Sokan úgy fizetnek, hogy valójában már nem is tartoznak
Az elmúlt években kialakult társadalmi összadósság-spirálból fakadóan a követelések behajtása lett az egyik legfelfutottabb hazai „iparág”. A „mindenki tartozik mindenkinek” – élethelyzetnek tulajdoníthatóan napi rendszerességgel több száz, több ezer fizetési felszólítást és fizetési meghagyást postáztatnak a különböző behajtó cégek, pénzintézetek és egyéb ügyeskedők a lakosság, a családi háztartások felé. Számos esetben előfordul azonban, hogy olyan követeléseket kívánnak érvényesíteni az egyszerű emberekkel szemben, amelyek valójában érvényesen soha nem is álltak fenn, vagy ha érvényesek voltak is, már réges-rég nem is lennének behajthatóak. Ráadásul sok esetben mindezt szándékosan csinálják…
Velem előfordult már, hogy egy régen elévült telefontartozást próbáltak behajtatni velem szemben!” – mesélte szerkesztőségünknek egy negyven körüli asszony, majd hozzátette: „Azt követően jöttem rá erre, hogy szakemberhez fordultam, miután bedobtak a postaládámba egy fizetési meghagyást! A szakember tanácsára egy fillért sem fizettem, amivel a behajtó cég nem tudott mit kezdeni.” – folytatta a hölgy.
Való igaz, a már elévült követeléseket állami úton behajtani többé nem lehetséges! Az elévülés szinte minden jogterületen (büntetőjog, polgári jog) rendkívül fontos jogintézmény, hiszen nem ad lehetőséget arra, hogy egy régi, már „elavult” élethelyzetből fakadó következményekkel mások visszaéljenek. Ha belegondolunk, az idő múlásának sok esetben ténylegesen jelentős szerepe van az emberek életében, a társadalmi folyamatokban. A magánszférában sem tartjuk etikusnak, ha régen elfeledett dolgokat cibálunk elő hosszú idő után!
Ehhez hasonló maga, az elévülés szabálya is. Az elévülés teszi lehetővé sok esetben, hogy az adósok hosszú idő után tartozásaiktól szabaduljanak és új életet kezdhessenek, ezáltal pedig végső soron a társadalom gazdasági szférája is hatékonyabban tudjon megújulni. Amire nagy szükség van, különösen most!
De mi is az az elévülés?
Az elévülés, mint jogintézmény a jogrendszer csaknem minden területén ismert, és azt jelenti, hogy egy jogviszonyból származó igényt meghatározott idő eltelte után már nem lehet érvényesíteni állami kényszer útján. Az elévülés nem magát az alanyi jogosultságot szünteti meg, csak az állami kényszerrel való érvényesítés lehetőségét nem adja meg. Erre utal a Ptk. 325.§ (1) bekezdése, miszerint “az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet". Az is igaz természetesen, hogyha valaki önként teljesít (azaz például önként befizeti az elévült adót), az utóbb nem követelheti azt vissza arra hivatkozva, hogy elévült követelést egyenlített ki. Számos esetben elő is fordul, hogy sokan már régen elévült követeléseknek tesznek eleget a megfelelő jogi információ hiányában. Az elévülés intézményét 3 fő érv indokolja:
- a jogbiztonság követelménye,
- az adós védelme,
- a bíróságok mentesítése.
Többféle elévülésről is lehet beszélni, még a civil szféra területén belül is! Elévülhet egy szerződés alapján fennálló követelés, egy telefontartozás, vagy akár egy hiteltartozás, de még elévülhet maga egy eljárás is, így a végrehajtási jog is! Sok esetben az adótartozások vonatkozásában is fontos, hogy a köztartozások is elévülhetnek. Ennek legtöbbször a gazdasági társaságok, a vállalkozók tudnak rendkívül örülni…
Az elévülés általános időtartama öt esztendő, e szabály alól azonban számos kivétel van.
Rendkívül lényeges, hogy sok esetben az elévülési folyamat megszakadhat egy-egy jogi aktus alkalmazásával. Amennyiben ténylegesen fennáll egy szerződés alapján egy tartozás (pl. egy banki követelés), előfordulhat, hogy négy és fél év is eltelik minden esemény nélkül. A tartozás azonban mégsem csökken, s pláne nem évül el, amennyiben ennyi időt követően a követelő fél például egy fizetési felszólítást intéz a másik fél felé, vagy mondjuk bírósági eljárást kezdeményez.
Fizetek – pedig nem is tartozok?
Számos esetben előfordul az is, annak ellenére teljesítünk fizetést egy-egy felszólításra, hogy közben a követelés valójában már elévült. Sőt, mi több, egy-egy behajtással foglalkozó cég kifejezetten erre szakosodott rá az elmúlt években. Bankoktól, egyéb pénzügyi intézményektől fillérekért vásárolják fel a már tudottan elévült követeléseket, majd a mit sem tudó adósok felé fizetési felszólításokat intéznek, fizetési meghagyásokat bocsátanak ki. Rendkívül lényeges tehát, hogy körültekintően reagáljunk a fizetési felszólításokra, továbbá egyéb követelésekre: Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy úgy kell fizetnünk, hogy közben már valójában nem is tartozunk…
Vitatott persze a jog világában, hogy valójában a tartozás ténylegesen fennáll-e, csak nem érvényesíthető, avagy végtére is nem is beszélhetünk tartozásról! Az állami úton történő érvényesíthetőség, az állami elismerés ugyanis a civil társadalom minden lényeges mozzanatát körül kell, hogy hálózza. Enélkül végtére is nemigen beszélhetünk jogviszonyokról, sőt, tulajdonképpen jogról, így ténylegesen fennálló jogalappal rendelkező követelésekről sem…