Olvasónk szeretett volna megszabadulni tőluk, de ez a jelek szerint nem olcsó mulatság.

"Autóhitelem volt a BB-nál. Több millió forint. Jó üzlet voltam nekik eleve, mert pontosan fizettem mindig, mindössze hét hónapot töltöttem az adósok között, majd a teljes összeg előtörlesztésével kiváltottam a hitelt és megszüntettem a szerződést.  Ez újabb 150 ezer forintomba került, de a Budapest Bank nem érte be ennyivel.

A szerződés megszüntetésekor, november végén kifizettették velem a decemberben esedékes törlesztőrészletet is. Meg is kérdeztem a bankban az ügyintéző kislányt, ugyan miért van erre szükség, mikor én épp most szüntetem meg a szerződésem és fizetem vissza mindazt, ami nekik jár, kamatostul, díjastul, büntetődíjastul.

“Ez a szabály. A szerződés megszüntetésekor a következő havi részletet is ki kell fizetni.”
Gondoltam, a szerződés 25 oldalas apró betűs részében biztos volt valami ilyesmi, most már nem akadékoskodom, lúzer vagyok, ez van, csak szabaduljunk ettől a hiteltől, aztán kalap-kabát.

Nem úgy van az.
A szerződés bontása után 16 nappal (!!) jön az SMS, hogy csoportos beszedéssel levonták a decemberi törlesztő részletet.
Állok, nézek, és lassan elönti az agyamat a kénköves méreg. Egy megszűnt szerződés alapján vonnak le tőlem több mint 70 ezer forintot úgy, hogy a megszüntetéskor külön tételként kifizettem ugyanezt az eleve vitatható jogosságú pénzt. Hogy a vérbe?!…

Én is tehetek róla, persze, mert eszembe sem jutott a csoportos beszedési engedélyt töröltetni a saját bankomnál. Őszintén szólva sejtelmem sem volt, hogy ilyen nyílt jogtalansággal próbálkozik majd a Budapest Bank.
Felhívtam őket, nyilván, azonnal, és követeltem vissza a pénzemet.
“Rendben uram, visszautaljuk,” mondták, “de csak ha majd megérkezett hozzánk az összeg. Az még 2-3 nap, mert fel is kell dolgoznunk az utalást.”

Morogva, de elfogadtam, hogy a 21. században ennyi ideig tart egy szimpla iktatás. Megkérdeztem azért, mindez mégis hogyan fordulhatott elő.
“Uram, mi havonta egyszer, 25-e körül küldünk ki csoportos beszedési utasításokat. Ha Ön 25-e után szünteti meg a szerződését, akkor az utasítás alapján az összeget ettől függetlenül levonja a bank.”

Eltekintve attól, hogy havonta egyszer utasítani viccesen ritka, valamint hogy ilyen utasításokat illene tudni visszavonni – ezt vajon miért nem mondta nekem az ügyintéző kislány, amikor még rá is kérdeztem a decemberi törlesztő részlet jogosságára? Elfelejtette? Vagy nem is tudta? Vagy nem akarta, hogy letiltsam?
Mindegy. Eltökéltem, ezt a lehető leggyorsabban kiverem belőlük.

Nem úgy van az.
Faxot (!!) kértek, hogy írásban erősítsem meg, szeretném visszakapni a pénzem. Megtettem. Azonnal.
Minden nap felhívtam a telebankot. (Jó érzésű barátaim lebeszéltek arról, hogy személyesen borítsam rájuk az asztalt a Váci úton.) Négy munkanapjukba (!!) került, hogy egyáltalán elismerjék, a pénz valóban megérkezett hozzájuk.

Közöltem, akkor lesznek szívesek azonnal, azaz még aznap, utalni nekem.
Telebank: “Azt sajnos nem lehet, a pénzt előbb fel kell dolgozni.”
Lassan a 22. században jártunk, de mindenképp karácsony előtt két nappal, megkérdeztem hát, mikor látom viszont a pénzem.
Telebank: “A két ünnep között, uram.”

Fél óra szenségelés, lenyugvás, karácsony, hosszú hétvége. Ma telefonáltam nekik megint.
Telebank: “Igen, látom, már a kiutalási pénzek között van az összeg.”
Fasza. Akkor holnap megjön, igaz?
“Nem. Majd kiutalni majd csak majd jövő év elején fogjuk majd.”
Azt meg hogy képzelik?
“Még fel kell dolgoznunk a kiutalásokat előbb, ez nem olyan, tudja, mint amikor magánszemély utal át.”

Kioktatva, meglopva, leforrázva. A pénzt tehát még mindig nem kaptam meg. Az óra ketyeg.
Előtörlesztési díj: 150 ezer forint.
Érthetetlenül követelt decemberi részlet: 70 ezer forint.
Jogtalanul levont decemberi részlet: 70 ezer forint.
Több óra telefonálás: időben és telefonszámlában: több ezer forint.
(Eddig) két hét ülés a jogtalanul levont pénzen: 500 forint.
Tolvaj bankkal üzletelni: megfizethetetlen."

Olvasói leveleiteket továbbra is a hitelkarosultak@yahoo.com címre várom.