Bár nem tartozik szorosan a hitelkárosultak témához (mivel az ebben érintettek már döntöttek), mégis itt a blogon újra és újra felmerül a kérdés: saját tulajdonú ingatlan hitelre, vagy inkább csak bérlés? (Persze az okosok szerint egyik sem, ők nyilván a bőkezű szülői támogatásra esküsznek, de ettől a forgatókönyvtől most eltekintünk.)
Új sorozatunkban megpróbáljuk mindkét verzió főbb előnyeit, hátrányait összeszedni.
- a futamidő lejárta után az ingatlan a miénk lesz, ami aztán örökölhető
- tekinthető befektetésnek is, mert az ingatlanok értéke többnyire nő
- az ingatlan akár bérbe is adható.
- hosszú időre helyhez köt bennünket
- ha túlvállaljuk magunkat nehéz visszatáncolni
- a futamidő alatt ki leszünk szolgáltatva a hitelt adó banknak.
- olcsóbb, mintha hitelt vettünk volna fel
- a megtakarított önerőt - ha van ilyen - és a (törlesztőrészlet - bérleti díj) összeget félre tehetjük, befektethetjük
- az ingatlan tulajdonjogának és állagmegőrzésének költségei nem bennünket terhelnek.
- a nyugdíjból nehéz lesz kigazdálkodni a bérleti díjat
- alkalmazkodnunk kell a mindenkori házirendhez és a tulajdonos ízléséhez
- családalapításhoz nem éppen ideális.
Ami persze nem jelenti azt, hogy a dolog ne működhetne, bár ennek feltétele, hogy közben a lakásárak ne nőjenek az égig.
Mi néhány éve a hitel + saját tulajdon kombót választottuk, ha most kellene döntenünk, akkor valószínűleg egy albérletben várnánk 1-2 évet az ingatlanárak csökkenésére számítva.
Most pedig rajtatok a sor, ki hogyan döntött és miért, várom az esetleg számokkal alátámasztott kommenteket.