Olvasónknak a törvény értelmében vissza kell fizetnie a megelőlegezett szocpolt, de ez nehezebb, mint gondolnánk.
Tudom, hogy az én helyzetem (még) nem olyan súlyos, mint sokaké, de szerintem elgondolkodtató lesz az alábbi.
Tavaly novemberben, miután feleségem teherbe esett, meghosszabbítottuk a 1500000 forint összegű megelőlegező kölcsönről szóló szerződést. Azonban gyerekünk meghalt a harmadik hónapban (a terhesség harmadik havában, a szerk.). Emiatt kamatokkal együtt vissza kell fizessük. Gondolva pl. az ún. haláladóra, ez még nem is lenne gond, ezen tartozásunkat el is ismerjük, mi mást is várhatnánk "hazánktól".
A szerződés június 25-én járt le. Június 4-én jeleztem egy fax által, két tanú aláírásával, ahogyan a hitelközpontban kérték, hogy legyenek szívesek kiszámolni a tartozás pontos összegét (amit én már szó szerint ki is számoltam nekik bőkezűen), és tegyék lehetővé, hogy minél előbb befizethessem egy összegben.
A 12/2001-es kormányrendelet szerint nekem ezt már július 1-én be kellett volna fizetni. Erre hivatkozva küldtem a kérdéses hitelközpontba egy ajánlott elsőbbségi levelet, amelyben ismételten kértem, hogy tegyék lehetővé, hogy törvény által előírt kötelezettségemet teljesíthessem.
Mivel semmilyen érdemi választ nem kaptam, feltételezem, hogy gyakorlatilag el sem indult a folyamat. A baj csak az, hogy az Erste bankot ismerve minden valószínűség szerint mindenféle késedelmi és piaci kamatot fognak felszámítani a tényleges kifizetés időpontjáig, annak ellenére, hogy nem teszik lehetővé, hogy a törvény által előírt kötelezettségemnek eleget tegyek.
Kínomban végtörlesztettem a kapcsolódó lakáshitelt, hogy legalább annak kamataitól megszabadulhassak, pedig ezzel még legalább hónapokat várni akartam. Ez is érdekes volt, kb. 6000 forinttal több kamatot levontak pluszban, mint amennyi időirányosan indokolt lett volna. De remélem, ettől legalább megszabadultam.
Persze arra még nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő hónapokban nem vonják-e le a "szokásos törlesztő részleteket", ha már egyszer hozzászoktak a jóhoz, annak ellenére, hogy a hitelszerződés elvileg az értéknapon megszűnt. Hogy miért jó, hogy megszabadulhatok a kamattól? Itt hívnám fel a figyelmet az ábra léggömb által kissé megemelt kutyát ábrázoló része által kifejezett kontrasztra.
Tudom, hogy nem érek vele semmit, de hogy egy esetleges vesztes per után összegyűlt visszafizetendő kamatokat minimalizálhassam, már július elsején elküldtem egy panaszt a bank központi panaszirodájához és a PSZÁF-hoz is. A június utáni kamatokat végképp nem leszek hajlandó elismerni akkor sem, ha perre megy a bank. Gondolom pereskedni lesz idejük annak ellenére, hogy normális ügyintézésre nincs.
Kissé érdekes, hogy egy 2026.-ban lejáró ügyletet előbb le lehet zárni (legalábbis remélem), mint egy már gyakorlatilag lejártat.
Tanulságok:
Ismerve az Erste bankot, legalább egy fél évvel korábban kellett volna kérni a visszafizetést. Persze akkor meg azért nem foglalkoztak volna vele, mert ez még nem "aktuális". Persze akkor legalább havonta beküldhettem volna egy panaszt, hogy miért nem reagálnak a kérelmemre. Ráadásul egész nap telefonálgattam, hogy "elindulhasson" a folyamat. Ekkor tudtam szabadságot kivenni.
Nem lett volna szabad felvenni semmilyen szocpolt. Ha hagyták volna, hogy kifizethessem az ominózus megelőlegező kölcsönt, már akkor is több mint félmillió forint kamatot kellett volna fizetnem, ami összesen több mint kétmillió forint. A szocpolnak hála darabszámra négyszer annyi jelzálog van az 59 négyzetméteres lyukon, amiben tengődünk. Ha nem vettük volna fel, akkor csak egy jelzálogot kellene töröltetni. Viszont így az életbe nem tudom tehermentessé tenni a lakást, és így eladni sem.
Összefoglalva: Kerüld el az Erste bankot, ha jót akarsz. Magánszemélynek amúgy sem éri meg/szabad hitelt felvenni. Két kivétel van: lakás, diploma megszerzése. Ha azért veszel fel hitelt, mert majdnem éhen halsz, akkor garantáltan éhen fogsz halni. Feltéve, ha nem előbb halsz meg a hitelintézettel folytatott harc által okozott stresszben. (Lásd léggömbös kutya vs. béklyó.)
Végül meg kell említenem, hogy tényleg sokat szenvedtem az Erste bankkal, fél év alatt tudtam felvenni a hitelt (bár utasították volna el a kérelmünket a legelején). Emiatt 160000 forinttal több albérletet kellett fizetnünk, mert nem költözhettünk be az új lakásba. A doboz szélébe szorult átutalási papír történetét már le sem írom. Az én munkahelyemen nem ilyen színvonalú az ügyintézés.
Ha így elnyomja a magyar bankrendszer az egész társadalmat és gazdaságot, akkor hamarosan Moldova is megelőz bennünket. A hónapokon át feleslegesen futott körök és stressz halmozás helyett dolgozni is lehetne, amiből lehetne hitelkamatot fizetni.
