Először a Békés Megyei Bíróság minősítette visszamenőleges hatállyal semmisnek a kezelési költség devizában történő megállapítását egy perben, ezt követően pedig, a Szegedi Törvényszék egy takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó, általános szerződési feltételeinek tisztességtelenségét állapította meg.
Ha az elsőfokú döntéseket helyben hagyják, tömeges perek indulhatnak a bankok ellen
Ügyvédi szakvélemény a devizahitelesek perlési lehetőségének tárgyában:
Tanulmányoztam az Interneten, a sajtóban azokat a javaslatokat, amelyek a deviza hitelesek válságos helyzetének megoldását célozzák, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy azok egy része alkalmatlan a probléma megoldására, másrészt egynémely elképzelés kifejezetten hátrányosan érintené az adósokat.
Az egyik, talán leggyakrabban hangoztatott érv, a megtévesztés.
Az erre hivatkozók szerint a szerződéskötéskor a bank megtévesztette az adósokat azzal, hogy az általa nyújtott hitelt előnyös konstrukcióként tüntette fel, ami később valótlannak bizonyult.
A jog ismeri ugyan a megtévesztés, mint jogellenes magatartás fogalmat és ehhez azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy a megtévesztés eredményeként létrejött szerződés megtámadható. Sikeres megtámadás esetén a bíróság megállapítja a szerződés érvénytelenségét, ami azt jelenti, hogy az érvénytelen szerződéshez joghatás nem fűződik, azaz a bank nem léphet fel azzal a törlesztési igénnyel, amellyel egyébként fellép adósaival szemben, így az adósok szabadulnának a terhek alól.
Az erre hivatkozók viszont figyelmen kívül hagyják, hogy a Polgári Törvénykönyv - szem előtt tartva a jogbiztonság követelményeit – szigorú, jogvesztő határidőt állapít meg a megtámadásra. Ez a határidő igen rövid: az első törlesztéstől számított 1 év, ami az esetek döntő többségében már eltelt, így az igényérvényesítés lehetősége elenyészett.
Ugyancsak hangoztatott érv, hogy a hitelszerződések semmis szerződések.
Számolni kell azonban a semmisség jogkövetkezményével: az eredeti állapot helyreállításával. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a felvett hitel még hátralévő részét egy összegben vissza kellene fizetni! Az adós, pedig éppen azért perel, mert már a megemelt részletek teljesítésére sem képes. Így hogyan lenne akkor képes a hátralék egy összegben történő visszafizetésére? Nem beszélve arról, hogy egy ilyen perben a bizonyítási teher egyoldalúan a felperes adós oldalán állna. Márpedig a hitelszerződések semmisségének bizonyítása olyan bizonyítási eljárást jelentene, amelyben a felperes adós kevés bizonyítékkal, bizonyító erejű okirattal, az alperes bank, pedig számos okirattal rendelkezne. A bizonyítékok egyenlőtlen eloszlása okán a bizonyítási eljárás kimenetele kétes.
Említést kell még tenni arról az elképzelésről is, amely az adósokat pertársaságok szervezésére ösztönzi.
Ilyen típusú perekben viszont pertársaság nem szervezhető. Mivel az adósok önálló szerződéssel rendelkeznek, a bíróság egy szerződéssel kapcsolatosan meghozott döntése közvetlenül és automatikusan – minden további jogcselekmény nélkül – nem hat ki a többi szerződéses viszonyra. Valójában pertársaságról egy szerződés kapcsán csak az adóstársak, illetve a kezes személyét érintően beszélhetünk. A pertársaság tehát csak szűkkörűen, egy szerződésen belül jöhet szóba.
Nagyszámú felperesek együttes perindítását az is akadályozza még, hogy az ilyen típusú perekben a bíróságnak a feleket meg kell hallgatnia a szerződéskötési körülményeire nézve. Nagyszámú, pl. 20-30 felperes esetében ez már gyakorlatilag is lehetetlen, hiszen ez – a tárgyalási körülményekre figyelemmel – időben és térben meghaladná a bíróság lehetőségét.
Álláspontunk szerint a fentebb vázolt és általánosan elterjedt elképzelések nem alkalmasak a hatékony jogérvényesítésre.
Olyan eljárás javasolható, amely
nincs jogvesztő határidőhöz kötve;
nem jár hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű bizonyítási eljárással;
nem hozza az adóst olyan helyzetbe, hogy a hátralékot egy összegben köteles legyen visszafizetni.
Az általunk járhatónak tartott peres út a következő:
Nem a szerződés egészét, hanem annak egyes rendelkezéseit kell vitatni. Nevezetesen csak azokat, amelyek az adós terhére egyoldalú és súlyosan aránytalan kötelezettségvállalást állapítanak meg.
A perben elő kell adni, hogy a felperes adós a hitelszerződés tényét és érvényességét nem vitatja, csupán azon szerződéses rendelkezéseinek jogszerűtlenségének megállapítását kéri, amelyek alapján a súlyosan aránytalan helyzet kialakulhatott.
Az előbbivel összefügg, hogy olyan típusú keresetet kell megfogalmazni, hogy a perben a bizonyítási teher a bank oldalára kerüljön át!
A kereseti kérelemnek arra kell irányulnia, hogy a felperes adós fizetési kötelezettsége, az eredeti, vagy ahhoz közeli, az adós számára még vállalható teljesítési teher megmaradjon. Ez azt jelenti, hogy az adós törleszt, de törlesztésnél a bank egyoldalú emelését vagy teljesen figyelmen kívül kell hagyni, vagy annak határt szab a méltányos és ésszerű kockázatvállalás ténye.
Amennyiben tényekkel ez alátámasztható, költségmentességet, illetékmentességet, vagy illeték feljegyzési jogot kell kérni, továbbá – szintén indokolható esetben – ideiglenes intézkedésként, kérni kell a bíróságtól, hogy a perlés ideje alatt – jogerős ítélet hiányában is – az eredeti teher mellett törleszthessen a felperes.
Abban az esetben pedig, ha a bank követeléseit már faktorálta, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben az árverés felfüggesztésére is ki kell térni.
Álláspontunk szerint ilyen feltételek mellett igen nagyszámú per megindítására van szükség, ugyanis ezt, olyan nyomást gyakorló eszköznek tekintjük, melynek hatására a bankok hajlandóak egyezség keretében megállapodni az adósokkal.
A szakszerű és hatékony érdekérvényesítés további feltétele a szerepvállalásra képes ügyvédi irodák és érdekképviseleti szervek együttműködése.
bankihitelkarosultak@gmail.com
Az utolsó 100 komment: