerződésekben, most valószínűleg ők maguk is jobb helyzetben lennének.

És az is igaz, hogy a már kialakult helyzetben is lehetett volna nagyon másként kezelni ügyfeleiket, vagyis az adósokat. Az Egyesült Államokban például számos esetben óriási összegű hiteleket is elengedtek a bankok a válságba kerülő adósaiknak, illetőleg hajlandóak voltak a törlesztő részleteket az adós tényleges fizetési képességének megfelelően alakítani.

Alighanem Magyarországon is teljesen más lenne a helyzet abban az esetben, amennyiben a hitelintézetek rájönnének, hosszabb távú érdekeiket szolgálná, amennyiben a pillanatnyi nagyobb profit reményétől eltekintenének, s megfelelő, teljesíthető törlesztő részletek fizetését tennék lehetővé ügyfeleik számára. A hitelszerződések teljesítése így talán jóval tovább tartana, de ügyfeleiket ezáltal megtarthatnák, teljesülnének a törlesztések, valamint a gazdasági vérkeringés sem bénulna meg olyan szinten, mint az jelenleg Magyarországon tapasztalható.

Ami biztos, a jelenlegi kormány nehezen kiszámítható politikai elképzelései és jövőben döntései, a devizahiteleseknek szánt újabb mentőcsomag, stb. csak tovább növelheti a bankok nehézségeit. Reménykedjünk, ezzel már rá lesznek kényszerítve arra, hogy átgondolják eddigi üzleti elgondolásaikat és változtassanak a hitelezési és követelés-behajtási politikájukon. 

Ötlettelen a kormány, ezért következhet a devizahitelek forintosítása

Jobb ötlet híján jöhet a devizahitelek forintosítása az adósságspirál megoldásaként. Ezt Varga Mihály tette egyértelművé rádió-nyilatkozatában, továbbá a Magyar Bankszövetséggel folytatott tárgyalások folyamán. Hogy ez pontosan mekkora segítséget jelenthet majd az adósságcsapdába került devizahiteleseknek, az egyelőre még kérdéses. Az azonban már nem, hogy a szabad felhasználású hitelesek felé nem nyújtanak mentőkezet a kormány részéről. A devizahitelekkel kapcsolatos problémakör egésze tehát biztosan nem kerül megoldásra, ráadásul a kormánynak felelősségteljes döntést kell meghoznia: a forintosítás ugyanis akár fájhat is nekünk.

Előreláthatóan már augusztusban teljes képet kaphatunk a kormány devizahitelesek megsegítésére vonatkozó terveiről. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter elmondása alapján még a nyár vége előtt elkészül a konkrét mentő-program. A kormánynak vélhetően nem volt jobb ötlete, így a devizában felvett lakáshitelek valamilyen módon történő forintra váltásában látják az adósmentés egyetlen megoldási lehetőségét. A nemzetgazdasági miniszter ezt el is mondta a Bankszövetséggel szerdán elkezdett tárgyalások folyamán.

A hitelintézetek szakmai grémiumától Varga augusztus 23-ig várja a konkrét elképzeléseket a devizahitelekkel kapcsolatos problémák megoldására. A későbbiek folyamán ezen elképzelések mentén folytathatja a tárgyalásokat a Bankszövetség első embere, Patai Mihály.

De hogyan is forintosítsunk?

A korábbiak folyamán már volt próbálkozás egy bizonyos értelemben vett forintosításra. A lakossági devizahiteles mentőcsomagok részeként tavaly tavasszal a 90 napos késedelembe esett adósok kérhették tartozásuk forintosítását abban az esetben, ha szerződésüket a bank még nem mondta fel. Aki ezt igényelte, annak forintra átszámított tartozás negyedét elengedték, a fennmaradó összegre pedig forinthitelt kapott. A magas piaci forintkamatok miatt ugyanakkor a negyedével csökkentett tőketartozásra adott forinthitel törlesztőrészlete nem volt kevesebb annál, amit a devizahitel után kellett volna fizetni. Így csak azoknak érte meg ezt a lehetőséget választani, akiknél a tartozás negyedének elengedésével az ingatlant lehetett úgy értékesíteni, hogy ne maradjon az eladás után tartozása a tulajdonosnak.

