"Gondolom, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy ez a szabad rablás, ami mostanában folyik, nem egy család életét teszi tönkre. Bocsánatot kérek a megfogalmazásért, de nagyon el vagyok keseredve, és pont ez a mai nap, ami rátette a pontot az „i”-re, ezért ez a hangvétel.
A történetem a következő:
Házaspár több éves házasság után belekezd egy építkezésbe, annak ellenére, hogy egy 200 m2-es házban élnek a férj Édesanyjával. Aki szegény nem bántana meg senkit, de a T. feleség úgy teszi be a házba a lábát, hogy „utálom az anyósom” hozzáteszem ok nélkül.
Férjet ráveszi, hogy építkezzenek, ok. Megveszik a telket, hitelből, felvesznek az építkezésre 2 millió forintot, mert ugye egy fillérjük sincs, mivel szeretünk emellett nagylábon élni. Feleség gyes-en, 6 évig, férj dolgozik, természetesen másodállások hegye, hogy jól tudjanak élni.
Tehát felveszik a kölcsönöket, mellé, még kocsit is hitelre, bízva abban, hogy feleségnek lejár a gyes, és így már két fizetés, + férj másodállása, mindent ki tudnak fizetni.
Feleség elmegy dolgozni, első héten bepasizik, húzzák vonják a dolgot, majd szétköltöznek. Marad a férj, vállási hercehurca 4 évig, és a hitelek. Férj fizeti ahogy tudja a hitelt, vállás után gyerekek szétszedve, másodállás nem nagyon működik a gyerek miatt. 4 évig fizeti a hitelt telekre 1 millió, építésre 2 millió van felvéve.
A feleség egyszer sem kérdezi meg, hogy nem okoz-e gondot, hogy egyedül kell fizetni a hitelt, de a négy év eltelte után jelentkezik a vagyonért. Amiért ugyan nem tett keresztbe egy szalmaszálat sem, mert még a hiteleket el sem kezdték fizetni, már le is lépett.
Családi, és gazdasági okok miatt a férj nem tudta fizetni a kölcsönöket, így mostanra összejött 10 hónap hátralék. Behajtó irodához adta át a bank, folyamatos leveleket küldözgettek, végrehajtásokról, foglalásokról.
Megkereste a bankot, kérelemmel, hogy kifizeti a hátralékot, (valahogy) és állítsák vissza a hitelt. Ki lehetett fizetni a hátralékot, de megköttettek egy szerződést, amiben 2 év alatt kell visszafizetni a hitelt.
A tényállás a következő:
4 évig fizette a hitelt a két hitelösszegre (össz.: 3 millió lett felvéve) havi 35.000,-ft-jával. ki kellett fizetni 1 millió forintot, ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzanak vele, és ne kerüljön végrehajtásra.
Ehhez az 1 millióhoz még szerzett 1 millió forintot, (nem volt a szekrényben, hanem a család dobta össze, mindenki az utolsó fillérjét beleadva, pl. testvér 12 éve fizetett önkéntes nyugdíjpénztárát vette ki) azért, hogy minél kevesebbet kelljen még fizetni.
Így az új szerződésben azt kellett aláírni (azért írom, hogy kellett, mert nem volt más választása) hogy 24 hónapig fizet havi 200.000,-ft-ot. (ez akár hogy is számolom, 4.800.000,-ft) Ez akkor amikor a fizetés közalkalmazotti munkaviszonyban 120.000,-ft.
Tehát, ha összegezzük: 3.000.000,-ft után egyszer be lett fizetve: 1.680.000,-ft (4 éves részlet) 2.000.000,-ft egyösszegű befizetés szerződéskötéskor és még maradt 4.800.000,-ft amit be kell fizetni. Összesen: 8.480.000,-ft-ba kerül egy ilyen ballépés.
És a hab a tortán, a mai napon érkezett a végrehajtótól egy levél, hogy végrehajtási díjként, be kell fizetni 400.000,-ft-ot. Amikor már az egész rokonságnak , és a családnak kenyérre nem maradt pénze.
És mindeközben a volt feleség boldogan éli napjait, és dörzsöli a markát, a majdani vagyonmegosztás végkifejletére. Őt nem zaklatja senki, mert az ő nevén nincs semmi, még az új szalonautója is a barátja nevén fut.
Milyen világban élünk? Mi ez? Ebből hogyan lehet kilábalni? Egy becsületes ember 100.000,-ft-os fizetéséből hány milliomos akar még nagyobb vagyonra szert tenni? Van valakinek fogalma arról, hogy milyen egy ilyen ember lelkivilága?"
