Az Orbán-kormány becsülete is tét a választások után
Orbán Viktor közvetlenül a vasárnapi szavazás előtt azt nyilatkozta, hogy kihozzák a devizahiteleseket a bajból, ha kormányon maradnak. A nem túl izgalmas választás után tehát az Orbán-kormánynak erkölcsi kötelessége is már segítenie érdemben a bajba jutott adósokon, ráadásul alapvető érdeke is. A kormány gazdasági elképzelése ugyanis továbbra is építene a középosztály megerősödésére, ezáltal a fogyasztás emelkedésére. Ez pedig elképzelhetetlen az adósságspirál felszámolása nélkül. Orbánék eddigi válság-megoldásairól azonban sokat elmond, hogy még 6 évvel a világválság után is mentőcsomagokra van szükség. Rövid helyzetértékelés.
Orbán mellett egyébként Rogán Antal is értekezett alig néhány nappal ezelőtt, de még a választásokat megelőzően a devizahitelek megoldási alternatíváiról. Orbán Viktor a köztévének adott interjút, amelyben az elmúlt négy évben elért eredményeikről és a következő kormányzati ciklusra vonatkozó ígéreteiről adott számot. A miniszterelnök kétségtelenül legjelentősebb ígérete a devizahiteles problémára vonatkozott.
Orbán kijelentette, várhatóan május végére kihozzák a még bajban lévő devizaalapú lakáshiteleseket a jelenlegi reménytelen helyzetből. Orbánhoz utóbb csatlakozva Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője is kijelentette, a bankokkal együttműködve vezetné ki a devizahiteleket, mondván, az Alkotmánybíróság márciusi ítélete kimondta, hogy arányos teherviselésre van szükség. Ez pedig – szerinte legalábbis – azt jelenti, hogy a két félnek (a banknak és az adósnak) közösen kell viselnie a terheket és együtt kell működnie a helyzet rendezésében. Azonban hogy ez pontosan mit is jelentene a gyakorlati megoldást tekintve, igazából rendkívül homályos.
Nem jöttek be a mentőcsomagok
A Fidesz nagy csinnadrattát csinált a devizahiteleseket sújtó adósságválságból, magát pedig, mint a devizahitelesek megmentőjét tüntette fel. Hiába telt el azonban négy év, érdemi és igazán jelentős mentőcsomagot nem alakított ki a kormány – a jelentős ígéretek és politikai lózungok ellenére.
Amennyiben sorra vesszük az egyes megoldási terveket, „csomagokat”, azt láthatjuk, hogy túlságosan kis rétegnek biztosított kimenekülési útvonalat. Az ócsai lakópark hatalmas bukás lett, az árfolyamgátat – a rendkívül nagy nyomásgyakorlás ellenére – viszonylag kevesen vették igénybe, ráadásul végleges megoldással nem szolgált (sőt, 2017-2018-tól kerülnek csak nagy bajba az azt igénybe vevők a felhalmozódott terhek miatt). A végtörlesztéssel ugyan rendezni tudták helyzetüket néhányan, de ezt az intézményt is kritizálták inkább, mondván, hogy „csak a politikai csókosoknak, az egyébként is jómódúaknak szolgált segítségül igazán”. Az eszközkezelő logikája, vagyis, hogy az ingatlan egy állami felvásárlást követően a korábbi adósnak bérbe adják, már mindenképpen figyelemreméltó volt: a probléma azonban, hogy olyan szigorú feltételeket állapítottak meg a jogosultakra nézve, hogy szinte elenyésző azoknak a száma, akik igénybe vehették ezt a lehetőséget. Eltelt tehát gyakorlatilag négy év, amely idő alatt rendkívül sokan váltak földönfutóvá és rendkívül sokaknak ment tőnkre a devizahitelek miatt magánélete, vagy éppen vállalkozása. Érdekes egyébként, hogy az eddigi, szinte legérdekesebb ötletet, vagyis a munkáltatók adómentes lakás célú támogatását gyakorlatilag csak pár nappal a választások előtt léptették életbe. (Ekkor jelent meg a támogatási lehetőséget részletesebben szabályozó jogszabály.)
Hogyan tovább?
Nyilatkozatok, ötletek tehát voltak bőven, azonban tény: a devizahiteles problémát mind a mai napig nem oldották meg „központilag”. Illetőleg nemcsak központilag, hanem sehogyan sem.
Orbán nyilatkozata szerint a devizahiteles mentőcsomag kialakításához szükségük lesz bizonyos bírósági ítéletekre is. Ez azért érdekes, mert a magyar bírósági rendszer már valamennyi fóruma állást foglalt a témában. Számos bírósági határozat született már egyedi ügyekben, decemberben állást foglalt a Kúria, illetőleg az Alkotmánybíróság is véleményt alkotott nemrég a devizahitelek kapcsán. Jelenleg az Európai Bíróság április 30-ai döntésére várunk, amely azonban kétséges, mennyiben tudja (merészeli) felülírni a Magyarországon kialakult helyzetet és jogi minősítést.
A korábbiak során hallani lehetett egyéb mentőcsomagokról, továbbá komplett kvázi devizahiteles jogszabályról („devizahiteles törvény”), amelyek az utóbbi hónapokban, mintha lekerültek volna a kormány tárgyalóasztaláról. Ha egyáltalán rajta voltak valaha. A legesélyesebb megoldási alternatíva a forintosítás, illetőleg az ahhoz hasonló jogi konstrukciók, mentőcsomagok megalkotása volt. Sajnos, azonban ez sem jelentene igazi segítséget és korrekt helyzetet azokra a devizahitelesekre nézve, akik – egy előre senki számára nem látható nemzetközi gazdasági helyzet miatt – gyakorta háromszor (!) annyit kénytelenek fizetni, mint amikor megkötötték a hitelszerződést.
Több százezer, sőt, közvetlenül több mint egymillió embert érint a devizahitel-problémakör ma is itthon, úgyhogy a kormánynak lépnie kell érdemi módon ebben az évben mindenképpen. Orbán nyilatkozata után ez pedig már nemcsak egy lehetőség lenne a kormány számára, hanem erkölcsi kötelesség is.
