Erkölcsösebb lesz a bank, ha magyar?
Ugyan a Róna Péter által hangoztatott „hibás termék” fogalommal sokan nem értenek egyet a devizahitelek kapcsán, a hazai bankszakma erkölcsi és szakmai felelősségét ma már vajmi keveset vitatják. Való igaz, hogy a kétezres évek eleje-közepe felé szinte senki sem láthatta még előre, hogy hamarosan eljön egy „50-100 évente ismétlődő krach” – ahogyan azt neves közgazdászok aposztrofálják –, azonban a helyi menedzsment sem az anyacégek egyoldalú nyomására cselekedett, amikor sürgette az értékesítés növelését.
„Túl nagy ellentmondás nem volt a külföldi és hazai bankvezetés között a piaci magatartás tekintetében tekintetben” – magyarázta egy sajtónyilatkozatában Felcsuti Péter neves közgazdász. Sőt, mint ismeretes, a hitelintézetek a megnyomott bónuszokat is mindig az adott évi értékesítési tervekhez kötötték, így a legalsó kis banki ügyintéző is a „frankolásban” volt érdekelt – ahogyan természetesen a pénzügyi piramis tetején elhelyezkedő „üzletemberek”. Így alakult ki a devizahitel-spirál, amely valósággal gúzsba kötötte az országot jó egy évtizedre. (A láncolat valahogy így néz ki: Eladósodottság – körbetartozások – kevesebb fogyasztás – kevesebb termelés – kevesebb munkahely.)
Erkölcsi és politikai nyomás a bankokon?
„A jelenlegi magyar gazdaságpolitika elértékteleníti a bankok üzletét”, és egyáltalán nem célravezető, hogyha „kiszekálják” a bankokat az országból ezzel a „nekikeseredett” kormányzati és társadalmi hozzáállással – adott hangot véleményének korábban ugyancsak Felcsúti. Ezzel kissé szembehelyezkedve mind több közgazdász és elemző hangsúlyozza azt megnyilatkozásaikban, hogy ugyan kétségtelen, hogy a bankoknak jelentős extraterheket kellett és kell fizetniük, túlzás lenne az egyes kivonulási terveket pusztán a politikai folyamatok következményének tekinteni. Tény, a jogbizonytalanság jelentős piaci kockázatot jelent manapság és a 2013-ra beharangozott 2,3 százalékos rekordalacsony hiány sem fog sokakat meghatni, azonban például Gyurcsik Attila pénzügyi szakember szerint a fenti terhek nélkül sem lett volna jelentős hitelezési kedv az elmúlt években, ugyanis kevés a banki tőke egyszerűen.
Mindez azonban továbbra sem mentesíti a piaci szereplőket azok alól a várható megpróbáltatások alól, amelyek még előttük állnak a kormány által beharangozott devizahiteles-mentési akciók miatt. Ez a kérdés például már hónapok (inkább évek) óta húzódik, pedig nagyon nem mindegy, hogy pár tíz- vagy pár százmilliárdos veszteség vár még rájuk – és mindenekelőtt az állampolgárokra adósokra.
Erkölcsösebb lesz a bank, ha magyar?
Az Orbán Viktor által célként emlegetett 50 százalékos „magyar tulajdonú bankrendszer” önmagában még se nem jó, se nem rossz. „Ideális állapot az, hogyha a szektor magánkézben van. Az, hogy külföldi vagy magyar a tulajdonos, az a globalizált világban egyre kevésbé fontos.” – véli Gyurcsik. A jó bankrendszer elsősorban a jó szabályozáson múlik, és nem a tulajdonosi szerkezeten – tette hozzá egy sajtónyilatkozatában. (Megjegyzendő, a szomszédainknál a külföldiek aránya a bankszektorban közel 80 százalékos. De van „ellenpélda” is: Lengyelország legnagyobb bankja még mindig 32 százalékban állami tulajdonban van, a második legnagyobb pedig az UniCredit tulajdona. Mégis megy a hitelezés!) Itthon a teljes állami/magyar tulajdon létrehozása persze már csak azért is lehetetlen – mondja Gyurcsik –, mert a bankszektor saját tőkéje 2800 milliárd forint. Ennek bekebelezésére sem a hazai magánbefektetőknek, sem a kormányzatnak nincs pénze. „Néhány bank esetében persze elképzelhető a tulajdonosváltás. Összességében azonban marad a vegyes kép: lesznek hazai és külföldi tulajdonú bankok. A hírbe hozott szereplők közül (CIB, MKB, Raiffeisen, Erste) pedig nem is egy jelezte már szándékát, hogy hosszú távon tervez Magyarországon maradni” – magyarázta kérdésünkre az elemző. Az Erstéről konkrétan az hírlik, hogy biztosan marad, hiszen nemrég vásárolt magának egy privátbanki portfóliót. Az MKB tulajdonosának feje fölött ugyan ott lebeg egy – az Európai Bizottsággal megállapodott – eladási kötelezettség 2015-ig, de talán ez is meghosszabbítható. (Szakmai körökben közismert, hogy az MKB-ra az OTP is erősen szemet vetett már.) Végül, pár hónapja kapott új vezért a CIB anyabankja, az Intesa Sanpaolo. A leánybankok irányítására kinevezett új vezetőtől sokan azt remélik, hogy nem csak „kiábrándultan” tekint majd Magyarországra, habár 2012-ben és 2013-ban – kétség nélkül – ők nyerték el a „legveszteségesebb bank” címet. A közeljövőben tehát marad a „vegyes kép” és a „kettészakadt magyar bankrendszer” is, nagy mozgásokra pedig különösen ne számítsunk az idei évben – jelzik előre a szakemberek.