Nemrég kaptam ezt a megdöbbentő olvasói levelet, amit soron kívül közlök.
Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy valamilyen tanácsot, ha tudnak, kérem adjanak nekem.
2008-ban felvettem a Volksbanktól 9 millió, euró alapú hitelt. Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy családi házam, amin nem volt hitel. Nem abban laktam, mert egy faluban van, én pedig beköltöztem két lányommal egy városba albérletbe, hogy a kisebbik lányomnak nagyobb lehetősége legyen a tanulásban, és a faluban nem volt munkalehetőség.
Ebben a városban, egyszer csak találtam egy telefonszámot, vele egy hirdetést, hogy kedvező hitelt lehet felvenni egy hölgynél. Felhívtam a hölgyet, aki elmondta, hogy a Volksbanktól lehet kölcsönt felvenni erre az ingatlanra.
Elkezdődött a hitelintézés. Addigra nekem voltak kisebb hiteleim, amit nem tudtam fizetni és végrehajtóhoz került a tartozás. Mivel a végrehajtó ráterhelte mindig erre a házra a kisebb tartozásokat, így ki kellett fizetni, amit a hölgy fizetett ki helyettem a végrehajtónak, és levetette a jelzálogot.
Nekem viszont alá kellett írnom mindig egy papírt, hogy amit kifizetett helyettem, azt egy uzsorás adta és a végén azokat az összegeket levonja a felvett hitelemből.
Mire a hitel elrendeződött, mert egyre több kellett, hogy az uzsorást is ki tudjam fizetni, addigra 9 millió forintnál tartottunk. Közben hamis munkáltatóit adott a hölgy, mert az én fizetésem csak 50 ezer forint volt, amire nem lehetett volna felvenni ezt a pénzt.
Ez már egy évig majdnem húzódott, mire elmentünk a bankba, a hölgy kollégája vezetésével, aki mindjárt el is vett a pénzből 1 millió forint értékű eurót, ami az ő költségük volt, mivel elintézték a hitelt.
Hazaérkeztem, a hölgy már várt, mint zsidók a messiást, nehogy lelépjek a pénzzel (most már látom, jobban tettem volna). Bementünk hozzá és majdnem 5 millió forint értékű eurót elvett a pénzből, amire azt mondta, hogy az uzsorásoknak kell visszaadni.
Így maradt 3 millió forintom és elkezdtem tatarozni a házat. Egy évig tudtam fizetni a hitelt, de már a végén azt is úgy, hogy kölcsönből törlesztettem, mert közben még az 50 ezer forintos munkahelyem is megszűnt.
Most kitesznek a házból a gyerekemmel együtt. Igaz nem várom meg, van 8 napom, míg a gyerekemet valakihez elhelyezem, én pedig beszereztem magamnak egy halálra elegendő gyógyszert. Ha a gyermekemet nem tudom biztonságba helyezni a rokonságba, akkor őt is magammal viszem a túlvilágra. Aztán ennyi lett az élet 46 és 15 évesen.
Aki pedig segített ebben a jó hitelfelvételben az él, mint hal a vízben.
Segítsenek legalább egy jó tanáccsal, mit tegyek? Azon kívül, amit most szeretnék tenni!Talán akkor sem járt volna rosszabbul, ha meg sem próbál munkalehetőség után nézni, hanem azóta is otthon várja a postást a segéllyel, mint sokan mások. Mindenesetre akár munkával, akár munka nélkül szerzett ötvenezres jövedelemből nem lehet megélni, pláne gyerekekkel.
Ha pedig tartósan kevesebb a bevételünk mint a kiadásunk, akkor előbb vagy utóbb, de feléljük meglévő vagyonunkat.
Ha pedig tartósan kevesebb a bevételünk mint a kiadásunk, akkor előbb vagy utóbb, de feléljük meglévő vagyonunkat.
Túl gyorsan viszont nem tehetik ki otthonából, mivel újdonsült államfőnk épp a napokban írta alá a kilakoltatási moratórium meghosszabbításáról szóló törvényt, amelyek értelmében 2011. április 15-ig senki sem kerülhet az utcára hiteltartozás miatt. Addig azért még van idő cselekedni.
