A hazai pénzintézeti rendszert és annak felügyeletét leginkább egy jófajta húsbolthoz tudnám hasonlítani, mivel tele van disznósággal, marhasággal, baromsággal. Nézzünk erre egy példát a gyakorlatban.
Amúgy is sokallta már azt a díjat, amit havonta lekaptak tőle azért, hogy használhatják a pénzét.
Az új szerződés megkötése gyorsan megy, már tolják is elé az aláírnivalót, amikor is a biztonság kedvéért megkérdezi: ugye ez akkor ingyenes lesz? Persze, ha van hozzá hitelkártya, aminek csupán egy rendelkezésre állási díja van. Amit havonta kellene fizetni.
Ezért levélben bepanaszolja a bankot a PSZÁF-nál: leírja, hogy ha erről a hitelkártyás dologról tudott volna eszébe sem jutott volna váltani.
A vizsgálat során megállapításra kerül, hogy a pénzintézet hirdetése alkalmas a fogyasztók megtévesztésére ezért sérti a hatályos jogszabály rendelkezéseit, valamint ezen ügylet az ügyfél számára veszteséget okozott.
Gyakorlatilag tehát jól végződött az ügy, a bank megbűnhődött, az államkasszába behullott egy kis apró, mindenki boldog és elégedett… vagy mégsem? Mintha pont a lényegről feledkezett volna meg mindenki: az ügyfelet/ügyfeleket ért kárról.
Azaz nesze semmi fogd meg jól, ha ügyfél vagy. Ha meg bank vagy fizess egy kis plusz adót a kaszálásból és el van felejtve, hogy átvertél egy csomó embert.
Egy tökéletes világban a felügyelet miután megállapítja a jogsértő magatartás tényét, kötelezné a pénzintézetet az összes érintett ügyfél kártalanítására és ezután szabna ki egy cseppet sem vicces összeget. Hogy ne nagyon érje meg ilyesmit csinálni.