Hitelkárosultak blogja

Az ingatlanpiac stagnálhat idén - még olcsón is nehéz lesz értékesíteni

A hitelválság, a kevés munkahely és a csökkenő fizetések mellett az elmúlt évek másik nagy érvágása az ingatlanpiac bedugulása volt sokaknak. Míg egyesek nehéz anyagi helyzetükön javítanának, addig mások a devizahitelükből menekültek volna kétségbeesetten a lakásuk eladásával – egyelőre azonban legtöbbjüknek várnia kell. Az ingatlanpiac az elmúlt évek drasztikus leértékelődése után lassan stagnálásba kezdhet, az árak emelkedésére azonban nem lehet számítani egyelőre. A kevés pénzen túl azonban nagyobb probléma, hogy bizonyos ingatlanokra egyszerűen nincsenek vásárlók.

Az árak csökkenése abból a szempontból is különösen fájó lehet, hogy a külföldi vásárlók (írek, hollandok, osztrákok, stb.) potom összegekért vásárolják fel a nívós hazai ingatlanokat. Nem véletlen, hogy számos ingatlaniroda kifejezetten ebbe az irányba vitte el portfólióját az elmúlt években, legtöbben a külföldieknek nyújtott ingatlanbérlési lehetőségekkel keresnek igazán. Az árak csökkenése nemcsak a valuták közötti különbség miatt szolgáltatja ki a magyar embereket, hanem az árszínvonal csak, úgynevezett viszonylagos csökkenése miatt is.

Vagyis, hogy az árak csökkenése ellenére a magyar emberek ugyancsak romló jövedelmi helyzetéhez viszonyítva azért a legtöbbek számára ma is túlságosan nagy áldozatot jelent lakást vásárolni. 

Mégiscsak a pereskedő adósoknak volt igazuk?

Indokoltnak tűnik megvizsgálni azoknak a szerződési feltételeknek a tisztességtelenségét, amelyek a külföldi pénznemben meghatározott kölcsön folyósítására árfolyamrés alkalmazását írják elő. Ez az Európai Bíróság főtanácsnokának véleménye az elhíresült Kásler-ügyben, amely az egyik kiemelkedő és precedensértékű eljárás lehet a társadalmi válságot is generáló devizahitelek megítélése ügyében.

Mégiscsak volt értelme pereskedni a devizahitel-szerződések ügyében! Nils Wahl szerint lehetséges a tisztességtelenség szempontjából azokat a szerződési feltételeket, amelyek a külföldi pénznemben meghatározott kölcsön folyósítására a kölcsön törlesztésekor alkalmazandó átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam, vagyis árfolyamrés alkalmazását írják elő.

A devizahiteles esetek is mutatják, a jog ma az erőfitogtatás eszköze

 Rekordmennyiségű jogszabályt alkotott tavaly a magyar parlament, mégis csak kiszolgáltatottabbaknak érezhetik magukat az emberek. Az aprólékos jogi szabályozás ellenére egyre bonyolultabbak és átláthatatlanabbak a jogszabályi rendelkezések és a bürokrácia, az alapvető jogi elvek és szabályok ellenére sok a méltánytalan helyzet és kiskapu. A devizahiteles ügyekkel kapcsolatos jogi dilemmák és bírósági állásfoglalások is arra mutatnak rá, hogy a jog az igazságszolgáltatás helyett könnyen az erőfölény érvényesítésének eszközévé válhat.

„A jog a jóság és a méltányosság művészete.” –tartja magát az évezredes igazság. Természetesen mindig is akadtak problémák a jogi szabályozás kapcsán a történelemben, amit aztán kétségbeesetten próbáltak javítani a nagy és becses jogfilozófusok-törvényalkotók újabb és újabb szabályok és jogi elvek megalkotásával. Az utóbbi években azonban már az látható, hogy az elaprózódott és túlságosan részletes, sokszor pedig ellentmondásos jogi szabályozás a helyzetet leginkább csak nehezíti. Sőt, a jog a méregdrágán megvásárolt jogászok és ügyvédek „harcba küldésével” a hatalmasok elnyomó akaratát is szolgálhatja  a magyar társadalomban.

Erkölcsösebb lesz a bank, ha magyar?

Ugyan a Róna Péter által hangoztatott „hibás termék” fogalommal sokan nem értenek egyet a devizahitelek kapcsán, a hazai bankszakma erkölcsi és szakmai felelősségét ma már vajmi keveset vitatják. Való igaz, hogy a kétezres évek eleje-közepe felé szinte  senki sem láthatta még előre, hogy hamarosan eljön egy „50-100 évente ismétlődő krach” – ahogyan azt neves közgazdászok aposztrofálják –, azonban a helyi menedzsment sem az anyacégek egyoldalú nyomására cselekedett, amikor sürgette az értékesítés növelését.

 „Túl nagy ellentmondás nem volt a külföldi és hazai bankvezetés között a piaci magatartás tekintetében tekintetben” – magyarázta egy sajtónyilatkozatában  Felcsuti Péter neves közgazdász. Sőt, mint ismeretes, a hitelintézetek a megnyomott bónuszokat is mindig az adott évi értékesítési tervekhez kötötték, így a legalsó kis banki ügyintéző is a „frankolásban” volt érdekelt – ahogyan természetesen a pénzügyi piramis tetején elhelyezkedő „üzletemberek”. Így alakult ki a devizahitel-spirál, amely valósággal gúzsba kötötte az országot jó egy évtizedre. (A láncolat valahogy így néz ki: Eladósodottság – körbetartozások – kevesebb fogyasztás – kevesebb termelés – kevesebb munkahely.)

Drasztikus szabályokat vezetnek be az adósokkal szemben

A lánctartozások és az adóssághalmozódás elkerülése érdekében lépnek hatályba új szabályok 2014-ben. Az új Polgári Törvénykönyv márciusi hatálybalépését követően mind a privát, mind a vállalkozói szférában igencsak elkerülendővé válik a tartozások késedelmes teljesítése – még ha a fizetés elmaradása sokszor nem is szándékos, vagy éppen nem is a kötelezetten múlik. A szabályozás kissé életszerűtlen és a magyar valóságtól elrugaszkodott – azonban egyes esetekben akár ösztönzőleg is hathat a fizetni nem akaró adósokra.

Már az új alkotmány, akarjuk mondani Alaptörvény szövegének nyilvánosságra kerülésekor is egyértelmű volt, hogy az Orbán-kormány a haza és haladás és Simicska jelszavai zászlóra tűzésével egyidejűleg hadat üzentek az adóssághalmozódás hazai szubkultúrájának – nagyon helyesen. Még ha a szabályozás rendkívül erőltetett és kissé populista is volt, legalább elvszerűen kimondásra került: véget kell vetni az államadósság és a privát adósságok felhalmozódásainak.

Ez a politikai akarat ebben az évben érhet el a vállalkozói és a magánszférába. Az új szabályozás pedig egészen a devizahitelesektől a cégek tartozásaiig sok mindent érinthet.