Bár nem tudni mekkora összeg volt az, amit az uzsorások fizettek ki a levélíró helyett, a munkáltatói igazolás meghamisítása a „hitelügyintéző” hölgy által mindenképpen bűncselekményre utal, azaz feljelentést kellene tennie. Amíg az eljárás tart, addig szintén nem tehetik ki a házból, ha jól tudom.
Nem derül ki a levélből, hogy mennyi a ház értéke, és az sem, hogy jelenleg mekkora a tartozás összege, de talán az eladás segíthet kiegyenlíteni a hátralékot, akkor pedig tiszta lappal indulhat.
Az azonban biztos, hogy minél előbb olyan munkát kell találnia, ami minimum a megélhetés költségeit fedező jövedelmet biztosít. Mert hitelből élni nem lehet. Amit pedig a halálról írt, remélem nem gondolta komolyan. Sokan vannak, akiknek nincs saját tulajdonú házuk (pl. nekem sincs), az igazi tragédia szerencsére nem itt kezdődik.
Update: a kommentekre reagálva a levélíró a következő választ küldte:
Köszönöm, hogy írt, elítélni mindenkit el lehet. A gyermekemet elrendeztem, a testvére aki 25 éves és Pesten dolgozik, Ő veszi magához. Az én életem meg az enyém, azzal én rendelkezem.
Azóta már beszéltem a bankkal, hogy feljelentést kell tennem a hölgy ellen aki a hitelt intézte, és a hamis munkáltatóikat adta, mert közben kiderült, hogy az uzsora kamatot is mind ő adta. Egy fürdőnél dolgozik, mint könyvelő. Most feljelentést teszek, aztán lesz pár tárgyalás.
Sokan vannak akiket megkárosított, az egyik férfi is falubeli, őt is rábeszélte, hogy cserélje le az Erste bankos hitelét erre, aztán a férfi nekiment a kocsijával a fának, nem sikerült meghalnia, de a házassága ráment.
Karácsony napján, mikorra nem tudott a gyerekeinek mit tenni az asztalra, felgyújtotta házat. Nem égett le, de kikötöttek náluk mindent, elváltak, két kislány nyomorog az anyukával valahol, a ház pedig üresen áll.
Az illető majd megússza egy ejnye-bejnyével, én pedig az utcára kerülök. Mert ezt a házat 8 millióért sem veszik meg ebben a faluban, 9 millióval van beterhelve és 14-et kellene visszafizetnem.
A 9 millióból maradt 3 millió forintom, amiből mindjárt ott hagytam a bankban majdnem egy évre a törlesztést, aztán nekiálltunk villanyt visszaköttetni, tatarozni, valamilyen fűtést készíteni. Aztán ennyi lett a 9 millióból, 6 millióval húztak le.
A gyerekemet sosem bántanám, egyedül neveltem őket. Mindent megpróbáltam nekik megadni, a szeretetből nem volt nekik hiányuk, gyerektartást egy árva fillért sem kaptam. Én nem bántottam sosem a gyerekeimet, pedig engem állandóan vertek szíjjal gyerekkoromban (az apám), én pedig megfogadtam, hogy nem fogom az enyémeket bántani.
Már amúgy is egy gyötrelem volt az egész életem, ítéljenek el, nem érdekel. Majd aki végig ment ezen az úton, az ítéljen el elsőnek. Mikor férjhez mentem (hogy elkerüljek már otthonról, nem szerelemből mentem férjhez, csak a sok fájdalom elől menekültem), akkor a JÓ ISTEN megbüntetett, mert elvette tőlem akit legjobban szeretek: Édes cukorpici Anyukámat!
Különben segítséget vártam, nem fenyegetőzést, evvel csak jobban a lelkembe gázoltak, az amúgy is kiégett, szar életem ettől semmivel sem lett jobb. Ha akarnak, jelentsenek fel.
