Sokaknak még hosszú évekig kell raboskodniuk a hitelbörtönben
Erre az esztendőre lényegében megszűntek létezni a devizahitelek és – sussz-passz – forinthitelekké változtak. A devizahiteleket a forintosítás során az akkori piaci árfolyamon, a svájci frank hiteleket 256,5 forinton, az eurósokat 309, a jeneseket pedig 2,16 forinton váltották át forintra. Az állami adósmentés mindazonáltal mégsem hozta el a „csodát”: a devizahitelesek túlnyomótöbbsége részére a törlesztőrészletek még mindig túlságosan magasak, a jelenlegi gazdasági helyzet és munkapiaci feltételek mellett nehezen fizethető.
A magasan rögzített árfolyam miatt az adósok az eredetileg felvett hitelüknél még mindig sokszor több a fennálló tőke(!)tartozásuk. Ami a jövőt illeti pedig, egyesek joggal tarthatnak attól, hogyha kicsit is emelkednek a forintkamatok a következő 10-15 évben, amíg még sokaknak törleszteniük kell (márpedig az borítékolható, hogy a mostani történelmi mélypontról a kamatok előbb-utóbb emelkedni fognak), a részletek újból a kifizethetőség határáig mehetnek.
A bajok
A legnagyobb baj természetesen továbbra is a törlesztő részlet, pontosabban annak a nagysága. Ez egyrészről érzékenyen érinti az árfolyamgátasokat, akik a nagy dérrel-durral beharangozott elszámoltatást követően ahhoz a szinthez képes érezhetnek csak csökkentést, ahol a kedvezmény nélkül egyébként állnának. Azoknál, akik elmaradtak és késtek a törlesztések fizetésénél, az elszámoltatás után nekik (esetleg) járó pénzeket a felhalmozódott tartozásba tudják be. Vannak egyéb speciális esetek is, sőt, végső soron minden esetnél van valamilyen specialitás. Az adósok nagyobb része azonban valamennyit mégiscsak érzékelhet már a könnyítésből, sokuknak 20% körüli teherkönnyítés. Ők minden bizonnyal sokkal jobban jártak azoknál, akiknek az elszámoltatás-forintosítás után – a nagy tőketartozás miatt – akár a felvett hitel dupláját kell kifizetniük. Ez úgy jöhetett ki, hogy mintegy akárcsak 140 forintos frankárfolyamon felvett hitelt most 256 forinton forintosítottak – nagy különbség, amit természetesen az adósnak kell megfizetnie. Az adós tehát az árfolyamkockázat terhének egyedüli viselője. (Eltérően a végtörlesztéstől, ahol az – az általában biztosabb lábakon álló, tehetősebb – adósok úgy válthatták ki 180 forintos átváltási áron a hitelüket, hogy közben a bankot is terhelte a különbözet. Ezt tartják sokan igazságtalannak.)
Mi lesz a kamattal?
Nem mellékes, hogy a most megállapított, úm. forintosított törlesztőrészlete (ami tehát sok esetben nagyobb, mint amit eddig fizettek az árfolyamgátban), megint elszállhat, ha a jegybank a következő években kamatot emel. Ez viszont valószínűleg elkerülhetetlen lesz, mert most kifejezetten alacsony a magyar alapkamat, a nemzetközi kamatkörnyezet viszont változni fog, ha a világ nagy jegybankjai az évekig tartó élénkítés után emelni kezdenek, és akkor a Magyar Nemzeti Banknak sem lesz egy idő után más választása. Erre a problémára márpedig csak a hitelcsere, vagyis a hitelkiváltás a megoldás. (Ami viszont szintén megfontolandó.)