Hitelkárosultak blogja

A szerződéskötéskor adott tájékoztatás megfelelőségét is vizsgálni kell a hazai eljárásokban

Az elmúlt bő évtizedben sokan kerültek bajba azért, mert devizahitel-szerződésüknél az árfolyamkockázatot a bank rájuk, kölcsönfelvevőkre terhelte. Az Európai Bíróság most – éppen egy magyar devizahiteles ügy kapcsán – kimondta: az árfolyamkockázatot áthárító, nem világosan megfogalmazott szerződési feltételek tisztességtelenségét a nemzeti bíróság felülvizsgálhatja. Bíróságainknak a jövőben e döntés figyelembe vételével kell eljárniuk.

Ilyés Teréz és Kiss Emil 2008 februárjában svájci frankban nyilvántartott kölcsönre vonatkozó hitelszerződést kötött egy magyar bankkal. A szerződés alapján a havi törlesztő részleteket forintban kellett fizetniük, a részletek összegét pedig az aktuális árfolyam alapján számították ki. Az ügyfelek a szerződésben vállalták, hogy viselik a forint és a svájci frank árfolyamának ingadozásából eredő kockázatot. A későbbiekben az árfolyam sajnos jelentős mértékben meg is változott a kárukra, ami a törlesztő részletek nagymértékű emelkedését eredményezte. A két adós 2013 májusában a nemzeti bíróságon keresetet indított az OTP Bank és az OTP Faktoring ellen, a hitelt adó pénzintézet ugyanis a kölcsönszerződésből származó követelését e két cégre ruházta át. A bírósági eljárásban felvetődött annak lehetősége, hogy az árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevőkre terhelő szerződési feltételt a hitelező nem fogalmazta meg elég világosan és érthetően, ezért a feltétel tisztességtelennek minősülhet a vonatkozó európai irányelv szerint.

Miközben zajlott fenti ügyben a bírósági eljárás, a 2014-ben hatályba lépett új hazai törvények a devizaalapú kölcsönszerződésekben semmissé tettek bizonyos tisztességtelen feltételeket, és a szerződések alapján fennálló összes tartozást forintosították. Fenntartották ugyanakkor azt a rutint, hogy a forintnak a svájci frankkal szembeni leértékelődéséből adódó árfolyamkockázat a fogyasztót terheli. A törvényi rendelkezések szerződésekben való tükröződését a bíróság még tisztességtelenségre való hivatkozás esetén sem vizsgálhatná, de! Az ügyben felvetődött, hogy talán mégis vizsgálhatja, amennyiben a sérelmezett feltételt – esetünkben az árfolyamkockázat viselését – a megtámadott szerződés a fogyasztó számára nem fogalmazta meg elég világosan és egyértelműen. A nemzeti bíróság – a Fővárosi Ítélőtábla, amely előtt Ilyés Teréz és Kiss Emil ügye volt – megkereste hát az Európai Bíróságot, hogy a fentiekben iránymutatást kérjen.

Az Európai Bíróság az ilyen, úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárásban a nemzeti bíróság kérésére irányadó ítéletet mond, állásfoglalása azonban még nem jelenti az alapügy lezárását a peres feleknek. A magyar devizahitelesek ügyében is változatlanul a hazai bíróság fog tehát döntést hozni, csak immár az Európai Bíróság állásfoglalását figyelembe véve. Ezért is fontos a magyarországi devizahiteleseknek az, amit az Európai Bíróság ítélete kimond, vagyis, hogy egy szerződéses feltétel tisztességtelenségét a nemzeti bíróság igenis értékelheti, ha arra jut, hogy a szerződésben az adott feltételt nem fogalmazták meg világosan és érthetően. Az Európai Bíróság szerint ugyanis a pénzügyi intézmények kötelesek megfelelő tájékoztatást nyújtani a kölcsönfelvevőknek, hogy utóbbiak megalapozott döntést hozhassanak a szerződéskötéskor. Az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételeknek például nem elegendő nyelvtanilag helyesen megfogalmazottaknak lenniük, hanem elvárás az is, hogy tartalmukban is érthetők legyenek az átlagos – általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő – fogyasztók számára.

