forrás: http://www.ideaintezet.hu
Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) alábbi elemzésében sorra veszi a
hitelesek helyzetét befolyásoló, árfolyamon túli tényezőket.
A 2012-es költségvetési törvény kiadási sarokszámaiban minden kétséget kizáró-
an tükröződni fognak a kiigazítást célzó (kényszer)intézkedések megtakarítási
hatásai. A korábbi tapasztalatok alapján ezek rövid távon növekedési visszaesés-
sel járnak, ami egyúttal a hitelesek helyzetét is nehezebbé teszi majd. A várakozá-
sok szerint foglalkoztatási és jövedelmi helyzet javulását akadályozó intézkedé-
sek következtében a „bebukó” hitelek teljes szerződésállományon belüli részará-
nya növekedhet, és ha nem változnak lényegesen a ma fennálló körülmények, úgy
a folyamatot az Otthonvédelmi Akcióterv legfeljebb ideiglenesen lassíthatja le.
Amennyiben igaz az állítás, hogy a családok (deviza)hitelek törlesztésével kapcsolatos
fizetési nehézségei leginkább a munkahely elvesztéséből adódnak, akkor a foglalkozta-
tottság újbóli emelkedése érdemben segíthet a fizetőképesség helyreállításában. Az
egyik kereső kiesésével ugyanis a családok nem tudják kigazdálkodni a megnövekedett
törlesztőrészleteket, az elveszett jövedelmet a fogyasztási színvonal csökkentése sem
képes ellensúlyozni. Mindez különösen az átlagos vagy az alatti jövedelmi kategóriákba
tartozókat érinti.
A devizahitelesek a Széll Kálmán Terv1 végrehajtásán túl is szembesülnek negatív fejle-
ményekkel: a világgazdasági növekedés a vártnál jobban lassult 2011 közepén, továbbá
romlottak a globális növekedési kilátások is. A várható lassulás miatt a büdzsé 2012-ben
100 milliárd forint bevételtől is eleshet, a helyzet addicionális „kezelése” pedig tovább
csökkenti a foglalkoztatás bővülésének esélyét.
A makrogazdasági helyzet, illetve az azzal kapcsolatos várakozások mellett a devizaárfo-
lyamok, a hitelkamatok mértéke, valamint a hitelező pénzügyi szervezeteket érintő adó-
terhek is hatással vannak a törlesztőrészletek mindenkori nagyságára.
Mitől függ a törlesztés nagysága?
Az említettek kívül a devizakölcsön törlesztőrészlete a kezelési költségtől, a kamat mér-
tékétől, valamint az érintett deviza és a forint közötti árfolyam alakulásától is függ. A
kamat, és még inkább a kezelési költség a pénzintézetek által elvárt profit mértékét tük-
rözik.
A kamatterhet alapvetően az határozza meg, hogy a bank milyen áron tud forrásokhoz
jutni a bankközi devizapiacról. Amennyiben a Magyarországon tevékenykedő pénzinté-
zetnek kölcsönt nyújtók úgy ítélik meg, hogy emelkedik a visszafizetés kockázata, a bank
drágábban jut forráshoz. Az ország kamatfelára nemzetközi összehasonlításban köztu-
dottan igen magas. A kormány gazdaságpolitikájának középpontjában éppen ezért – az
adósságcsökkentés révén – ennek mérséklése áll, ehhez pedig elengedhetetlen a piac
által elvárt költségvetési hiánycél kitűzése, és annak reális intézkedéseken keresztüli
megvalósítása. Ennek hiányában a hitelkamatok jelentős emelkedésének lehetnénk
szemtanúi. A globális kockázatvállalási hajlandóság kedvező alakulásával azonban akár
jelentősen és tartósan mérséklődhetnének a hitelterhek – a tapasztalatok szerint inkább
csak hosszabb távon.
A kezelési költség a bankok nyereségességétől is függ. A pénzügyi szervezetek 2010-től
fizetendő, nemzetközi összehasonlításban is igen magas különadója (az úgynevezett
bankadó) a pénzintézetek nyereségességét csökkenti – jelen állás szerint 2013 végéig. A
nyereségesség komoly és hosszú távú csökkenését okozná a szektorban, amennyiben ez
a teher jelenlegi formájában 2013 után is fennmaradna. A bankok az adóemelések leg-
alább egy részét a lakosságra hárítják3, ami a hitelesek terheiben magasabb kezelési
költségként jelenik meg. A bankadó – különösen, ha 2013 után állandósul – kedvezőtle-
nül hathat a hitelezési aktivitásra, végső soron pedig a reálgazdaság növekedési ütemét
mérsékelheti azzal, hogy a vállalatok csak drágán, vagy egyáltalán nem jutnak elegendő
forráshoz.