A forintosítással kapcsolatos újabb elképzelések, tervek azonban még nem ismertek. A pénzügyi jogok tavaly kinevezett biztosa Doubravszky György a 2013-as év legfontosabb céljaként a devizahitelezéssel kapcsolatos problémák orvoslását jelölte meg, s az elmúlt hetekben meg is kezdte az egyeztetéseket az érintettekkel. Konkrét terveiről azonban viszonylag keveset lehet tudni. Egy a napokban tartott konferencián a forintosításhoz kapcsolódóan arról beszélt, hogy valamennyi devizahitelt forintra kellene átszámítani mégpedig úgy mintha azt eredetileg is forintban vette volna fel az adós. Ez már egy radikálisabb lépésnek számítana.

Az ilyen és ehhez hasonlóan „erőteljes” megoldási alternatívák kidolgozásánál azonban mélyebb közgazdaságtani összefüggésekkel is számolni kell. Egyesek szerint ugyanis lehetséges a kivezetés, az igazi kérdés azonban már az, hogy miként valósítható meg úgy, hogy a gazdaságnak a lehető legkisebb megrázkódtatást jelentse. Sokan azt találnák helyesnek, ha a terheket megosztják a kormány, a bankok és a hitelezők között. Ezzel biztosíthatóvá válna, hogy a probléma egy szűk évtized alatt lassanként felszámolódjon. Az extrémebb azonnali megoldások – így például a bankok arra való kényszerítése, hogy az eredeti árfolyamon forintosítsák a hiteleket – az drasztikus behatást jelentene a pénzügyi piacokra, gyakorlatilag a bankszektor kivégzését kockáztatnák azzal, és masszív tőkekivonást idéznének elő a bankok és a befektetők részéről. Sokan úgy vélik, hogy ez a gazdaság egészére is végzetes hatást gyakorolna, és felszámolná az ország kilábalásának lehetőségeit is.

Ide zseni kell!

"Keresünk jól számoló, ötletes, kreatív gazdasági szakembert. Akinek nincs devizahitele! Feladó: Magyar Állam"

Az egészen biztos, hogy az ország szürkeállományának ilyen esetekben nagyon aktívan kellene működnie. Hiszen mihez kell a közgazdaságtani végzettség és tudás, ha nem egy ilyen összetett problémakör megoldásához?

A tárgyalások a kormány és a Bankszövetség között mindenesetre folynak tovább és reménykedjünk, hogy előkerül a „hátsó irodahelyiségekből” egy-két magas szintű tudással rendelkező pénzügyi szakember. Kulcsfontosságúak lehetnének most a több százezer adós és az ország szempontjából is a zseniális ötletek. A forintosítás ugyanis, bármelyik oldalról is próbáljuk megközelíteni, vélhetően valakinek ugyanis fájni fog: Vagy ez a mentőcsomag sem jelent majd igazi segítséget a devizahiteleseknek, vagy a jelentős számú alkalmazotti kört foglalkoztató bankok számára okozhat veszteséget (, amit esetleg áthárítanak ránk), vagy (és) az ország gazdasági teljesítményére is negatív kihatással lehet.

Elmaradt a nagy döntés: Orbánék csak beszélnek a deviza-adósok megmentéséről.

„A lakosság tíz százalékát közvetlenül érinti, még sem történik semmi, mi az?” – tehetnénk fel a találós kérdést az elmúlt hetek devizahitelekkel kapcsolatos eseményeit elemezve. Előbb a Kúria kulcsfontosságú döntése húzódott el, majd született egy „adok is, meg veszek is”- tartalmú bírósági határozat. Ezt követően a Kormány kommunikált úgy, hogy sürgősen segíteni kell a devizahiteleseken és intézkedési csomagot szükséges összeállítani. Nos, a nagy kormányzati döntés elmaradt, Orbán Viktor egyelőre csak beszél a devizahitelesek megsegítéséről, érdemi lépés azonban továbbra sem történt. A labda pedig most éppen Varga Mihály miniszter térfelén pattog…

„Ilyen a boksz, ilyen pedig a pénzügyi világ.” – utasította el a cinizmust rádióinterjújában Orbán Viktor. A miniszterelnök „nyugodt, megfontolt” lépésekről beszélt a devizahiteleseknek szánt mentőcsomagok összeállítása vonatkozásában. Úgy látszik azonban, hogy továbbra sem lehet számítani – bokszhasonlattal élve – „gyors kiütésre”. Esetleg csak a választásokat megelőző hónapokban…

Félő, Orbán szavaiból nem is feltétlenül a mentőcsomag alapos átgondolása tűnik ki leginkább, hanem sokkal inkább a problémás helyzet tényleges megoldásának újfent történő elodázása. Ide s tova öt esztendeje, hogy kirobbant a gazdasági világválság, s a válsággal együtt ennyi ideje gyűrűzött be az országba a devizaadósság-spirál. Amennyiben csak a lakáshiteleket vesszük alapul, akkor is azt jelenti ez, hogy ennyi ideje él válságban, óriási egzisztenciális teher és nyomás alatt több százezer magyar ember. És a családtagjaik…

Ennek ellenére érdemi intézkedések egyáltalán nem történtek. A végtörlesztéshez és az árfolyamgáthoz hasonló intézmények csak nagyon kevesek számára jelentettek tényleges kiutat.

Ezt a magyar kormány is pontosa látja (legalábbis látnia kell), éppen ebből fakadóan hozakodik elő még mindig újabb és újabb mentőcsomagok kialakításának gondolataival. A kormányzati kommunikáció alapján úgy tűnt, most szerdán végre tényleges előrelépés történhet, Orbánék elszánták magukat. A nagy döntés azonban elmaradt, egyelőre maradtak helyette a felszínes politikai ígéretek.

Orbán továbbpasszol

„Most még van, de a jövőben nem lesz lakáscélú devizahitel.” – szögezte le Orbán Viktor a Kossuth Rádióban leadott rádióinterjújában. A miniszterelnök szabad kezet adott régi bizalmasának, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek a devizahiteles-mentőcsomag kidolgozásában és a bankokkal való tárgyalások vonatkozásában. Ami biztos, a deviza alapú lakáshiteleket ki akarják vezetni a rendszerből. Varga szabad kezet kap a megoldás kialakítása vonatkozásában, igaz, a „pénzügyi rendszer egészének érdekeire azért figyelnie kell”. A bankokkal ezúttal tárgyalnia kell a kormányzati oldalnak, mert most már a „nemzet elég erős” – fejtette ki furcsa logikával Orbán Viktor.

Varga (le)kezeli

„A devizahitel-szerződések érvényesek, azonban semmi keresnivalójuk a családi háztartásokban!” – nyilvánította ki félig egészen biztosan helyes véleményét a kormány egyik képviselője a minap, amikor a devizaadósok megsegítését célzó csomagról kérdezték. A Nemzetgazdasági Minisztérium munkatársa ezzel párhuzamosan a devizahitelek forintra történő átváltásáról és futamidő csökkentéséről, mint lehetséges megoldásról beszélt. A terv azonban még korántsem egyértelmű – szögezte le a portfolio-nak adott interjújában már Varga Mihály. Ami biztos, hogy ha valakinek segítenek, azok csak a lakáshitelek alatt senyvedők lesznek, egyéb „fogyasztási” típusú hitelek esetében kizárt az újabb mentőcsomagok kidolgozása. A kimentés terhét pedig egészen biztosan nem kívánja állni a kormány, hiszen pénz nincsen rá – így pedig megintcsak maradhatnak a bankok falvédőnek.

Beszélni tehát már lehet az új mentőcsomagról, a kérdés „csupán” az, hogy mit, mikor és hogyan? Ja, és hogy mindezt ki fizeti..