Olvasónk sajnos saját bőrén tapasztalta, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem akadályozza meg a hitelesek módszeres kifosztását.
2006-ban egy hosszabb betegség után nem volt más lehetőségem, mint jelzáloghitelt vettem fel a Central European Credit Zrt-től, (CEC) hogy a vállalkozásomban keletkezett hiányt pótolhassam és eséllyel mentsem meg az egyszemélyes cégemet a felszámolástól.
Mivel a hiányok miatt APEH nullás igazolást nem tudtam prezentálni, ezért fordultam az addigi bankom helyett ehhez a pénzintézethez, ahol mint magányszemély kötöttem egy kölcsönszerződést. A hat millió forint hitelből kb. 5.200e Ft-ot kaptam meg, a többi része kaució, illetve szerződéskötési, folyósítási (kézfogási, hellyel kínálási...) illeték, ahogy az lenni szokott.
Két év múlva 2008 nyarán adódtak fizetési nehézségeim, mikor éppen meghallottam, hogy a K&H banknál kaphatnék olyan hitelt, ami az addigi 80-90e Ft törlesztő részletemet kb. a felére csökkentené, ráadásul addigra már az APEH igazolásokat is prezentálni tudtam.
Elindítottam az ügyet a K&H-nál, a CEC-nél pedig bejelentettem a hitelkiváltási szándékomat. Ők pár nappal később felmondták a szerződést, ekkor a kaucióból (ami nemfizetés esetén a fedezetet jelenti a bank számára) volt még legalább 3 hónap, ezért én akkor nem pánikoltam, hiszen úton volt a kiváltás.
Sajnos az ügymenet a nyári szabadságolások alatt jóval több volt, mint amire számítottam és annak ellenére, hogy a K&H bank visszaigazolta a hitelkérelmemet és azt bemutattam a CEC-nek, a CEC eladta a követelést egy magánszemélynek és felszólított, hogy a továbbiakban minden követelést kizárólag a magánszemély felé kell teljesítenem.
A legnagyobb hibám az volt, hogy a kölcsönszerződés egyik biztosítéka egy opciós vételi jog volt a bank javára, amit nem vettem észre a szerződéskötéskor. Az opciós jog valódi tartalmáról sajnos nem volt tudomásom, csak mikor érvényesíteni akarták. Persze lehet hülyézni (én is annak érzem magam), de nem képzeltem azt, hogy egy államilag ellenőrzött pénzintézet előidéz olyan esetet, amikor nem a kölcsön visszafizetése a cél, hanem a nagyobb értékű ingatlan megszerzése.
Amint megkaptam a CEC-től a követelés engedményezésről szóló nyilatkozatot, felkerestem a követelést megvásárló magánszemélyt és próbáltam vele egyeztetni. A hitelem az eladás napján 5 millió Ft volt. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű a helyzet és több körben a tárgyalásokon felajánlottam számára 10-20-30% hasznot, amit gyakorlatilag megállapodásunk után egy-két héttel realizálhatott volna, hiszen a K&H-nál már szerződéskötési állapotnál tartottunk.
Úgy gondoltam 5 millióra kb. egy hónap alatt 500 ezer-1,5 millió Ft haszon nem rossz üzlet, de nem voltunk egy véleményen, mert ő 10.200.000 Ft lakás visszavásárlási összeget ajánlott, mert ennyi a lakás piaci értéke. Ő pedig úgy tekinti a dolgot, hogy ha ott akarok lakni, akkor vásároljam vissza tőle, vagy költözzek ki.
Ehhez természetesen még hozzáadódik a lakás visszavásárlásánál szükséges ügyvédi munkadíjak és az illeték, tehát kb. 11 millióra nőtt volna az adósságom, ha ki tudnám fizetni.
A vételi jog 7.200 ezer forintra szólt, amit nekünk - abból levonva az 5 millió tartozást - ki kellett volna fizetni, ám ezt a különbözetet felosztották követelésérvényesítés és hasonló fantáziadús elnevezésű költségek jogcímén és a kétmillió visszajáró összegből 80 ezer forint visszajáró összeget számoltak ki. A tárgyalások alatt a lakás vételárát 8 millióra leengedték, de közben találták ki a vételi opció és tartozás különbözetének felosztogatását, tehát ugyanott voltam anyagilag, plusz a visszavásárlás illeték és egyéb költségei.
Természetesen perre mentem, amit első fokon elvesztettem. A másodfokú tárgyalásra egy ezen a területen jártasabb ügyvédet bíztam meg és beadtuk a fellebbezést kiegészítve további érvelésekkel. Ezeket az érveléseket a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, holott nem új bizonyítékokat, tényeket tártunk eléjük, hanem mint említettem további jogszabályi hivatkozásokkal támasztottuk alá az addigi érvelésünket.
Nem beszélve arról, hogy az ilyen ügyletek vélhetően jogszabályba ütköznek, így gyakorlatilag a bíróságnak a polgári perrendtartás törvényének ide vonatkozó pontja alapján, kötelessége lett volna ezeket az érveinket még akkor is figyelembe venni, ha netán új, az elsőfokú tárgyaláson el nem hangzott TÉNYEKET ismertettünk volna.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság elutasította a fellebbezésünket és felszólítottak a lakás kiürítésére. Erre mi beadtunk egy felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróságra, azonban ez nem jelenti a végrehajtás felfüggesztését. Természetesen kértük a bíróságtól a végrehajtás felfüggesztését, de ennek van egyfajta ügymeneti ideje ameddig nem biztos, hogy ki tudok tartani a végrehajtókkal szemben.
A legnagyobb probléma, ha minket kiköltöztetnek és közben a lakást vélhetően eladják, az eredeti állapot helyreállítása lehetetlenné válik, így sikeres perkimenetel esetében majd polgári peres úton követelhetek valamit, amit talán soha be nem tudok hajtani.
Összegezve, 5.200.000 forint kézhez kapott kölcsön teljes költsége:
- egy valós piaci értéken 10 milliót érő lakás,
- kb. 2 millió Ft befizetett törlesztés,
- kb. 1,5 millió Ft lakáshasználati díj, amit a vevő tulajdonjogának bejegyzése után fizetnem kellett.
+ perköltség és ügyvédi díjak, jelenleg kb. 1 millió 250 ezer.
Jogállamban élünk és van törvényünk:
- a feltűnő értékkülönbözetről,
- a vételi jog engedményezésének tiltásáról,
- az adós szorult helyzetének kihasználása ellen,
- az öt évnél hosszabb időre kiköthetetlen opciós jogról,
- a végrehajtás menetéről.
Csak éppen semmit nem érnek, ha a fentiek ma Magyarországon megtörténhetnek.