Az ítélet szerint a fogyasztóknak nem csupán annak felismerésére kell lehetőséget adni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön devizájához képest leértékelődhet, hanem annak mérlegelésére is, hogy ennek hatására a fizetési kötelezettségeik változhatnak, a törlesztő részlet emelkedhet. A feltételek világosságát és érthetőségét a szerződéskötéssel kapcsolatos összes körülményre figyelemmel kell értékelni, függetlenül attól, hogy bizonyos feltételek jogszabályváltozás miatt utólag esetleg semmissé váltak. Az Európai Bíróság szerint a nemzeti bíróságnak a fogyasztó hivatkozása nélkül, hivatalból kell figyelembe vennie a szerződések lehetséges tisztességtelen feltételeit. A konkrét ügyben nem volt elég az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás, miután a bank csak általánosságban írt erről a szerződésben. A luxemburgi testület fentiekről szóló döntése a devizahitelesek javára befolyásolhatja a bírósági döntéseket Magyarországon.

A bíróságok ugyanis mostantól kötelesek lesznek azt is vizsgálni, hogy a fogyasztók megfelelő időben és tartalommal kaptak-e tájékoztatást az árfolyamkockázat-viselés lehetséges pénzügyi következményeiről. Hogy az átlagos körültekintéssel eljáró kölcsönfelvevő szerződéskötéskor számolhatott-e a törlesztő részlet későbbi drasztikus emelkedésével. Az Európai Bíróság friss döntésére a már folyamatban lévő perekben is hivatkozhatnak a jogi képviselők – főleg, ha az adott pert éppen az Európai Bíróság döntésére várva függesztették fel. Akiknek már lezárult a perük, azok pedig akár új érvénytelenségi eljárást is indíthatnak, ha keresetüket azért utasították el, mert az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás kérdését – akkori álláspont szerint – a bíróság nem vizsgálhatta. Noha egy-egy szerződés megtámadhatósága továbbra is a kontraktus tartalmától és a szerződéskötés körülményeitől függ, a devizahiteles felperesek esélyei nőttek.

Van két rossz és egy jó hírünk, melyikkel kezdjük? A két rosszal. Nem fogják megdicsérni a magyar devizahitelesek azt a bírót, aki miatt az Európai Bíróság megtagadta a válaszadást két magyar – devizahitelezéssel kapcsolatos – ügyben. Az indok: a Budai Központi Kerületi Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiben nem fejtette ki a szükséges mértékben az ügyek ténybeli és jogi hátterét, sőt elmulasztotta feltüntetni, hogy miért szükséges a feltett kérdések Európai Bíróság általi megválaszolása. Ezzel eldőlt, hogy idén már nem lesz döntés a magyar devizahiteles ügyekben, január 16-án viszont érdemes lesz figyelni a Luxembourgból érkező hírekre – írja a portfolio.hu.

Pedig mindkét érintett ügyben a devizahitelesek számára lényeges kérdések kerültek volna terítékre –állítja a Magyar Nemzet. Egyrészt az, hogy megfelelő volt-e szerződéskötéskor a tájékoztatás arról, milyen terheket vesz a nyakába az ügyfél a hitel felvételével. Az ügyfelek nem megfelelő tájékoztatása ugyanis az uniós fogyasztóvédelmi szabályok megsértésének gyanúját vetheti fel. Másrészt azt firtatták a beadványok, hogy amennyiben a fenti okból érvénytelen a szerződés, a fogyasztó és a bankok közötti elszámoláskor az alacsonyabb devizakamatokkal vagy a jóval magasabb forintkamatokkal kell számolni. Falus Zsolt, a Bankcsapda Egyesület elnöke szerint a két beadványnak azért lett volna nagy jelentősége, mert akár az adósok nyakába varrt árfolyamveszteség – emiatt emelkedtek a törlesztő részletek az egekbe – terhének megosztását is szóba hozhatták volna. A maradék reményt az ügyben az jelenti, hogy további hasonló kérdéseket taglaló beadványok is az Európai Bíróság (EUB) döntésére várnak.