A foglalkoztatottság növelése nem elégséges
Gáspár Katalin és Varga Zsuzsa tanulmánya5 egy rögzített makrogazdasági pálya mentén
vizsgálta, hogyan alakul a fizetési nehézségekkel szembesülő hitelesek száma a közeljö-
vőben. Az előrejelzés egyik feltételezése az volt, hogy a foglalkoztatás csökkenésének
jelentős része 2009-ben és 2010-ben lezajlott, így a következő években a válság miatt
munka nélkül maradtak fokozatosan újra belépnek a munkaerőpiacra. A szerzők másik
fontos feltevése, hogy a devizaárfolyamok – elsősorban a svájci franké – nem változnak
jelentős mértékben a következő években. A feltevések következtében 2011-től a fizetési
nehézséggel küzdő, illetve bedőlt hitellel rendelkező háztartások számának folyamatos
csökkenését prognosztizálta a modell.
Az „optimista” forgatókönyv érvényessége azonban kétségessé vált, mivel a frank–forint
árfolyam a 2009–2010-es átlaghoz képest jelentősen romlott, illetve várhatóan a foglal-
koztatási helyzet prognosztizált javulása is moderáltabb lesz a kiigazítás miatt.
A probléma makacs volta
A hiteleseken belül elvileg nem kellene megkülönböztetni a devizában eladósodottakat –
utóbbiakat ugyan az árfolyamkockázat is érinti, ráadásul a lakossági devizahitelek állo-
mánya nagyobb a forint alapúakénál –, mivel az állományok arányában a forinthitelesek
között is hasonló mértékben fordulnak elő problémás hitelek. A hitelesek helyzetére már
a fizetési nehézségek 2008–2010 közötti tendenciái is rávilágítottak, annak ellenére akut
problémát jelezve, hogy az árfolyamok akkor még nem közelítették meg a jelenlegi szin-
teket. A hitelesek nehézségeit jelezte az is, hogy a Központi Hitelinformációs Rendszer
adatai alapján (2010 közepéig) a futamidő folyamatos növekedése mellett nőtt a 90 na-
pon túli fizetési késedelmes kölcsönök hiteltartozása. Ez arra utalhat, hogy a fizetési
problémák a magasabb felvehető hitelösszeg érdekében hosszabb futamidőt vállalt hi-
teladósokat érinthetik, azaz7 a hitelfelevők e nem elhanyagolható része (legalább 10 szá-
zaléka) egyszerűen „túlvállalhatta” magát – részben azért, mert 2009 előtt „olcsón” lehe-
tett hitelhez jutni.
A pénzintézetek adósvédelmi programjai (átütemezés, átmeneti fizetési könnyítés, stb.)
elégtelennek bizonyultak ahhoz, hogy megfordítsák a hátralékos adósok számának
emelkedő tendenciáját. Erre utal az is, hogy fokozatosan nőtt azon hitelfelvevők aránya,
akik az újratárgyalt szerződések után is késedelembe estek – nemcsak a deviza-, hanem
a forinthitelesek között is.8 A MNB és PSZÁF legfrissebb adatai szerint 2010 közepe óta a
helyzet egyértelműen tovább romlott: 2011 második negyedévében a nem teljesítő la-
kossági hitelek aránya szinte minden hiteltípusnál (forint, deviza, fogyasztási, jelzálog,
stb.) jelentősen nőtt az előző év azonos időszakához képest.9 A bankok várakozásai azt
mutatják, hogy az átstrukturált és újratárgyalt hitelek aránya akár a duplájára is nőhet
2011 első feléhez képest.
Kedvező világgazdasági fordulat nélkül a Széll Kálmán Terv végrehajtása, valamint a
költségvetés kiegyensúlyozását célzó további intézkedések révén várhatóan a korábbi
foglalkoztatási prognózisok konszenzusának romlásával kell számolni. Az Otthonvédelmi
Akciótervre sem véletlenül volt szükség, ez ugyanis alkalmas lehet arra, hogy 2013–
2014-ig megállítsa a bedőlő hitelek számának növekedését. Amennyiben a bankadó a
jelenlegi szabályozásnak közel megfelelő mértékben marad fenn, az hosszabb távon
rontja a reálgazdasági bővülés esélyeit. A hitelesek fizetési helyzetében 2011 előtt tör-
tént fejlemények pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy gyökeres fordulat nem várható a
kamatok tartós csökkenése, a foglalkoztatási (egyben jövedelmi) helyzet érezhető javu-
lása, vagy a tömeges hitelfelvételhez kapcsolódó valós társadalmi veszteségek gazdasági
szereplők között megosztott „realizálása” nélkül.
