Közvetlenül lehet hivatkozni a devizahitelek semmisségére?

Most már a hitelintézetek is kezdenek bajba kerülni - Orbánék pofozógépként használják őket, a válságot még nem heverték ki teljesen, a hitelpiac továbbra is pang, adósaik pedig egyszerűen képtelenek fizetni tartozásaikat. Röviden így összegezhető a hazai bankok helyzete az Orbán-kormány mandátumának utolsó negyedében. Az újabb bankadók és a devizahiteleseknek szánt állami segélyprogramok csak tovább nehezíthetik helyzetüket, amelyen végső soron majd csak saját üzletpolitikájuk drasztikus megváltoztatásával ők maguk változtathatnak.

A hazai pénzügyi piac főszereplőire az elmúlt években alaposan rájár a rúd. Amíg a kétezres években a válság bekövetkeztéig a hazai bankszféra szinte virágzott (ennek csúcspontja leginkább a devizahitelek „kiszórása” volt), 2013-ban már azonban számos banknak kell újraterveznie az elkövetkező üzleti éveit. Sőt, akár elképzelhető az is, hogy a piacon levő jelenlegi kereskedelmi bankok jelentős része elhagyja majd Magyarországot. Az MKB-ról például már régóta tudni, hogy nagy bajban van: portfóliója gyenge, szervezeti struktúrája drasztikusan romlott az elmúlt években. Néhány más bank esetében is hasonlókat hallani, így például az AXÁ-ról és az ERSTE Bankról is tudva levő, hogy nehezen viselik a válság éveit. Ennek egyik kiemelkedő oka éppen az a devizahitel, amely a kétezres években még hazai felemelkedésükben kimagasló szerepet játszott… A bankok azonban talán még most sem tudják azt teljesen megérteni, hogy számukra a legrosszabb nem egy rosszul fizetett hitel, hanem egy fizetni egyáltalán nem képes adós. A devizahitelek a válságból fakadó gazdaság következményekkel ötvöződve túlnyomó többségükben ellehetetlenítették a deviza alapú kölcsönök megfelelő ütemű (szerződésszerű) teljesítését. A törlesztő részletek drasztikusan emelkedtek, megszűntek állások, tönkrementek vállalkozások. A szorítóba került adósok helyzete pedig közvetlenül rontotta a bankok portfólióját, hiszen számos ügyfelük egyszerűen nem tudott fizetni. A biztosítékként megjelölt ingatlanokra – éppen az eladósodás miatt – nem volt kereslet, a gazdasági élet zsugorodni kezdett, a hitelintézetek így pedig még nehezebben tudnak hozzájutni követeléseikhez. Az igazi hitelkárosultak persze, egyáltalán nem ők, hanem adósaik, mégis érdemes áttekinteni helyzetüket, hiszen az közvetetten nagy kihatással lehet sokak életére.

Elég csak mondani: A szerződés márpedig érvénytelen!

Tovább nehezíti a bankok helyzetét, hogy a Kúria július 4-én született határozatában végső soron igenis kimondta: az árfolyamrés jogszerűtlen kezelése miatt a devizahitel-szerződések jelentős része semmis! Ugyan a magyar jogrendszer nem a joggyakorlatra alapozódik, hanem alapvetően a törvény betűjére, amelyet az adott ügyben érvényesít és véleményez a bíróság. Így a legfelsőbb bírói fórum hivatalosan csak az adott ügyben mondta ki a szerződések semmisségét, mindazonáltal döntésében egyértelműen mégis az következik, hogy megfelelően megalapozott jogilag az árfolyamrést költségként kellően nem részletező devizaszerződések esetében érvénytelenségre hivatkozni. (Érdemes szakemberhez fordulni ennek eldöntése érdekében!)

A még hatályos Polgári Törvénykönyv szerint a semmisség az érvénytelenség egyik esete. A 234. § szerint a semmisségre határidő nélkül bárki hivatkozhat. Így mondhatja azt a szerződésben meghatározott adós, adóstárs, vagy akár a kezesek, esetleg a biztosítékul szolgáló zálogtárgyak új tulajdonosai (vagy társtulajdonosai!), hogy „kérem, ez a szerződés semmis, ezért kérem, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei alapján zárjuk le a felek közötti viszonyt”. Alapesetben az eredeti állapotot kellene visszaállítani, így amekkora összeget a bank annak idején adott, azt most vissza kellene fizetni egy összegben. (Leszámítva a már kifizetett összegeket.) Elképzelhető lenne tehát akár egy olyan eset is, hogy valaki inkább visszafizeti egy újabb hitelből fedezve az eredeti összeget, semmint a drasztikusan megemelkedő korábbi devizahitelt.

 A jogszabály azt is előírja, hogy a semmisségre bírósági, vagy más hasonló eljárás nélkül is lehet hivatkozni. Nem kellenek tehát perek ehhez, egy egyszerű banknak címzett levél betöltheti ezt a szerepet. Könnyen elképzelhető tehát az is, hogy alapvetően megváltozik a felállás: az eddig jobbára felperesként eljárást kezdeményező adósok lesznek az alperesek, míg a bankokból lesz a „róka fogta csuka”: felperesként nekik kell majd bizonyítaniuk azt, hogy a szerződés márpedig nagyon is érvényes és jogszerű. (Ez pedig a Kúria döntésére tekintettel nem lenne túl könnyű…)

Lehetett volna másként is…

A kialakuló helyzet persze, alakulhatott volna másként is. Amennyiben a kommunikációs és jogszakmai fölényben levő bankok a devizahitelek „kiárusításakor” nem lasszóval fogták volna az ügyfeleket, amennyiben nagyobb körültekintéssel járnak el, amennyiben megfelelő jogi védelmet helyeztek volna el a szerződésekben, most valószínűleg ők maguk is jobb helyzetben lennének.

És az is igaz, hogy a már kialakult helyzetben is lehetett volna nagyon másként kezelni ügyfeleiket, vagyis az adósokat. Az Egyesült Államokban például számos esetben óriási összegű hiteleket is elengedtek a bankok a válságba kerülő adósaiknak, illetőleg hajlandóak voltak a törlesztő részleteket az adós tényleges fizetési képességének megfelelően alakítani.

Alighanem Magyarországon is teljesen más lenne a helyzet abban az esetben, amennyiben a hitelintézetek rájönnének, hosszabb távú érdekeiket szolgálná, amennyiben a pillanatnyi nagyobb profit reményétől eltekintenének, s megfelelő, teljesíthető törlesztő részletek fizetését tennék lehetővé ügyfeleik számára. A hitelszerződések teljesítése így talán jóval tovább tartana, de ügyfeleiket ezáltal megtarthatnák, teljesülnének a törlesztések, valamint a gazdasági vérkeringés sem bénulna meg olyan szinten, mint az jelenleg Magyarországon tapasztalható.

Ami biztos, a jelenlegi kormány nehezen kiszámítható politikai elképzelései és jövőben döntései, a devizahiteleseknek szánt újabb mentőcsomag, stb. csak tovább növelheti a bankok nehézségeit. Reménykedjünk, ezzel már rá lesznek kényszerítve arra, hogy átgondolják eddigi üzleti elgondolásaikat és változtassanak a hitelezési és követelés-behajtási politikájukon.