És akkor a jó hír. Reményt keltőnek nevezte a Magyar Nemzet, hogy az EUB nem utasította vissza azt a magyar beadványt, mely vitatja a banki elszámoltatási törvény azon passzusait, amelyek lehetetlenné teszik az elszámolás adós általi megtámadását. Az e kérdésben, vagyis az úgynevezett Sziber-ügyben kiadott főtanácsnoki indítványt fogják jövő év elején – konkrétan január 16-án – nyilvánosságra hozni. Falus Zsolt azt mondja, hogy a törvény értelmében jelenleg csak olyan bonyolult számításokkal lehetne eredményesen támadni az elszámolás helyességét, melyeket egy hétköznapi adós képtelen elkészíteni. Amikor pedig az egyik ügyben szakértőt kerestek a számítás ellenőrzésére, illetve a szükséges beadvány elkészítésére, négyszázezer forintos ajánlatot kaptak… Ez kifizethetetlen, hiszen sok esetben maga a vitatott összeg is kisebb. Jelenleg csak a jegybank által összeállított bonyolult számítási képlettel lehet bizonyítani az adós igazát, melynek megértése és alkalmazása még a pénzügyi szakemberek számára sem egyszerű. Sokkal inkább felügyeleti feladat lehetne a számítások helyességének ellenőrzése a vitatott ügyekben. Igaz, Windisch László, a jegybank felügyeleti vezetője korábban úgy nyilatkozott: nem tartják indokoltnak, hogy a számításokban segítséget nyújtó különszolgáltatást indítsanak. Falus Zsolt ráadásul azt is kifogásolja a magyar törvényben, hogy az elszámolás megtámadására csak a banki értesítés kézhezvételétől számított néhány hónapon belül van lehetőség.

A Sziber-ügyben arra kért iránymutatást a magyar bíróság, hogy nem sérti-e a Falus által is kifogásolt törvény az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályait. Amennyiben az EUB az uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal ellentétesnek tartja a magyar jogszabály egészét vagy annak egyes paragrafusait, akkor azt újjá kell alkotnia a magyar törvényhozásnak. Ennek kiderülésére azonban még várnunk kell egy hónapot, miközben decemberben – a másik két beadvány elutasítása miatt – sajnos semmivel sem vált könnyebbé, tervezhetőbbé vagy átláthatóbbá a magyarországi devizahitelesek helyzete…

Amennyiben Ön érintett a témában és segítséget keres, írjon a valsagstabok@gmail.com címre vagy látogasson el awww.bankihitelkarosultak.hu oldalra és vegye fel a kapcsolatot olyan szakemberekkel, akik valódi segítséget nyújthatnak problémája megoldásában.

Idén a végrehajtók több mint 3600 esetben költöztettek ki embereket az ingatlanjaikból – írja a Magyar Nemzet. Ugyanez a szám korábban 500-700 között mozgott, tavaly 3100 volt. Egy devizahiteles olvasónk 13 millió forint becsértékű ingatlanja az árverésen 14,7 millió forintos áron kelt el, állítása szerint mégis további 22 milliót (!) követelnek rajta. A bírósági végrehajtásról szóló törvény márciusi módosítása óta ennek – Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter által is megerősítve – már korántsem szabadna így történnie. A devizahitelesek helyzete továbbra sem átlátható, pláne nem megnyugtató…

A tartozás-rendezési ügyekben eljáró Széchenyi Hitelszövetség szerint még mindig nagyon sokan vannak veszélyben. Barabás Gyula elnök elmondta: a bankok inkább követelés-kezelő cégeknek adják át a jelzáloghitelesek tartozását, utóbbiak pedig sokszor egy összegben kérik a törlesztést. Ráadásul hiába módosított tavaly az Országgyűlés az árverezés szabályain – bevezetve a lakások piaci árú árverezését –, és lépett életbe a kilakoltatási moratórium, ha az új tulajdonos igazolja: csak az árverésen megszerzett ingatlanban tud lakni, ugyanúgy kiteszik az utcára a volt adóst. Ennek eredménye a fent hivatkozott, igen nyugtalanító 3600-as szám.

Pedig – egy jogász összefoglalóját leegyszerűsítve – az említett törvénymódosítás elvileg az alábbi újdonságokat vezette be. Kimondta, hogy a fogyasztóval kötött szerződésen alapuló (pl. devizahitel) követelés behajtása esetén az árverezendő ingatlant – a korábbi 70 százalék helyett – csak a 100 százalékos árán lehet értékesíteni, feltéve, hogy az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, ebben az ingatlanban is lakik, és a végrehajtási eljárás megindítását megelőző hat hónapban is ebben az ingatlanban volt a lakóhelye. Amennyiben továbbá a lakóingatlan folyamatos árverezése iránti hirdetmény közzététele óta egy év eltelt, és a lakóingatlan még nem került értékesítésre, a végrehajtó az újabb árverést csak úgy tűzheti ki, ha a lakóingatlanra legalább az ár 90 százalékának megfelelő összeggel tesznek érvényes vételi ajánlatot.

Végül, de nem utolsó sorban: a végrehajtó a lakóingatlan árverezése során a felek kívánságára az általuk meghatározott értékre csökkentheti azt az összeget, amelyen érvényes vételi ajánlat tehető. Az ily módon lefolytatott árverésből befolyó árverési vételár felosztását követően még fennmaradó követelés megszűnik, a végrehajtási eljárás befejeződik. A módosítás jelentősége tehát abban áll(na papíron), hogy ha az ingatlan értékesítéséből befolyt összeg nem fedezi a teljes tartozást, a még fennálló tartozás akkor is megszűnik. Nemrégiben egy sajtótájékoztatón Lázár János is megerősítette, hogy akinek becsértéken kel el az ingatlanja, annak fennmaradó tartozása nem lehetséges. Akinek pedig 90 százalékon kel el a becsértékhez képest, annak is maximum 10 százalék fennmaradó tartozása lehetséges – jelentette ki a miniszter.Emiatt nem érti a becsértéken felül elkelt lakása utáni további 22 millió forintos követelést a panaszával a blogunkhoz forduló olvasó sem. Ő nem érzi, hogy a Lázár János által emlegetett úgynevezett elsétálási jog – a miniszter által elmondottak ezen jogintézmény magyarországi verzióját körvonalazták – valóban létezne és működne. Vagy ennyire „magyaros” formában működik? Ha a végrehajtás az árverezés után is tovább folyik, fájdalmasan hosszú lesz az a bizonyos „séta”. Várjuk az ügyben a fejleményeket, ahogy Szabó Tímea kezdeményezésének sorsát is. A Párbeszéd társelnöke a végrehajtási eljárások augusztusig történő felfüggesztését javasolta immár többször, a törvényjavaslat azonban eddig nem ment át az Országgyűlésen. A héten ismét napirendre kerülhet. Hátha segít valamit a további háromezerhatszázakon…

Amennyiben Ön érintett a témában és segítséget keres, írjon a valsagstabok@gmail.com címre vagy látogasson el awww.bankihitelkarosultak.hu oldalra és vegye fel a kapcsolatot olyan szakemberekkel, akik valódi segítséget nyújthatnak problémája megoldásában.

Nem tervezi a kormány az úgynevezett elsétálási jog törvénybe iktatását, mert az súlyos károkat okozna a bankrendszernek – mondta a Magyar Időknek Lázár János. A témáról azt követően beszélt a Miniszterelnökséget vezető miniszter a napilapnak, hogy Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke felvetette e speciális jogi megoldás bevezetésének lehetőségét. Egyelőre azonban nem jön Magyarországra az USA-ban már működő módszer, amely szerint, ha az adós minden vagyontárgyát értékesítik, akkor az érintett – bizonyos feltételekkel – mentesül a fennmaradó tartozás megfizetése alól. Igaz, jövőre, a választások után semmi sincs kizárva, jegyezte meg végül a Magyar Idők. A Magyar Nemzet ezzel egy időben kritizálta a kormányt, amiért az nem áll az adósok mellé.

Lázár János a Magyar Időkben emlékeztetett: a kormány egy korábbi döntése értelmében az adós hitellel terhelt ingatlana nem árverezhető el fillérekért, az csak piaci áron vagy azzal közel egy szinten hirdethető meg. Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője is megszólalt, kiemelve, hogy az országgyűlés kereszténydemokrata javaslatra alkotott törvényt alkotott arról, hogy a jövőben november 15-én, vagyis az eddiginél két héttel korábban kezdődjön meg a kilakoltatási moratórium, és két hónappal később, április végén járjon le. A lakások kiürítését eddig ugyanis december elseje és március első napja között tiltotta meg a jogszabály.

Schadl György elmondta, hogy ez a változás ugyan haladékot ad az adósoknak, a szabályosan elárverezett ingatlanokat azonban legkésőbb a moratórium után át kell adni. A moratórium meghosszabbítása módot adhat arra, hogy a törvényhozás rendezze a devizahitelezés egyik ellentmondásos kérdését. Többször is előfordult ugyanis, hogy bár az adós mindent megtett devizahitelének visszafizetéséért, végül mégsem lehetett elkerülni az ingatlan elárverezését. A Végrehajtói Kar elnöke szerint az elsétálási jog bevezetése esetén az adósoknak a lakásuk elvesztésével ugyan számolniuk kellene, de azzal nem, hogy a hitel bizonyos része továbbra is a nyakukon marad. Hozzáfűzte azt is, hogy a megoldás hazánkban csak akkor működhetne, ha szigorú kitételek érvényesülnének, például csupán a korábbi devizahiteleknél jöhetne szóba.

A lap forrásai szerint a választási kampány idején az Országgyűlés biztosan nem foglalkozik az elsétálási joggal, a választások után viszont – többek szerint – előkerülhet majd a kérdés. A frakcióknak még nincs kialakult álláspontjuk, de támogatói akadnak ennek a megoldásnak is.

A múlt heti parlamenti devizahiteles vitanapon ugyanakkor a kabinet kritikusai szerint egy szó sem hangzott el arról, hogy meg akarnák menteni a bajban lévőket. A Magyar Nemzet arról írt, hogy mostanra érett be a tavaly megváltoztatott Polgári Törvénykönyv termése. A módosítás lényege, hogy tavaly október 1-jétől jelzáloghiteleknél a zálogjog önállóan, jelzálog-követelés nélkül is forgalomképes lehet, és a hitelt nyújtó bank eladhatja azt más pénzügyi intézménynek. Ezzel a lehetőséggel élnek is bankok. Egy konkrét esetben egy devizaadós az ötmillió forintos hitele felét visszafizette, majd fizetésképtelenné vált. A hitelt nyújtó szolgáltató végrehajtást indított, több mint húszmilliós tartozást követelve. A hitelintézetnek forrást biztosító bank is követelt: még majd’ tízmilliót – annak ellenére, hogy a végrehajtás felfüggesztését megtagadó bíró azt állította, lehetetlen, hogy kétszer követeljenek ugyanazon tartozás után a bankok. A napilapnak az üggyel kapcsolatos kérdéseire a kormány megkeresett képviselői nem reagáltak.

Amennyiben Ön érintett a témában és segítséget keres, írjon a valsagstabok@gmail.com címre vagy látogasson el awww.bankihitelkarosultak.hu oldalra és vegye fel a kapcsolatot olyan szakemberekkel, akik valódi segítséget nyújthatnak problémája megoldásában.

Ahogyan azt blogunk már korábban írta, javában zajlanak a hiteladósok kilakoltatásai. Különböző rémhíreket is hallani, legutóbb például arról, hogy egy alig kéthetes csecsemővel együtt tettek utcára egy családot Budapesten.

Az egyik kereskedelmi televízió közölt riportot arról, hogy simán kilakoltattak egy alig párhetes csecsemőjét gondozó édesanyát és férjét házukból néhány nappal ezelőtt.

A házaspár mintegy tíz éve vette fel hitelét, megközelítőleg 20 millió forintot. A gazdasági világválság kirobbanását követően azonban a törlesztő részletek óriási mértékben emelkedtek, amit már a pár nem tudott törleszteni. Hosszú évek harcai után jutottak el oda, hogy már nem tudták "tartani a frontot".

"Öt éve a csapból is az folyik, hogy a kormány megmenti a devizahiteleseket. És történt valami?" - tette fel a kérdést a családapa a kilakoltatást követően. "A gyerekeimmel együtt kikerültünk az utcára". - kesergett a férfi.