Jelentősrészt a bankok tanácsai miatt adósodhatott el az ország
A jegybank oldalán megjelent szakmai kimutatás szerint központi szerepet játszottak a devizahitelek „iparszerű” kiszórásában a bankok. Egy friss jelentés szerint, amely most jelent meg az MNB holnapján, még 2008-2010 környékén is - a devizahitelek kedvező kamatszintjein túl - a hitelintézetek által nyújtott tanácsok miatt döntöttek a hitelfelvevők a deviza alapú kölcsönök mellett.
A kétezres évek egyik nemzetgazdasági szintű balfogása volt a devizahitelek tömeges, szinte iparosított kiszórása a lakosság körében. Az akkor üzemszerűen működő hitelezés aztán óriási veszteségeket és mind a mai napig érezhető kárt okozott az országnak: Nem túlzás, milliókból lett adósrabszolga a lakosság köreiben, az ország gazdasági fejlődését és növekedését is jelentősen megakasztva ezzel. A devizahitelezés felelőseiről rengeteg cikk látott napvilágot, az MNB egy friss elemzése pedig érdekes adalékkal szolgálhat ehhez a disputához.
„A bankok tanácsolták”
A tanulmány szerint egyértelmű, hogy a háztartások gyengébb hitelezési hajlandóságára továbbra is óriási kihatással vannak a devizahitelezéssel kapcsolatban tapasztalt súlyos anomáliák. Az elemzés szerint „azon ügyfelek, akiknek ismeretségén keresztül van negatív tapaszalat a devizahitelezéssel kapcsolatban”, egyértelműen kevésbé terveznek hitelt felvenni. A devizahitelek riasztó hatása tehát még mindig nagy. Emellett persze az sem utolsó szempont, hogy sokan a mai napig roskadoznak a hiteleik alatt. Így még a hitel szó hallatától is rosszul vannak…
Ami különösen érdekes az elemzésben, hogy a keretében elvégzett felmérés szerint a devizahitelezés legintenzívebb időszakában, mikor a folyósított hitelek kb. 80 %-a devizában volt jegyezve, mindösszesen a hitelfelvevők 40%-a tervezte csak azt, hogy konkrétan devizahitelt akar felvenni. És, hogy ez mit jelent? Az, hogy a maradék 60% a bankokkal folytatott diskurzust követően változtatta meg véleményét. Persze, a legtöbbek számára ez egyáltalán nem meglepő. Már az is vérlázító volt, ahogy magukat „újságíróknak”, meg „szakembereknek” nevező valakik megpróbálták a lakosságra ráhúzni a devizahitelezés felelősségét. Mondván, hogy „minek vettétek fel”, „megérdemled ezt a bajt”, stb.
Akinek viszont a legkisebb esze van, pontosan tudja, hogy az emberek nagy része azt sem tudta, hogy a devizahitelt eszik, vagy éppen isszák. A legtöbb hitelfelvevő nem ismerte a devizahitelt, sőt talán még a deviza és a valuta között sem tudott különbséget tenni. Márpedig éppen emiatt is volt annyira visszataszító és inkorrekt húzás, hogy ennek ellenére a bankok az ügyfeleikre, a későbbi adósokra terhelték – egyoldalúan – a devizahitelezés kockázatait.
Nem véletlen, hogy az elemzés is rámutat, a kamatok alacsonyabb szintje mellett a devizahitel felvételében – döntő többségében! – a bankok tanácsai játszottak szerepet. Magyarán: megdumálták az emberek fejét.
Felelősök nélkül
Mit tehettek volna a bankok? – lehetne feltenni a kérdést. Először is meg kellett volna drágítani a devizahiteleket, mindenekelőtt pedig jóval szigorúbb hitelbírálatnak kellett volna alávetni a kérelmeket a pénzintézetek részéről. Kevésbé kerül szóba, de ezen túlmenően az sem mindegy, hogy a banki képviselők és a hitelfelvevők között lebonyolított tárgyalások során valójában milyen tanácsok is hangzottak el szóban.
Persze, milyen tanácsot is adhatna a bank-tisztviselő, aki kétségbeesetten akar megfelelni a főnöknek, a tulajdonosok profitvárakozásainak, ami szintén ellenérdekeltté tette őket a devizahitelek kiszórásának fékezésében. A hitelintézetek között ráadásul kialakult akkoriban egy óriási rivalizálás: Vagyis, ki tud több devizahitelt kiszórni? A bankok és a pénzügyi közvetítőik a növekedés lendületének fenntartása érdekében folyamatosan tágították a hitelre jogosultak körét ennek következtében.
Így nőtt azoknak az adósoknak a száma, akik egy szigorú, megfelelő kockázatértékelésnél nem kaphattak volna kölcsönt (pl. mert túl magas volt a jövedelemarányos hiteltörlesztés, vagy túl alacsony a fedezet). Ez a terjeszkedési stratégia ugyanis olcsóbb és egyszerűbb volt, mint az áralapú versengés a szigorú hitelbírálattal kombinálva.
Ez eredményezte a devizahitel (később: adósság)-spirált, amely a kétezer-tízes évekre az ország gazdaságának egyik legnagyobb kerékkötőjévé vált. Felelősök nélkül…
