Erkölcsösebb lesz a bank, ha magyar?
Ugyan a Róna Péter által hangoztatott „hibás termék” fogalommal sokan nem értenek egyet a devizahitelek kapcsán, a hazai bankszakma erkölcsi és szakmai felelősségét ma már vajmi keveset vitatják. Való igaz, hogy a kétezres évek eleje-közepe felé szinte senki sem láthatta még előre, hogy hamarosan eljön egy „50-100 évente ismétlődő krach” – ahogyan azt neves közgazdászok aposztrofálják –, azonban a helyi menedzsment sem az anyacégek egyoldalú nyomására cselekedett, amikor sürgette az értékesítés növelését.
„Túl nagy ellentmondás nem volt a külföldi és hazai bankvezetés között a piaci magatartás tekintetében tekintetben” – magyarázta egy sajtónyilatkozatában Felcsuti Péter neves közgazdász. Sőt, mint ismeretes, a hitelintézetek a megnyomott bónuszokat is mindig az adott évi értékesítési tervekhez kötötték, így a legalsó kis banki ügyintéző is a „frankolásban” volt érdekelt – ahogyan természetesen a pénzügyi piramis tetején elhelyezkedő „üzletemberek”. Így alakult ki a devizahitel-spirál, amely valósággal gúzsba kötötte az országot jó egy évtizedre. (A láncolat valahogy így néz ki: Eladósodottság – körbetartozások – kevesebb fogyasztás – kevesebb termelés – kevesebb munkahely.)






