Igen nagy érdeklődést váltott ki a blog átadással kapcsolatos felhívásom, mellyel kapcsolatban hamarosan döntésre viszem a dolgot, de most következzen egy újabb bejegyzés, hogy az olvasók se unatkozzanak.
Történetem azt hiszem nagyon is általános, és így sok embert érint. Párom a sorozatos balszerencsés próbálkozásaink, és a munkabér elmaradások miatt személyi kölcsönt vett fel egy banktól, hogy a házunk törlesztő részletét fizetni tudjuk.
Betegsége miatt a munkát abba kellett hagynia, és még a kórházi költségek is bejöttek. Így elmaradtunk a törlesztéssel, és egy idő után behajtó cég vette át a tartozást. Megállapodtak, hogy ha 10.000 Ft-os részletekben fizet, akkor rendben lesznek a dolgok. Fél év után a helyzet nem javult és megint elmaradtunk a fizetéssel. Levelet kapott a párom a behajtótól hogy egy összegben x Ft-ot fizessen be, különben végrehajtás, (karóba húzás, stb.) következik.
Ezt csak azért írtam, mert ekkor derült ki, hogy az adóssága fél éves fizetés után nem hogy csökkent volna, hanem pár ezerrel még több lett. A tisztelt cég olyan kegyes volt, hogy a tőkéből egy Ft-ot nem számolt le, fél évig csak kamatot, büntetést zsebelt. Kérdésünkre megnyugtattak, hogy ha nem tudunk havonta többet fizetni, a tőke sosem fog csökkenni. Talán a hitelünket, anélkül, hogy értesítettek volna átalakították életjáradékká? Kérdezem én ez nem uzsora?
Ezt Magyarországon meg lehet tenni, hogy cégek hivatalosan a tartozás akár tízszeresét beszedjék pont azoktól, akik kényszerhelyzetben is megpróbálnak eleget tenni a vállalásaiknak? Mi a tisztességes üzleti haszon? Az, amit ki tudnak taposni belőlünk? A helyzet olyannyira kilátástalan lett, hogy már csak egy lehetőségünk maradt: mentjük, ami menthető, és megtagadjuk a törlesztést. A behajtók helyett inkább saját magunkat próbáljuk eltartani, (amíg ez lehetséges) mert szégyellünk segélyekért sorban állni.
Így hát lesz, ami lesz. Megyünk az utcára, és a jól menő tisztességes uzsorások, meg árvereztetnek, és gazdagodnak.