Tisztelt Blog!
Előre leszögezem, közzéteheted a levelemet.
Ma este a Kossuth rádió híreiben hallottam, hogy a Kormány arra készül, hogy kiutat mutasson azoknak, akik a te táborodba, azaz a "hitelkárosultak" csapatába tartoznak.
Az idézőjel használata nem véletlen. Szerintem ugyanis Magyarországon egyetlen egy hitelkárosult sincsen! Ugyanis - véleményem szerint - Magyarországon senkit sem KÉNYSZERÍTETTEK arra, hogy hitelt vegyen fel. Javíts ki, ha rosszul emlékezem.
De kanyarodjunk vissza az eredeti témához, amiért levelet írok neked.
Sokan, nagyon sokan (bevallom, én is ebbe a táborba tartozom) FÉLNEK attól, hogy azok az emberek fogják "megsegíteni" szegény "hitelkárosultakat", akiknek semmilyen hitelük, semmilyen tartozásuk nincsen. Mert valljuk be, más nem nagyon képzelhető el. Az állam másképpen nem tud segíteni, a bankok pedig nem lesznek olyan szívesek, hogy segítsenek.
Marad annak a többségi csoportnak a megadóztatása, amely okosabb volt azoknál, akik nem ugrottak bele a felelőtlen hitelfelvételbe. Akik nem arra vettek fel, hogy legyen plazmatévé, vagy las vegasi álomnyaralás.
Én minden porcikámmal tiltakozom ez ellen. Én nem szeretnék egyetlen felelőtlen, félanalfabéta, előre nem gondolkodó polgártársam helyett fizetni.
Írom mindezt azon a napon, amikor 222 forint volt 1 CHF. Borzalmas, elhiszem. Csakhogy had mondjak erre is valamit. Amikor devizában felveszünk hitelt, tudhatjuk, sejthetjük (már ha nem vagyunk funkcionális analfabéták - hazánk felnőtt lakosságának 25%-a ilyen), hogy van árfolyamkockázat.
Na persze, aki a tévé előtt ülve bedől a Provident reklámnak, meg aki nem gondolkodik, az jár úgy, ahogy.
S még egy dolog, amivel senki sem számol. Abban a pillanatban, ha az állam bármilyen különadóval, a terhek szétosztásával megsegíti a "hitelkárosultakat", lavina indulna el.
Én például komolyan elgondolkodnék azon, hogy attól a naptól "fizetésképtelenséget" jelentsek be, azaz nem fizetnék semmit, hiszen majd az állam megoldja.
Ha a "károsultak" helyett megoldotta, akkor helyettem is meg kell oldani. Nem?
Ha a levelemet közzéteszed, biztosan jönnek majd a gyalázkodó kommentek, na meg azok, amelyek azt írják le, hogy ha nincs hitel, nem lesz lakás, nem lesz gyerek, nem lesz jövő nemzedék.
Ne haragudj, ez demagóg duma.
1960-1990 között mindenkinek volt lakása? Nem. Születtek gyerekek? Igen. Az én anyukám és két testvére szoba-konyhában nőttek fel. Ja, hogy ott nem volt plazmatévé? Bocsánat. Mégis egészséges emberek lettek.
Érdeklődéssel várom a véleményedet.
A devizahitelesek "megsegítése" egyébként tényleg nem a legjobb megoldás, ebben egyetértünk. Meg lehet nézni az eddigi mentőövek is mennyit értek, nem is éljeneztük egyiket sem. (A témával foglalkozó bejegyzés itt olvasható.)
A jelenlegi kilakoltatási moratórium nevű látszatintézkedés amellett, hogy igazából senkin sem segít, még kárt is okoz: a tartozás addig is egyre csak nő, amíg a moratórium miatt a bank nem jut hozzá a pénzéhez.
Kíváncsi vagyok, a mostani 8 pontos tervből is mi lesz, de gyanítom semmi. A hitelt vissza kell fizetni (amit eddig sem vitatott senki), oszt jónapot.
Alapvetően sem a hitel, sem a folyószámla nem rossz dolog. Csak nálunk ezek a dolgok valamiért nem úgy működnek, mint más kultúrországokban, ahol pl. elképzelhetetlen, hogy díjat számoljanak fel azért, ha ki akarod venni a bankból a saját pénzedet.
Mindezek mellett, aki akkoriban némi önerővel saját ingatlant akart és nem volt olyan szerencsés, hogy kalákában felhúzták neki a rokonok, annak maradt az ótépé, szóval nincs új a nap alatt.
Az utolsó 100 komment: