Olvasónk áldozatokkal járó, nehéz döntést hozva végül segített önmagán, ha már a bankja nem akart segíteni rajta.
Lezártuk az ügyet. A sok hitelkiváltási kísérlet (erőlködés) után meghoztuk az előbb utóbb elkerülhetetlen döntést. ELKÖLTÖZTÜNK, áruljuk a családi házat!
Az ismerősünk hívta fel a figyelmünket egy évek óta betöltetlen közalkalmazotti állásra. A feleségem megpályázta és megnyerte. Kaptunk szolgálati lakást. 100 szónak is egy a vége, Borsod megyét Pest megyére cseréltük. Rendes, tiszta nagyközségben lakunk. A gyerekek már itt kezdték az ovit és bölcsit. A vállalkozásom is kezd felébredni a kómából.
Összepakoltuk az ingóságainkat és belevágtunk. Közben elkészítettük a leltárt, ezt szeretném megosztani. Talán ezzel tudok másoknak segíteni!
Amit elvesztettünk:
Egy álmot, egy vágyat, hogy legyen saját házunk, kertünk. Az a házikó már üres, csak az emlékek (a felújítás eufóriája, a két pici, első lépések… sorolhatnám) és a füstbe ment tervek lakják. A nagy szeretettel megcsinált babaszobában már csak egy lufi lovacska lakik. Mindig találok itt-ott elkallódott babajátékot a kertben. Minden a kudarcra emlékeztet.
Amit nyertünk:
RENGETEG TAPASZTALAT: Merni kell továbblépni! Meg kell tudni hozni az egyik legnehezebb döntést! Megerősödtünk, megedződtünk! Befektetést, hitelt csak szakemberrel intézni! HITEL? Ebben a felállásban SOHA! Megtanultunk erőn felül takarékoskodni! Köszi bank!
Egyszer majd szeretnénk egy házat. Gyűjtünk, befektetünk, kivárunk. Addig is élünk!!!
