A társadalomgazdasági tendenciák, valamint a családi csődeljáráshoz hasonló intézmények alapján van mitől tartanunk
A 2008-ban kirobbanó válság okozta társadalmi folyamatok megdöbbentő tendenciákra és jelenségekre világítottak rá jelenkori világunkban. Az egyik legjelentősebb ezek közül a XIX. századi imperializmus időszakához hasonló módon létrejövő adósságspirál és a gazdasági függőségi helyzetek kialakulása volt. Hasonló a helyzet most is: erőfölényben levő piaci szereplők gázolják le a kiszolgáltatott embereket, egyre nagyobb társadalmi különbségeket kialakítva. Amennyiben a családi csődeljárás intézményét nem kellő körültekintéssel alakítják ki, jogilag is közelebb léphetünk az adósrabszolgaság tényleges kialakulásához.
Az adósság senkinek sem jó, az eladósodottság mindenkinek rossz. – röviden így foglalhatnák össze a tartozásokkal kapcsolatosan kialakult élethelyzetekből származó tapasztalatokat. Ezt persze, nem is túl bonyolult megértenünk. Az adósság nem jó annak, akinek fizetnie kell, de annak sem jó, akinek még nem fizettek. Az eladósodottság rossz annak, akinek anyagi helyzete kilátástalanná vált, viszont talán ugyanolyan rossz annak is, aki követelését képtelen érvényesíteni a másik szorult helyzete miatt. És nekünk, mindannyiunknak is rossz, mert minden eladósodottsággal romlik a gazdaság, rosszabbak az emberi kapcsolatok, nagyobb a kilátástalanság. Ez ránk is hatással van.
Fújják az adósságlufit
Az utóbbi években az adósságok – sajnálatos módon – csak halmozódtak, és nőtt az emberek eladósodottsága is. Ennek oka összetett: egyrészről és mindenekelőtt a munkanélküliség (, illetőleg a rosszul megfizetett munka), másrészről viszont a piaci fölényüket kihasználó gazdasági szereplők (pl. bankok) visszaélésszerű és szűklátókörű gazdasági magatartása a másik jelentős tényező.
A kialakuló helyzet mindenesetre eléggé aggasztó: Magyarországon az elmúlt években több száz, több ezer jól szituált család került a tönk szélére, legtöbben devizahiteleik, illetőleg köztartozásaik miatt. A szakemberek egyelőre nem prognosztizálnak gazdasági fellendülést, sőt, egyesek szerint az a bizonyos „olló” csak tovább nyílik, egyre nagyobbak lesznek a különbségek a társadalmi csoportok között. Kérdés, hogy meddig folyhat ez és hogy mi történik azokkal, akik teljesen eladósodnak, nem találnak kiutat nehéz helyzetükből? Elnyeli őket a fekete gazdaság, kikerülnek az utcára, gazdasági rabszolgákká válnak, vagy előbb-utóbb jogilag is alárendelt szerepbe kerülhetnek?
Jön, jön, jön… családi csődeljárás
Utóbbi eset fordulhat elő a családi csődeljárás intézménye esetén, vagy legalábbis egy előképe lehet az adósok jogi megkülönböztetésének. Különösen abban az esetben, amennyiben a csődeljárás bevezetése nincsen megfelelően átgondolva.
Előreláthatólag már ősszel beterjeszti a jelenlegi kormány a Parlamentnek a magáncsődről szóló jogszabályjavaslatot, így talán már 2014 januárjától működhet ez az intézmény. Mint ismeretes, csődeljárás már eddig is létezett, az azonban elsődlegesen a gazdasági társaságok fizetésképtelen helyzetének kezelésére volt kitalálva. A magáncsőd (vagyis a családi csődeljárás) azonban már a természetes személyek adósságait hivatott kezelni.
A magáncsőd kezelésére irányuló procedúrát azonban még összhangba kell hozni a kormányzatnak a devizahitelesek megmentése érdekében hozott intézkedéseivel. A magáncsődöt oly módon kell bevezetni, hogy az a devizahitelek tervezett kivezetése, forintosítása esetén (is) alkalmazható legyen.
A tervezet szerint a fizetésképtelen családokat, magánszemélyeket amolyan ügygondnok, pénzügyi biztos „segíti” majd egy pénzügyi terv mentén. (A segítség jelen esetben valószínűleg a terv szigorú betartatását jelenti majd.) Együttműködés, illetve fegyelmezett törlesztés esetén a tartozás egy részét később elengedhetik. A kormány már egy korábbi ülésén tárgyalta a tervezetet, amely könnyen lehet, hogy 90 százalékban készen áll.
Számos közép-európai ország alkalmazza már a magán jellegű csődeljárás intézményét valamilyen módon, egyes esetekben azonban igen komoly problémákat is okoz ez. Az eljárást levezénylő gondnokok számos esetben a legalapvetőbb privát jellegű kiadásokba (bevásárlás, telefonálás, jegyvásárlás, vidéki utazás, kiskorúak sportoltatása, taníttatása, stb.) is beleszólnak, megakadályozzák azt. Ez persze, elsőre jónak, jogosnak tűnhet, számos esetben azonban méltánytalan és problémás helyzeteket okozhat. Az is nagy kérdés, hogy az európai alkotmányok által deklarált alapjogokat és emberi jogokat mennyiben korlátozhatja egy ilyen intézmény, amelynek betartatása sértheti például a magánélethez való jogot, az önrendelkezés szabadságát.
Adósságspirál – mit lehet tenni?
Az egészen biztos, hogy az eladósodás társadalmi problémájára reagálni kell. Mindenekelőtt maguknak az embereknek, nekünk! Szükséges élénkíteni a gazdaságot, jobban dolgozni, ötleteket megvalósítani, munkahelyeket létrehozni, vállalkozni és együttműködni.
Még fontosabb, hogy kialakuljon egy olyan gazdasági kultúra, amelyben az emberek egymás érdekeire kölcsönösen tekintettel vannak – még akkor is, ha pillanatnyi nagyobb nyereségtől esnek el emiatt. A rövid távú gazdasági koncepció, az „érdekemberség” nemcsak az emberi kapcsolatokat lehetetleníti el, hanem hosszabb távon igenis gazdasági károkat okoz. Járjon jól a másik is és én is – ez a helyes gondolkodásmód az üzleti világban.
Az ókori adósrabszolgasághoz, a középkori jobbágyi függőségi helyzethez hasonló élethelyzetek sajnos, ma is kialakulhatnak. A gazdasági alávetés reális veszély, az adósság egyfajta szolgai helyzetet teremt ma is. Mivel a gazdaságban egyelőre patthelyzet áll fenn, előrelépésre biztosan még nem lehet számítani, fontos odafigyelnünk arra, hogy megfelelő társadalmi-jogi intézmények és szociális háló védjenek bennünket az eladósodás következményeitől.
