Módszeresen gyűjtik be Orbánék a deviza-szavazókat

Módszeresen gyűjti be jövő évi szavazóit a kormánypárt. Orbán Viktor regimentjének felelősség-áthárítása a bankokra, az újabb és újabb mentőakciók megszellőztetése mind-mind teljesen tudatos és szándékolt kampányfolyamat részeként jelenhetnek meg. A Fidesz a devizahitelesek megmentésének taktikus és szándékolt elhúzásával lényegében akár már most eldöntheti a jövő évi választásokat, amelyhez azonban még egy stratégiai lépést meg kell húznia: a törlesztő részletek drasztikus csökkentését.

 Továbbra is tart az Orbán Viktorék által rendezett „mentsük meg a devizahiteleseket” című több felvonásos darab. Ugyan egy huszárvágással legkésőbb akár már a nyár folyamán is lehetett volna rendezni a válsághelyzetet, a kormány mindazonáltal alaposan elhúzza a mentőcsomag kidolgozását. Talán egészen a választásokig…

Habár a devizahitelek miatt ellehetetlenült családok és magánszemélyek számára fontos lenne a gyors segítség, a politikai propaganda és a választási célok ezúttal is felülírják az életszerűség követelményeit.

 Most éppen így menthet adóst a kormány

 Mindeközben újabb információk szivárogtak ki arról, hogy milyen elképzelése van a kormánynak a devizahitelesek megmentéséről. Ugyan egy-két nappal ezelőtt még arról szólt a fáma, hogy maximum 10, esetleg 15%-ot engedhetnek a devizahitelesek törlesztő részleteiből, azonban ez most kissé ismét máshogyan néz ki. Ez persze, érthető is lenne, mert valójában a gyakorlat az, hogy tíz százaléknál sokkal többet emelkedtek fel a törlesztők…

A Magyar Nemzeti Bank elképzelése lehet a befutó, amely szerint egy jól megkonstruált árfolyamgát bevezetéséről lenne szó. Ebben az esetben az adós rögzített árfolyamon teljesíthet, a hitelintézet pedig nemcsak a kamatterheket, hanem a tőkekülönbözetet is kénytelenek lennének átvállalni. A konstrukció abban különbözne a jelenleg is futó árfolyamgáttól, hogy a rögzített és a tényleges árfolyam különbözete nem halmozódna egy gyűjtőszámlán, így a veszteséget nagyrészt nem az ügyfelek és az állam, hanem a bankszektor állná. Az állam nem akar (nem tud) terheket vállalni, ezért a forintosításról szőtt elképzeléseket lényegében a kukába dobhatják. Ehelyett a havi részletek rögzítésével hosszabb távon, öt-tíz év alatt vezetnék ki a devizahiteleket.

A bankok számára ez évente több tízmilliárdos passzívumot jelentene, amelyhez az állam csak egy korlátozott részben járulna hozzá. A málhás szamarak szerepét tehát a bankok tölthetnék be, amely a jelenlegi kormányzati körök számára plusz pozitív hozadékot hozhat. Tekintélyes szakértői vélemények szerint is ugyanis egyes bankok gazdasági helyzetének megnehezítésével Fidesz-közeli pénzügyi vállalkozásokat kívánnak felfuttatni. Két legyet egy csapásra, szól a mondás.

A ravasz, az agy, és a füstölgő…

A devizahiteles válsággóc kibogozásának ügyét az Orbán-kormány évekkel ezelőtt felvállalta nyilatkozataiban, mindezidáig azonban tényleges áttörés nem történt.

Újabb és újabb mentőcsomagokat vezettek be, amelyekkel éppen a legnehezebb helyzetben lévőkön nem segítettek. Jellemző, hogy nem olyan régen a közelmúltban jelentek meg olyan nyilatkozatok, amely szerint például a végtörlesztéssel számos politikus tudta megoldani devizaadósságát. Az igazán rászorultak azonban eleddig hoppon maradtak. Nagyságrendileg pedig egymillió embert lehetetlenít el még mindig a devizahitel-válság, gyakorlatilag a felnőtt lakosság jelentős részéről van szó.

A kormány éppen az ebben a társadalmi helyzetben rejlő politikai tőkét szándékozott kinyerni, ezért is határozta el magát ismételten arra, hogy egy újabb mentőcsomag bevezetésével végképp elnyeri a deviza-adósok kegyeit. Az elgondolás egyébként aligha kritizálható, ugyanis a politikai döntéshozók szerepe elsősorban éppen arra kell irányuljon, hogy a társadalmi-gazdasági válsághelyzetekre megoldást találjanak. Önmagában tehát ez inkább pozitív.

Visszatetsző azonban, hogy a gyors és hatékony megoldás helyett politikai populizmus fedezhető fel a kormányoldal magatartásában. Kettős(többes)játékról van szó, egyfelől tárgyalnak a bankokkal, másfelől a nyilvánosság előtt súlyos felelősséget hárítanak át rájuk, harmadrészt pedig a megoldási alternatív kidolgozásában sem folytatnak következetes magatartást. A cél mégis egyértelmű: módszeres propagandával a lehető legtöbb devizaadós választópolgár szavazatát elnyerni a jövő évi választásokon.

Könnyen lehet, ezzel a magatartással akár már most eldőlhet a jövő évi országgyűlési választás. Ehhez azonban a kormány nem úszhatja meg azt, hogy a herce-hurca végén tényleges segítséget jelentő mentőcsomagot vezessen be, jelentős mértékben csökkentve a deviza-adósok törlesztő részleteit. Akár az egyre sértettebben füstölgő bankok kárára.