A 21. század egyik legjelentősebb magyar bírósági ítéletére kerül sor holnap

Korábban már beszámoltunk róla, hogy a deviza alapú hitel- és kölcsönszerződések megítélése kapcsán döntő jelentőségű ítélethozatalra kerülhet sor június 25-én, azaz holnap. A devizahitelezésből fakadó gazdasági, társadalmi és morális dilemmák miatt túlzás nélkül jelenthető ki, hogy az elmúlt évtized legjelentősebb határozatát hozhatja a magyar bírói fórum a gazdasági ügyek körében.

Korántsem volt véletlen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének levelére történő felháborodás az elmúlt héten. A legfőbb magyar bírói fórum ugyanis várhatóan kedden, azaz holnap dönt egy lakossági devizahitel-szerződés semmisségének megállapítása iránt indított peres eljárásban – közölték a Magyar Távirati Iroda érdeklődésére.

A magyar jogrendszer ugyan nem a precedensjog alapján áll, a Kúria határozatai mindazonáltal mégis irányadóak lehetnek az összes devizahitel-ügylet megítélése vonatkozásában. A döntés közvetlenül tehát több százezer embert is érinthet, valamint természetesen a legtöbb magyar bankot is.

De miről is döntenek pontosan?

Az ügy középpontjában egy devizaalapú lakossági fogyasztói kölcsönszerződés áll. Az eredeti megállapodás szerint a hitel összegét és a tartozás összegét svájci frankban állapították meg, a kölcsön folyósítása és a törlesztő részletek megfizetése forintban történt. A kölcsönösszeg pontos meghatározása a folyósítás időpontjában érvényes, a hitelintézet által alkalmazott „devizavételi” árfolyamon, míg a svájci frank alapú kölcsön egyes törlesztő-részleteinek megállapítása az adott részlet esedékességét megelőző napon érvényes, a hitelezők által alkalmazott deviza-eladási árfolyamon történt. A szerződésben nem részletezett a bank által a teljes hiteldíj mutató (vagyis az ún. THM) kiszámításakor a felek által nem vitatottan figyelembe vett árfolyamrés mértéke.

A pert kezdeményező magánszemély eredeti keresetlevelében a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a bíróságtól, mégpedig arra hivatkozva, hogy a hitelintézet által alkalmazott árfolyamrést költségként tételesen fel kellett volna tüntetni a szerződésben – ez azonban nem történt meg. A felperes álláspontja szerint ez nem felel meg a Hpt. (hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény) rendelkezéseinek. Az alperes pénzintézet a kereset elutasítását kérte az eljárásban. Az eljárás a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB-n) kezdődött 2012 februárjában, amely azonban áprilisban elutasította a keresetet.

A felperes azonban nem hagyta magát és a későbbiek során megtörtént a fordulat: a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 2012. decemberi jogerős közbenső ítélete – a felperesi érveléssel összhangban – azt mondta ki: érvénytelen a felek között létrejött kölcsönszerződés, a felperes által hivatkozott törvényhelybe ütközik, mivel nem nevesített minden költséget, köztük az árfolyamrést. A másodfokú bíróság határozatában az elsőfokú bíróságnak adott útmutatása szerint az eredeti állapotot kell helyreállítani.

Az alperes bank azonban nem hagyhatta annyiban a dolgot (nem is csoda: milliókról van szó), így kérelmet nyújtott be a Kúriához a másodfokú határozat felülvizsgálata érdekében. Elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság számukra kedvező ítéletének helybenhagyását kérték. Az alperes szerint a szerződésben nem kell meghatározni az árfolyamrés mértékét, mert az nem költség, a vételi és eladási árfolyam alkalmazása a folyósítandó kölcsön, illetve a törlesztendő kölcsön összegének kiszámítását teszi lehetővé. Az alperes másodlagos kérelme arra irányul, hogy amennyiben a legfőbb bírói fórum a szerződést törvénysértőnek találná, ne az eredeti állapot helyreállításáról rendelkezzen, mert az aránytalan jogkövetkezményt jelentene. A felperes magánszemély mindeközben természetesen a jogerős közbenső ítélet hatályban tartását kérte.

Lényeges momentum, hogy a Kúria felhívására az ügyben a legfőbb ügyész szakmai véleményt adott, amely szerint az árfolyamrés nem költség. Hasonlóan nyilatkozott meg a PSZÁF is. Könnyen lehet tehát, hogy az ügy már végső soron el is dőlt… Ahogyan ezzel a devizahitelesek (jogi) sorsa is.

Mit eredményezhet?

Akár elfogadja a Kúria a másodfokú bíróság határozatát, akár elutasítja, mindenképpen nagy jelentőségű döntésre kerül sor a holnapi napon. Egyrészről az árfolyamrés alkalmazásának etikai és szakmai megítélése, másrészt a devizahitelezést iparszerűen űző bankok és az adósságcsapdába kerülő devizaadósok perlekedése vonatkozásában is.

Amennyiben az eredeti állapot helyreállítása mellett dönt a bíróság, úgy a hitelintézeteknek – könnyen lehet – az összes hasonló típusú kölcsönszerződés alapján súlyos millióktól kell elesniük. Minden bizonnyal erre utalt Szász Károly is a Kúriának írt levelében akkor, amikor bankcsőd rémképével riogatta az ítélethozókat. Ugyan sok esetben beszéltek arról már, hogy az eredeti állapot helyreállítása az adósoknak lenne rosszabb, azonban a helyzet mégsem ez teljesen: Sok esetben ugyanis az eredeti összeget már régen visszafizették a bankoknak. Amennyiben erről nincsen szó, úgy egy hitelkiváltáshoz hasonló konstrukcióval még így is sokkal jobban jöhetnek ki a jogviszony lezárásából. (Nem feledhetjük, a devizahitelesek jelentős részének még húsz-harminc-negyven (!) évig kellene fizetniük több százezres havi törlesztő-részletet!)

Abban az esetben azonban, ha a Kúria végül elutasítja a másodfokú bíróság határozatát, a devizahitelesek helyzete – a szerződéseik kedvező jogi megítélése kapcsán legalábbis – reménytelenné válhat. A Kúria állásfoglalása ugyanis nem pusztán a jogszabályok, illetőleg a megállapodások értelmezése vonatkozásában lehet iránymutató jellegű. Egyúttal ugyanis arra is rámutathatna, hogy az egyébként is erőfölényes piaci helyzetben levő bankok egyoldalú magatartásaival, a pontos tájékoztatás elmaradásával (például az árfolyamrésről) szembeni etikai, jogi korlátok kultúrájának kialakítása Magyarországon még korántsem kezdődött meg.